A GKI Gazdaságkutató Zrt. és a Pénzügykutató Zrt. lényegesen pesszimistább: előbbi 1,5 százalékos, utóbbi 0,7 százalékos zsugorodással számol, a Raiffeisen Bank pedig 2 százalékos visszaesést is elképzelhetőnek tart.

A Takarékbanknál ugyanakkor 0,5 százalékos bővülésre látnak esélyt. A Raiffeisennél úgy látják, hogy a kivitel stagnálni fog, míg a Takarékbank vezető elemzője, Ádám Zoltán szerint 5,3 százalékos növekedés is összejöhet. A külkereskedelmi mérlegünkben nettó exporttöbbletünk lehet, s ez az, amely hozzájárul majd a növekedéshez – vélekedett a szakértő.

Kockázatot jelent a romló nemzetközi gazdasági helyzet, ezen belül különösen az eurózóna krízisének alakulása. Hasonló veszélyek persze belföldön is akadnak, hiszen ha a nemzetközi folyamatok miatt kiigazításra kényszerül a kormány, az tovább csökkenti a belső fogyasztást. Ezzel kapcsolatban Keszeg Ádám, a Raiffeisen stratégája megjegyezte: már most is nagyon szűk az a fogyasztói réteg, amelynek az adórendszer módosításai reálkereset-növekedést hoznak.

Ebben a gazdasági környezetben kulcsfontosságú, hogyan tudjuk finanszírozni az adósságunkat. Az Államadósság Kezelő Központ jelezte: jövőre 643 milliárd forint a nettó finanszírozási igény, amelyből 613 milliárd forint kibocsátás lesz. Ez nem jelenti azt, hogy ne tartanának devizakötvény-aukciót. A jövő évben összesen mintegy 4 milliárd eurónyi, devizában lejáró adósságot kell újra finanszírozni. Az a kérdés, hogy ezt meg tudjuk-e tenni a piacról. Ez most nem teljesen egyértelmű – állítja Ádám Zoltán –, ezért is lenne nagyon fontos egy finanszírozási megállapodást tető alá hozni a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) és az EU-val.

Keszeg Ádám szerint az év elején – március közepéig – összesen 300-400 milliárd forintnyi adósság jár le. Ennek stabil hátteret tudna nyújtani egy, a valutaalappal kötött megállapodás, mert az államkötvények jelenlegi 8-9 százalékos hozamszintjei a mostani inflációs mutatók mellett hoszszú távon tarthatatlanok. Vagyis iszonyú drágán tudnánk magunkat a piacról finanszírozni – tette hozzá. Egy IMF-megállapodás megszületése esetén jóval olcsóbban lehetne ezt megoldani, arról nem is beszélve, hogy mindez sokat javítana a megítélésünkön. Ennek járulékos következménye lenne az is, hogy a jegybank a gazdasági környezet romlása esetén nem kényszerülne kamatemelésre – jegyezte meg Keszeg Ádám. Ha a szerződést aláírnák, akkor vélhetően a kamatszint 7 százalékon maradna egész évben.