- Az ideinél könnyebb vagy nehezebb lesz az ország helyzete 2012-ben?

- A pénzügyi stabilitást tekintve a megúszás éve volt az idei, a magán-nyugdíjpénztári vagyon az államháztartási egyenleget, a jó mezőgazdasági eredmények pedig a növekedést mentették meg. Ezekre jövőre már nem lehet számítani: ha el is viszik a maradék nyugdíjpénztári vagyont, az nem tudja eltüntetni a teljes hiányt, mint történt ebben az évben. Minden szempontból nagyobb kihívások elé néz tehát a kormány, illetve az ország. Nem lehet kivárásra játszani, a kormány számára eljött az igazság pillanata, most kiderül, tényleg kész-e a kormányzásra.

- Az emberek mindebből mit fognak érzékelni?

- Ez elsősorban a kormány tevékenységétől függ. Alapvetően nem rosszak a magyar gazdaság fundamentumai, ahhoz elég alapot szolgáltatnak, hogy jó gazdaságpolitikát lehessen folytatni. Sok európai ország örülne a miénkhez hasonló mértékű államadósságnak, hiánynak.

Megnehezíti viszont a dolgunkat a kormány hitelességének romlása. Ha ebben javulás áll be, akkor újra csökkenő pályára állhatnak a kamatok, ezen keresztül pedig a finanszírozási költségek. Mindennek érdekében meg kell állapodni a Nemzetközi Valutaalappal, mégpedig amilyen gyorsan csak lehet. Ez az optimista forgatókönyv a jövő évre. A másik, hogy nem jön létre megállapodás. Az emberek onnan fogják érezni, melyik pályán járunk, hogy stabilizálódik vagy elszáll a forint árfolyama, megindul vagy fagyva marad a banki hitelezés. A jobbik forgatókönyv megvalósulásához nagyon fegyelmezett gazdaságpolitikára van szükség. Ha a másik utat választja a kormány, és fennmaradnak a „háborús” állapotok, akkor további mélyrepülés vár az országra. Jó lenne, ha valaki felismerné a kormányban, hogy ezzel nem úsznak meg semmit, nem lehet elkerülni a kényelmetlen intézkedéseket.

- Valóban olyan jók a pénzügyi mutatóink, mint a kormány állítja? Tényleges, strukturális javulás áll mögöttük, vagy csak a válsághoz való alkalmazkodás, amit visszarendeződés követ, ha jön a fordulat a növekedésben?

- A fizetési mérlegnél jó ideje zajlik az alkalmazkodási folyamat, amelynek eredményeképpen folyamatosan csökken a külső adósságunk. Ez végre egy kedvező irány, mert a korábbi években meg nem termelt javakból – tehát hitelből – fogyasztott a magyar társadalom. Nagyon itt volt már az ideje az átállásnak a megtakarításokból finanszírozott fogyasztásra. A magánszektor megtanulta, milyen veszélyes csapdát jelent az eladósodottság. Az államra ez ma nem mondható el: az államháztartás strukturális egyenlege sokkal rosszabb, mint a kimutatott hiány. De még ezzel együtt sem állunk rosszul a nemzetközi összehasonlításban. Ami számunkra figyelmeztető: más országok ennél rosszabb mutatókkal is sokkal jobb finanszírozási költséggel jutnak hitelhez a piacokon.

- Nagy ívű terveinek – egymillió munkahely tíz év alatt, 5-7 százalékos növekedés – megvalósításában meddig juthat a kormány 2012 végére?

- Ugyanott tartunk majd,mint idén év végén. Nem számítok a foglalkoztatottság bővülésére, inkább éleződő problémákat látok a minimálbér emelése miatt. Jövő decemberre talán sikerül kievickélnünk a 2012-t meghatározó enyhe recesszióból, és reménykedhetünk abban, hogy 2013-ban már mérsékelt növekedést tudunk elérni. Jelentős strukturális változások hiányában azonban néhány évig le kell mondani az egymillió munkahely és az 5-7 százalékos növekedés részteljesítéséről is.

