A kormány már korábban eldöntötte, hogy ismét, s immár véglegesen elvonja a tízszázalékos járulékot, tisztázatlan maradt viszont, hogy mi lesz azokkal a tagokkal, akik mögött megszűnik a pénztár. Ezt próbálják rendezni a pénzügyi stabilitásról szóló törvényjavaslathoz (melynek neve megváltozhat a végső verzióban, Papcsák Ferenc fideszes képviselő szerint ugyanis jobban illeszkedik a helyzethez a „gazdasági stabilitás”) benyújtott módosító javaslatok. Egyet a Matolcsy-féle nemzetgazdasági tárca jegyez, egy másikat pedig az alkotmányügyi bizottság adott be. Mindkettő az utolsó pillanatban, a javaslat megszavazása előtt érkezett a parlamenthez. Úgy fest, az alkotmányügyi bizottság előterjesztésére azért volt szükség, mert a nemzetgazdasági tárcánál készült indítvány nem rendezte teljes körűen a kérdést. Az lényegében arról szól, hogy az állami nyugdíjrendszerbe visszakerülő ügyfelek megkapják tagdíj-kiegészítéseiket, illetve hatályát veszti a pénztárban maradók további állami nyugellátására való jogosultságot megszüntető jogszabály.

Az alkotmányügyi bizottság mindezt azzal egészíti ki, hogy csak azok szerezhetik vissza nyugdíjjogosultságukat, akik 2012. március 31-ig kezdeményezik pénztártagsági jogviszonyuk megszűnését. A pénztárak pedig 2012. május 31-ével zárják le ezeket az ügyeket. E javaslat szerint nemcsak tagdíj-kiegészítés, hanem reálhozam is jár a távozó tagnak – csakúgy, mint az első visszalépési hullám idején. Ahhoz hasonlóan a pénzek utalásáról ezúttal is a visszalépőnek kell rendelkeznie, különben az összeg az állami kasszába vándorol.

Akik ezek után is kitartanak a pénztáruk mellett, továbbra is fizetnek tagdíjat, de az már önkéntesen vállalt, rendszeresen fizetett pénzbeli hozzájárulás lesz, amit minden tagnak kötelezően fizetnie kell, legkisebb mértékét pedig a pénztár fogja megállapítani.

Jelenleg mintegy százezer tagja van a magánpénztáraknak. Feltételezhető, hogy számuk jelentősen meg fog csappanni, de ennek rajtuk kívüli oka lesz: a pénztárak nem tudják finanszírozni működésüket. A kötelező járulék végleges elvonása természetesen a tagok számára is fájó, hisz az hátrányosan befolyásolja a későbbi nyugdíjkifizetéseket. Azonban a pénztárban maradók ragaszkodnak az eddigi felhalmozásaikhoz (és nem bíznak az állami nyugdíjellátásban), ezért feltételezhető, hogy akár pótlólagos befizetések árán is, de megtartanák tagságukat.

Minden azon múlik tehát, hogy a pénztárak tudják-e vállalni a folytatást, illetve azon, hogyan állapítják majd meg az önkéntesen vállalt tagdíj összegét: úgy kell belőniük, hogy a tagok hajlandóak legyenek ezt a többletterhet vállalni, de közben a pénztár fenntartását is fedezze a befolyó összeg. A közeli határidők miatt az tűnik racionális magatartásnak, hogy a pénztárak a lehető leggyorsabban meghozzák a megszűnésről, avagy a működés folytatásáról szóló döntésüket, ám tekintettel arra, hogy a megmaradt tagság bizalma az állami nyugdíjrendszer iránt csekély, lényegében mindegy, mikor dől el a pénztár sorsra. A tagok ugyanis valószínűleg jobb helyen látnák az összesen 200-300 milliárd forintos vagyonukat bárhol máshol, mint az állami kasszában, ezért nem lenne fájó nekik az állami nyugdíjra való jogosultság elvesztése.

Miről dönthet az AB?

Az Alkotmánybíróság arról dönthet, hogy jogosultak-e a nyugellátásra a pénztárban maradók. Ennél kiterjedtebb, a vegyes nyugdíjrendszer alapjait visszaállító döntésre nem lehet számítani, a háromezermilliárd forintos visszarendeződésnek jelenleg nincs tere a költségvetésben.