A bejegyzés szerint a magyar kormányfő tizennyolc hónapja még azt mondta a Nemzetközi Valutaalapnak (IMF), hogy tűnjön el, s kormánya élén nekiállt valamiféle egyedi, fejlődést és jólétet ígérő gazdaságpolitika megvalósításának, csak hogy két hete aztán újra tárgyalásra hívja az IMF küldöttségét. Múlt pénteken aztán „önbizalomtól duzzadó hangon arról beszélt, hogy amint elérjük céljainkat, akár egy napon belül létrejöhet a megállapodás”. A szerző ezután megjegyzi: „nos, Orbán Viktor aligha olvasta a Financial Times aznapi számát”.

A szerző, Kester Eddy szerint amennyiben Orbán olvasta volna, ha csak árnyalatnyival is, de óvatosabban fogalmaz. Az IMF ugyanis jó előre világossá tette, hogy kivételezés nem lesz, ragaszkodni fog a „hagyományos szolgáltatásokhoz”: Magyarország készenléti hitelt kaphat, kemény feltételekkel.

Emiatt valószínűleg elhúzódó tárgyalások várnak a magyar kormányra, már csak azért is, mert Budapest makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy csak „nem ortodox” gazdaságpolitika vezet ki a gödörből.

Orbánnak mindenesetre nehéz lesz kommunikálnia, hogy „nem adta el magát” az IMF-nek – idézi a bejegyzés Timothy Asht, a Royal Bank of Scotland (RBS) kutatási részlegének vezetőjét.

A blog idézi Mellár Tamást, a KSH volt elnökét, aki egy csütörtöki budapesti konferencián úgy vélte, a valutaalap a hitel fejében az extra adók és a végtörlesztés visszavonására kéri majd a magyar kormányt. A blog összegzése szerint Orbánnak rendkívül nehéz feladatnak bizonyulhat elérnie a céljait az IMF-fel folytatott tárgyalásokon. A szerző Róna Péter közgazdászt idézve azzal zárja gondolatmenetét, hogy ha nem könnyen is, de a magyar kormányfő elfogadja majd a valutaalap feltételeit, amíg úgy érzi, hogy Gyurcsánynál jobb eredménynyel tud a közvélemény elé állni. „Orbán valódi gondja csak az, hogy már sem az IMF, sem az EU nem bízik benne.”

A blogbejegyzés hetén egyébként az unió további lépéseket tett a mind szorosabb fiskális együttműködés felé, ami Orbánt újabb döntéskényszer elé állítja. A Népszabadság által megkérdezett gazdasági és politikai elemzők csaknem egybehangzó véleménye szerint ha Brüsszelből közvetlenül bele akarnak szólni a tagállamok állami költségvetésébe, akkor az nemcsak Magyarországon, hanem a legtöbb európai tagállamban komoly ellenállásba ütközne. A tagállamok számára szabad gazdasági és társadalompolitikai mozgástér feladása – még ha évek, évtizedek távlatában az egyes országok pénzügyi stabilitását is eredményezné – rövid távon a mindenkori kormányok belpolitikai megroppanásához, az ellenzék, de különösen a szélsőséges pártok megerősödéséhez vezetne. Elemzők szerint ha az unió vezetése mégis ilyen mélységű intézkedésre készülne, akkor a magyar kormányfő nyilván csatlakozna a vétózó országokhoz. Válaszként az előrébb tartó uniós államok a kétfázisú Európa létrehozását jelölnék meg célul, amit viszont az Orbán-kormány, de valószínűleg egyetlen más színezetű magyar kormány sem fogadna el. Nemcsak nálunk, de máshol is felerősödne ennek következményeként annak hangoztatása, hogy az Európai Unión kívül is van élet.

Orbán Viktor