- Mekkora esélyt ad ma a megállapodásnak az IMF-fel?

- Borzalmas dolgok történhetnek az országgal, ha nem jön létre a megállapodás, ezért arra voksolok, hogy lesz egyezség. Azt viszont nem tudom megmondani, milyen buktatók vezetnek el odáig. Az világos, hogy a kormány rossz tárgyalási technikát választott, amivel feleslegesen megnehezíti a szerződés megkötését. Ha lehet újévi kívánságom, az lenne, hogy ezen a téren álljon be gyökeres fordulat.

- Mennyi ideje van a kormánynak a szerződésre, meddig marad türelmes a piac?

- Ha a piacok úgy látnák, hogy már elszállt az esély a megállapodásra, akkor néhány hónapja maradna a kormánynak, mert onnantól nagyon nehezen lehet menedzselni az ország finanszírozhatóságát. Ha a piacok hisznek a megállapodás esélyében – és én azt gondolom, hogy jelenleg még inkább ez a helyzet –, akkor a kormány nyerhet további néhány hónapot.

- Mit kérhetnek a szerződésért cserébe a nemzetközi szervezetek?

- Nyílt lapokkal játszanak, elmondták, hogy konszolidált gazdaságpolitikát, a jegybanki függetlenség fenntartását, illetve azt, hogy a stabilitási törvénnyel ne tegye kiszolgáltatottá az országot a kormány. Ezeket könnyen teljesíthető feltételeknek tartom, végtére is nem azt kérték, hogy csökkentsük a nyugdíjkiadásokat, a közszolgálati béreket.

- Később kérhetik ezeket?

- Amennyiben a költségvetés tervezett egyenlege tarthatónak bizonyul, akkor nem. A nyugdíjakhoz, bérekhez a csődhöz közeli helyzetben kellene hozzányúlni, amiről jelenleg nem beszélhetünk. Azért sem érzem vállalhatatlannak a hitelnyújtók által támasztott elvárásokat, mert a háromszázalékos deficitküszöb tartása egyébként is feltétele az uniós tagságunknak. Tehát nem kell extra teljesítményt produkálnunk.

- Állítólag az egyik ütközőpont az egykulcsos adó, illetve annak szerepeltetése a stabilitási törvényben. Mi köze ehhez az uniónak? Elvégre az adópolitika nemzeti hatáskörbe tartozik.

- Azonban a kormány most nem úgy tárgyal az EU-val, mint egy uniós tagország, hanem mint egy hitelfelvevő. Aki pedig hitelt kér ezen a piacon, annak olyan gazdaságpolitikát kell folytatnia, ami biztosítja a hitelnyújtónak, hogy a hitelt vissza fogja kapni. Brüsszel megítélése szerint nem nyújt ilyen garanciát, hogy az egykulcsos adót kétharmados törvénybe foglalja a kormány. Ebből nem a stabilitást olvassák ki a hitelezőink, hanem azt, hogy ha 2014 után borul az egyensúly, és nincs olyan politikai erő, amelyik biztosan rendelkezik elég felhatalmazással a törvény megváltoztatásához, akkor egy fontos eszköz kiesik az akkori kormány kezéből az egyensúly helyreállításához.

- Meg fogja, meg tudja buktatni Orbán Viktort az EU?

- Mostanában ez felkapott téma lett. Én úgy látom, a nemzetközi szervezetek Magyarország esetében kisebb intenzitással folytatnak személyzeti politikát, mint ahányan abban idehaza reménykednek. Ez Brüsszelre nem jellemző, az IMF-re pedig végképp nem. A tárgyalásokon szakmai tartalmú feltételek vannak napirenden. Aki kormányváltásról álmodik, annak tudomásul kell vennie, hogy ezt belpolitikai porondon kell elérnie.

