– Mit olvas ki az S&P üzenetéből?

– Azoknak az eurózónabeli országoknak a helyzete ma számos kérdést vet fel, melyekben csak a folyamatos finanszírozás biztosításával lehet elkerülni az államcsődöt. Ebben a helyzetben valamilyen döntésre szükség van, és a döntés késlekedik. Az S&P emiatt úgy gondolja, beszáll a már sokszereplős játékba, megpróbálja rávenni az országokat: amelyek képesek finanszírozni, azok tegyék is meg. Csakhogy az S&P jogosítványából az ilyenfajta megítélés és nyomásgyakorlás hiányzik. Ha nyilatkozik, akkor egy általa prognosztizált eseménysor bekövetkeztét segíti elő. Ha megnézzük, hogyan tudják magukat finanszírozni a németek, a hollandok, a finnek, akkor nem találunk indokot rá, hogy tőlük is megvonják az AAA minősítést.

Rácz Margit

– A hitelminősítő figyelmeztetése azután jelent meg, hogy Merkel német kancellár és Sarkozy francia elnök éppen egyetérteni látszottak. De miben?

– A fő kérdés most az, mi történik az adósságokkal, hogyan lehet csökkenteni őket rossz reálgazdasági háttér mellett. Ezt a problémát a két vezető politikus nem oldotta fel. Ami a távlatokat illeti, a németek attól félnek, hogy a valutazóna transzferunióvá alakul magasabb infláció mellett. Ezt szeretnék szigorúbb fiskális szabályozással elkerülni. De Berlin fiskális unió létrehozását is kezdeményezi, vagyis a béreket, az adókat, a szociális rendszereket is harmonizálná. Ebbe az együttműködési keretbe azonban csak az léphetne be, aki ezeket elfogadja és teljesíteni is tudja. Ettől persze többkörössé válik az eurózóna, de ezzel meg is lehet menteni az eurót. A pozitív üzenet az, hogy a hasonló fejlettségűek szorosabbra zárnak, s kialakítanak maguk körül egy külső kört, amelynek tagjait a megerősített IMF és az EU finanszírozná. Ezt nem merik kimondani, nem merik nyíltan felvállalni, de üzenetértékű, hogy aki ezt nem akarja, ne fogadja el.

– Számos elemző szerint a válságot nem a fiskális lazaság okozta, így kérdéses, a szigor megoldja-e a problémát?

– Nem véletlen, hogy annak idején Kohl német kancellár a maastrichti szerződésbe bevetette a konvergenciakritériumokat. Ez azt az üzenetet rejtette magában, hogy ha a költségvetések elkészítése nemzeti keretekben marad, akkor a nemzeti politikai elité a felelősség is. Ma már látjuk: a stabil költségvetési politika intézményrendszere nem alakult ki Görögországban és Itáliában. Az euróövezeti egységes kamat miatt képződhet tőzsdei buborék, mint Írországban, Portugáliában és Spanyolországban pedig nem jött létre versenyképes gazdaság. Ha meg kell menteni az eurót, mert az integráció letéteményese, akkor szükségképpen el kell jutni oda, hogy a hasonló fejlettségű, versenyképességű, stabilitású országoknak szorosabban össze kell fogniuk.