Az első az 1990 körüli időszak, amikor jelentős foglalkoztatottsági átstrukturálódás történt, amelynek következtében nőttek a jövedelmi egyenlőtlenségek. A második szakaszt 1992–93-tól 2000-ig teszi, amikor a jövedelmeket szerinte az iskolázottsági expanzió inkább csökkentette, a munkaerőpiac technológai fejlődése pedig inkább növelte. Tóth István György szerint ebben az időszakban is nőttek a különbségek, de már csökkenő mértékben (leszámítva 1995-öt és 1996-ot, amikor a kutató szerint a Bokros-csomag szegénységnövelő hatása érvényesült).

A harmadik szakasz 2000 után jött el, amikor az újraelosztási politika befolyásolta leginkább a jövedelmi egyenlőtlenségeket, a „jóléti rendszerváltást” hol adóemelő, hol kiadáscsökkentő megszorítási hullámok követték. Ezek kiegyenlítették egymást, így ebben a szakaszban stagnáltak az egyenlőtlenségek. A negyedik, 2008 óta tartó szakaszt a válság jellemzi az egyenlőtlenségek és a szegénység újbóli növekedésével. 2009 óta nincsenek pontos adatok arról, hogyan alakultak ezek a különbségek Magyarországon, mert nincsenek erre irányuló vizsgálatok.

A kutató szerint egyszerre igaz az OECD-jelentés állítása, amely szerint Magyarországon 1985 és 2008 között nemzetközi összehasonlításban nem változtak jelentősen a jövedelmi egyenlőtlenségek, valamint az emberek érzete, hogy a különbségek igenis nőttek. – Azon kevesek között, akik dolgoznak, valóban nagyok a kereseti egyenlőtlenségek. De Magyarországon nagyon sok az inaktív ember, ők jóléti juttatásokból élnek, és a jövedelemeloszlásnak ők is a részei – magyarázza.

– Jövedelemeloszlási vizsgálataink alapján a négy és fél millió hazai adózó közül a legjobban kereső háromtized kezében koncentrálódik a bevallott jövedelmek hetven százaléka – mondja Kovács Ilona, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének főmunkatársa. Hozzáteszi: ez azt jelenti, hogy már az egykulcsos adó bevezetése előtt is magas volt a jövedelemkoncentráció Magyarországon. Ez az egyenlőtlenség szerinte az új adórendszer bevezetése miatt a következő években tovább nő majd.

– Az egykulcsos adórendszer rendkívül káros, nem pörgette fel a gazdaságot, nem növelte a belső keresletet. Hiába marad 500 milliárd forint a magas jövedelműeknél, ebből nem lesznek beruházások sem. Kétséges, hogy mi történik ezzel a pénzzel, jelentős részét valószínűleg luxusfogyasztásra fordítják, vagy megtakarítják, és külföldre kerül – állítja.

A közgazdász szerint egy út van a hazai jövedelemegyenlőtlenségek csökkentésére: az egykulcsos adó visszavonása, de nem úgy, hogy kényszerből kétkulcsossá alakítják, hanem egy progresszív adórendszer bevezetésével. Kovács Ilona úgy véli, hogy a magas jövedelműekre magas, 40 százalékos kulcsot kellene kivetni.

Tóth István György emlékeztet: az OECD-jelentés szerint a megfelelő társadalompolitikai intézkedések tompíthatják az egyenlőtlenségeket.

– Az iskolázottsági szint növelése, a munkaerőpiacon lévők folyamatos tanulása csökkenti a jövedelmi egyenlőtlenségeket, ahogy a foglalkoztatottság növelése is. Tanulni kell a jelentésből – hangsúlyozza –, és ezekre a területekre kell összpontosítani.

Meg van kötve a brit kormány keze

Nagy-Britanniát megrázta az OECD jelentése, amely szerint a szigetországban az elmúlt évtizedekben gyorsabban növekedett a vagyonegyenlőtlenség, mint bármely más fejlett országban. A szervezet felméréséből kiderül, hogy a társadalom legjobban kereső egy százalékának részesedése a teljes jövedelmi tortából az 1970-es 7,1 százalékról 2005-re 14,3 százalékra emelkedett. 2008-ban a felső tíz százalék átlagos éves jövedelme megközelítette az 55 ezer fontot (19,2 millió forint) – míg a legkevésbé szerencsés tíz százaléknak évi 4700 fontból kellett kijönnie. A második világháború óta a legnagyobb az aránytalanság a vagyonfelhalmozásban is: a legjobban élő 0,1 százalék „felelt” a teljes adózás előtti jövedelem öt százalékáért.

A brit konzervatív–liberális kormány egyetért az OECD-vel abban, hogy a vagyonegyenlőtlenség okai bonyolultak. A szervezet adatait befolyásolta az is, hogy míg a nyolcvanas években a személyi jövedelemadó felső kulcsa 60, az ezredfordulón már csak 40 százalék volt, és csupán a 2008-as hitelválság nyomán döntött a munkáspárti kormányzás 50 százalékra való felemeléséről.

A gazdasági problémák közepette a brit kormánynak is meg van kötve a keze. A vagyonegyenlőtlenségre adott legfőbb válasznak nem annyira az adórendszer megváltoztatását, mint inkább a munkanélküliség csökkentését, a segélyről a munkába való visszatérítést tekinti. (R. Hahn Veronika)