Az új társaságot tervező tanácsadók a „támogató szabályozási környezetre”, egy ma még nem létező, a tornyok megosztását kötelezővé tevő szabályozásra, valamint a frekvenciacsomag „megfizethető” árára hivatkozva pártolják a beszállást a mobilszolgáltatásba.

Ugyanakkor körültekintők is: számolnak azzal az esettel is, ha az üzleti terv nem jön be. Ez esetben az ügyfelek és a frekvenciák eladását javasolják, utóbbit jóval drágábban, mint ahogy a tenderen meg fogják szerezni. Ezt pedig úgy is lehet értelmezni, hogy az állami cég kis haszonnal továbbadná az államtól elnyert frekvenciakészletet.

Több hete foglalkoztatja a távközlési szakembereket, hogy mennyibe kerülhet az adófizetőknek egy állami mobilcég felépítése, s – ismerve a jelenleg 118 százalékos mobilellátottságot – vajon mekkora kockázatot vállal az állam. Jó egy hete vált igazán aktuálissá a kérdés, amióta kiderült, hogy a posta, az MVM és az MFB konzorciuma pályázik a folyamatban lévő frekvenciaaukción. Jelentkezett még a három jelenlegi mobilszolgáltató, de ők az első körből ki vannak zárva, s csak akkor licitálhatnak, ha azon nem nyer senki. A versenyben van még a vietnami állami mobilt birtokló Viettel és a Digi tulajdonosa, az RCS-RDS is.

Ami az állami jelentkezőt illeti, most minden szakember azt találgatja, hogy a cégeket a tulajdonos milyen mandátummal engedi el az árverésre, magyarul, mire van felhatalmazásuk, meddig mehetnek el a licitben. Ez ügyben kerestük a tulajdonosi jogokat gyakorló Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-t, de a részleteket firtató kérdéseinkre nem kaptunk választ.

Korábban Fellegi Tamás, akkor még hivatalban lévő fejlesztési miniszter lapunk megkeresésére azt mondta, hogy minisztériumi mandátum szükséges az állami cégek indulásához, s a tárca csak akkor alakítja ki az állami szerepvállalásról az álláspontját, ha kiderül: tényleg lesz állami induló. Próbáltuk megtudni az NFM álláspontját, illetve azt is, hogy a tárca adott-e mandátumot e cégeknek, de kérdéseinkre ettől a szervtől sem érkezett válasz. Ebből pedig arra következtethetünk, hogy a téma igen érzékeny, a terv mögött a támogatás nem egységes.

Forrásaink szerint a kiadott mandátumok sem egyértelműek. Ami nem is csoda, hiszen óriási pénzről van szó. Az állami konzorciumhoz közel állók és iparági szakemberek segítségével igyekeztünk kideríteni, mivel számolhatnak az MVM-nél, illetve a postánál.

A lapunk által megismert tervek szerint az első hét évben mintegy 350 milliárd forintot emésztene fel a cég működtetése, a beruházások és a frekvencia megszerzése. Ez a költségvetés mai helyzetében bizonyosan vitákra ad okot, annál is inkább, mivel ma az MVM és a posta is osztalékot fizet a költségvetésnek, lévén nyereséges vállalatokról van szó. A mobilcégre költött pénz viszont biztosan nem folyik be a büdzsébe.

A legoptimistább tervek szerint a cég hat-hét év múltán kezdene visszahozni valamit a korábbi befektetésekből (az EBITDA eredménye azonban már a harmadik évtől pozitív lenne). Az optimista tervek szerint 2018-ra a teljes piac bevételeinek húsz százalékát szerezheti meg, ám e forgatókönyv tényleg optimista, mert 2,1 millió előfizetővel számol, aki ráadásul jórészt adatszolgáltatásokat vesz igénybe.

A tervek szerint nem épülne 2G hálózat, a kis hangforgalom 3G-n is megoldható, a cég ugyanakkor olyan szolgáltatást kíván nyújtani, hogy csak az adatátvitelt biztosítja, s a felhasználó a Skype, a Facebook, a Viber és egyéb szolgáltatások segítségével telefonál. Bizonytalan azonban, hogy valóban lenne-e 2,1 millió előfizetője a cégnek hét év múlva, amely ilyen szolgáltatást kíván igénybe venni. – E koncepció élből kizárja az állami cégeket és hivatalokat az ügyfélkörből, hiszen ők nem nélkülözhetik a hagyományos hangszolgáltatást – kommentálta a terveket egy iparági elemző.

Úgy tudjuk, hogy az üzleti koncepciót egy külföldi tanácsadó cég rakta össze a konzorciumnak. Arra alapozták a tervet, hogy a frekvencia „megfizethető lesz”. Kihasználnák a tulajdonosok tudását is: a terv szerint a számlák kézbesítését a posta olcsón el tudná végezni, adatátvitelre az MVM gerinchálózatát használnák, s a tervekben többször felmerült, hogy a tornyok megosztásán (azaz a jelenlegi szolgáltatók tornyainak használatán) is lehetne spórolni.

Ma – még – semmilyen szabály nem írja elő a szolgáltatók ilyetén együttműködését. Információink szerint a tervekben viszont emlegetnek ilyen szabályozást, akárcsak a „támogató” szabályozási környezetet. A bázisállomásokat a posta épületeire és az MVM partnerein keresztül a villany-infrastruktúra oszlopaira helyeznék el.

A tervezők persze óvatosak voltak, hiszen ennyi pénzt elkölteni menekülési útvonal nélkül nagyfokú felelőtlenség. Ezért a legrosszabb helyzetre készülő forgatókönyvben számolnak a spektrum és az ügyfélbázis értékesítésének lehetőségével is. Szakértők szerint 2015-re már látszódhat, hogy bejött-e az elképzelés. Ha nem, akkorra a megszerzett frekvenciák busás felárral eladhatók, minimum negyvenmilliárd forintért – derül ki az általunk megismert információkból. Az ügyfélbázis is értékesíthető, egy ügyfélért 250 euróval számol az exitterv.

Felvirrad a napja az MVM-nek?