Ahelyett, hogy megkapták volna a védzáradékokat a londoni City különleges státuszának elismerésére, üres kézzel mentek haza, s így kirekesztik magukat a buliból, amely csak most kezdődik. A brit lapok már azt feszegetik, meddig ücsörög még az EU-ban a szigetország.

Orbán Viktor, a belga miniszterelnök Elio Di Rupo és Nicolas Sarkozy francia államfő – még előtte

Magyarország pedig kinevettette magát, amikor nemet mondott az ajánlatra, hogy csatlakozzon a britek nélküli kormányközi szerződésre készülő államokhoz. Később rádöbbent, ez hiba volt, s módosította álláspontját. Az óvatos csehek és svédek legalább azonnal jelezték, hogy talán.

A tét óriási, aki hibázik, nagyot bukhat. A britek sok mindent megengedhetnek maguknak, hitelminősítésük kiváló, nem bóvli, igaz, a jegybankjuk sem úgy működik, mint az európai. London védelmi rendszere nem éppen ésszerűtlen politika, de ha emiatt bezárulnak az egységes uniós piac kapui a brit vállalatok előtt, az kínos következményekkel járhat. A leminősített, bizalmi és hitelességi válsággal küzdő magyar kormány pedig még kevésbé engedhetné meg magának a különállást, pláne, hogy ésszerű érvet nem tud felhozni álláspontja mellett.

Európai szinten ez a kisebb probléma. A nagyobb, hogy a régóta dagadó adósságválságra keresvén választ, az eurózóna eljutott oda, hogy önvédelemből kész az EU létét is veszélyeztetni. Minthogy a brit vétó nyomán nem lehet az alapszerződést módosítani, kormányközi szerződés jön létre. Vagyis az új fiskális és stabilitási unió az Európai Unió jogi keretein kívül születhet meg, még ha épít is az előzményekre. Ezek viszont az EU jogi keretein belül maradnak. Például az európai szemeszter, a stabilitási és növekedési paktum reformja, meg persze az euró plusz paktum, amely szintén egyfajta köztes intézményi keret, s amelyből Magyarország egyértelműen kivonta magát.

A most kerekedő új „eurózóna plusz” paktum tetszik a franciáknak, mert kivesz hatásköröket az uniós intézmények, a bizottság és a parlament kezéből. Tartalmát illetően a németeknek is kedvükre van, mert a szigor és fegyelem szempontjait érvényesítené, amikor előírja a kiegyensúlyozott költségvetés nemzeti alkotmányos kötelmét, büntetné a szabályok áthágóit. S a nemzeti költségvetéseket is be kéne mutatni előzetesen.

Ez felvet szuverenitási és – minthogy a válságot nem a fiskális lazaság, hanem a külső egyensúly megbomlása okozta – közgazdasági kérdéseket is. De a közös valuta csak fiskális unióban élheti túl a válságot. Vagyis az EU-n belül az együttműködésre hajlandó államok új belső piacot, új egységes pénzügyi felügyeletet, új pénzügyi központot hozhatnak létre, harmonizált szociális és adópolitikával. Ez a fiskális unió állandóan ütközni fog az Európai Unióval. Ez még a briteknek is súlyos fájdalmakat okozhat. S ha a szabadságharc jegyében a magyar kormány kimarad, akkor még nagyobb katasztrófát idéz elő, aminek terheit – ha eddigi politikáját követi – tízmillió polgár körében fogja továbbra sem egyenlő módon elosztani.