Végtörlesztés: csapdába kerülhet a kormány
Csapdahelyzetbe kerülhet a kormány, ha a Gazdasági Versenyhivatal gyanúja megalapozottnak bizonyul, és a kartellügyben indított vizsgálat elmarasztalással zárul. A GVH eljárása azt hivatott tisztázni, hogy az érintett hat bank és egy lakáskassza valóban megállapodott-e bizonyos hiteltermékek kamataiban. A hivatal feltételezése szerint ezáltal a végtörlesztési lehetőségek igénybevételét korlátozták a pénzintézetek.
Ha ez igazolást nyer, akkor azok az ügyfelek bizonyosan kártérítési igénnyel léphetnek fel a vizsgált bankokkal szemben, akik a bizonyítottan mesterségesen magasan tartott kamat miatt nem tudtak élni a végtörlesztéssel, mert torzítottak voltak a piaci feltételek. Vélhetően a kormány sem maradhat ki ebből a folyamatból: a pórul jártak számára illenék újra megnyitnia a végtörlesztés lehetőségét. Például az erre meghatározott december végi határidő meghosszabbításával. Ezzel kapcsolatos kérdésünkre a Kormányszóvivői Iroda azt válaszolta, hogy „a kormány nem szeretne semmilyen vizsgálat eredményének elébe menni, ezért megvárja a vizsgálat végét és annak nyilvánosságra hozatalát, majd azt követően alakítja ki álláspontját”.
Valamilyen választ tehát adnia kellene a kormánynak egy ilyen helyzetben a végtörlesztésből kimaradtaknak – ugyanakkor a Nemzetközi Valutaalap hiteléről folyó tárgyalásokon pont a végtörlesztés lehet az egyik legkényesebb téma. A gyakorlat szerint a GVH hat hónap alatt hoz döntést, de az eljárás további kétszer hat hónappal meghosszabbítható. Tehát elképzelhető, hogy a kormánynak csak másfél év múlva kell intézkednie ez ügyben, amikor már rég a hátunk mögött lesz az IMF-megállapodás. Ebből szakértők arra következtetnek, hogy inkább erőfitogtatásnak tekinthető a GVH vizsgálata. Banki vélemények szerint ősszel romlott annyit az ország kockázati felára, gyengült annyit a forint, nőttek a forrásköltségek, hogy azzal magyarázható a magasabb kamat.
Az iroda azt is írja, hogy „a kormány továbbra is érdekelt egy megállapodás megkötésében a Magyar Bankszövetséggel, azért, hogy a magyar állampolgárok devizakitettsége miatt fennálló társadalmi és gazdasági problémákat mielőbb megoldja”. Úgy tudjuk, a bankszövetség csomagja nagyjából azokat az elemeket tartalmazza, amelyekről tegnap a hvg.hu írt – így a végtörlesztésből fakadó banki veszteségek egy részének elismerése a bankadóban, az árfolyamgát időszaka alatt keletkező árfolyamterhek megosztása az állam és a bankok között (az általunk megismert javaslat szerint a 180 forinton fixált árfolyamon elszenvedett veszteség egy bizonyos szint felett kizárólag az államot terhelné), a 90 napon túl késedelembe esett devizaadósok terheinek forintosítása az MNB bevonásával és a Nemzeti Eszközkezelő mozgásterének bővítése.
A bankszövetség két hete pénteken küldte el a kormánynak a javaslatait, arról múlt csütörtökön tartottak szakértői konzultációt a kabinettel, amit forrásunk „konstruktívnak” nevezett, egyben arra hívta fel a figyelmet, hogy a csomag tartalma még változhat. A kormány két hetet adott magának véleménye kialakítására, ez most pénteken jár le.
Ki fizeti a számlát?
Ennél nem sokkal hosszabb idő alatt kellene kitalálni, hogy az állami foglalkoztatók miből fogják fedezni az adócsomagban elfogadott, a munkaadók által legfeljebb 7,5 millió forintig adható végtörlesztési támogatást. Ez csak a közszférában 1300 milliárd forintot tehet ki.
Az adócsomagba bújtatott rendelkezést a parlament költségvetési tanácsa terjesztette elő még az első körös módosítók idején. A támogatás egyetlen feltétele, hogy a munkavállaló szabályosan bejelentse a végtörlesztési szándékát. Ha a törlesztésre már sor került, akkor a dolgozónak, ha még nem, akkor közvetlenül a banknak utalják az összeget.
Tekintve, hogy négymillió háztartásra jut mintegy egymillió devizahiteles, a végtörlesztés elviekben minden negyedik munkavállalót érinti. Nekik akár előre hozott fizetésként is odaadhatja a munkaadójuk a pénzt, míg a családi vállalkozások a házi pénztárukat üríthetik ki, szintén adómentesen.
Mindenkinek előnyös tehát a lehetőség, gondolnánk. Bukást csak a költségvetésnek kell elkönyvelnie az adókiesés miatt. Ismerve azonban a recessziós kilátásokat, a versenyszférában feltételezhetően kevesen élnek majd a támogatással, a cégek döntő többségének kasszájában ugyanis nincs pénz a végtörlesztésre. A közszférában sincs ez másként, de itt eltérő szabályok élnek. A kormány már el is rendelte, hogy a minisztériumok mérjék fel az irányításuk alá tartozó hivataloknál, gazdasági társaságoknál, hányan és milyen összegben kérnének támogatást munkavállalóik közül. A felmérések eredményeire várni kell, a segítség nyújtását azonban aligha utasíthatják el a köz „szolgálatában” álló cégek.
Ez rendkívül sokba kerülhet a költségvetésnek. Ha ugyanis a munkavállalókra is igaz, ami a háztartásokra, akkor a 700 ezer állami alkalmazott negyede, vagyis 175 ezer devizahiteles foglalkoztatott kérheti majd a támogatást munkáltatójától. Ha mindannyian igénybe vennék a maximális 7,5 millió forintot, munkáltatóik összesen több mint 1300 milliárd forintnyi igénnyel találnák szembe magukat. De ha minden igénylőre átlagosan csak egymillió forint jutna, az is 175 milliárdos kiadást jelentene. A büdzsének aligha lehet ekkora mozgástere.