- Jelenthet kibúvót a megállapodás alól a jegybanki devizatartalék? Egyáltalán: hozzáférhet ahhoz a kormány?

- Anélkül nem, hogy az uniós jogot ne sértsen. Azonban tudjuk, hogy ez a legkevésbé szokta akadályozni a kormányt. Pedig jó lenne, ha nem ebben a megoldásban gondolkodnának. A jegybanki devizatartalék ugyanis nem kizárólag az állam védelmét szolgálja, hanem szélesebb értelemben az ország egészét, beleértve a magánszektort is. A megfelelő szintű tartalék biztosítja a forint védelmét, a bankrendszer stabilitásának megőrzését. Jó, ha tudjuk, hogy a külső eladósodottságunk lényegesen magasabb, mint a jegybanki tartalék mértéke (jelenleg nagyjából 35 milliárd euró). Ha a tartalék gondatlan kezekbe kerül, akkor az egész ország védtelen maradhat.

- Márpedig a szándék tetten érhető az új jegybanktörvényben, a monetáris tanács hatáskörének bővítésével.

- Pont emiatt gondolom azt, hogy nem rendeződött a jegybanki szabályozás miatti konfliktus az Európai Központi Bankkal. Nem a PSZÁF-fal való összevonás és az MNB-alkalmazottak bérezése az igazán lényeges, hanem az, ahogy az új törvény átrendezi a hatásköröket a monetáris tanács és a jegybank belső szervezetei között. Az előbbi testület összetétele, valamint a feladatainak kiterjesztése végső soron a kormány informális befolyását fogja erősíteni.

- Akkor az is mindegy, Simornak hívják-e az MNB elnökét?

- Valóban, Simor András elmozdítására sem lesz szükség ebben az esetben, mert az elnök személye jelképessé válik a folyamat végére.

- Kanyarodjunk vissza a jövő évi kilátásokhoz. Mibe fektesse a pénzét az, akinek még maradt valamennyi tartaléka? Milyen befektetés őrizheti meg az értékét az elhúzódó válság alatt?

- Sok minden függ attól, hogy a kormány végre a valódi stabilizációval kezd el foglalkozni, vagy folytatja kalandor politizálását. Ha utóbbit választja, akkor nehéz megmondani, hol van biztonságban a pénz. Még a párnacihában sem, mert a megugró infláció miatt ott is veszíteni fog értékéből. Ha viszont jó irányt vesz a kormányzás, akkor el kell dönteni, milyen távra és céllal akarunk befektetni. Aki megteheti, hogy hosszabb távon sem kell hozzányúlnia a befektetéséhez, számos lehetőség közül választhat. Sok olyan eszközt lehet vásárolni, ami a válság éveiben leértékelődött, de hosszú távon értéknövekedés elé néz. Az ingatlanpiacon például olcsón lehet vásárolni. Tisztában vagyok azonban azzal, hogy ma kevés embernek adatik meg, hogy ezen törje a fejét. A legtöbben gyorsan felszabadítható befektetésekben érdekeltek, mert nem tudni, mit hoz a holnap, mikor kell feltörni a befektetést, mert megszűnik a munkahely, elmarad a várttól a bérnövekedés. Nekik a betét, a kötvénypiac jelenthet megoldást. Óvnám viszont őket attól, hogy a részvénypiacon fektessék be megtakarításaikat. Ez manapság azok terepe, akik megfelelő vagyonnal és jövedelmi tartalékkal rendelkeznek, és szeretnek kockáztatni.

- A megmaradt magán-nyugdíjpénztári vagyon biztonságban van?

- Nincs kétségem afelől, hogy a maradék vagyonhoz is hozzányúlna a kormány, ha felborulni látszik az egyensúly. S ezt nem lehet kizárni: 2012 legalább olyan nehéz év lesz, mint az idei volt.

„Aki kormányváltásról álmodik, annak tudomásul kell vennie, hogy ezt belpolitikai porondon kell elérnie”