Megbukott a magyar modell
Szerinte az egész globális gazdaságban nincs rá példa, hogy egy ország ilyen rövid idő alatt ekkora pénzügyiegyensúly-javulást ért volna el megszorítások nélkül. Úgy véli, ez a bravúr az 1945–1947 közötti gyors, háború utáni újjáépítéshez hasonlítható. „Akkor a fizikai világot, most a pénzvilágot építettük újjá.” Hozzáteszi, a siker kulcsa, hogy mindez nem hagyományos módon történt. A Republikon Intézet tegnapi konferenciáján felszólaló közgazdászok a sikert nem látják. Ellenben a kormány gazdaságpolitikáját irreálisnak, fenntarthatatlannak, totálisan értelmetlennek, eleve halálra ítéltnek nevezték.
A konferencián Rogán Antal, az Országgyűlés gazdasági bizottságának elnöke ugyan ki szerette volna zárni előadásából a politikai vetületet, ami többé-kevésbé sikerült is neki, ugyanakkor azon, hogy minden baj eredőjeként az előző kormányokra mutogasson, nem tudott túllépni. Szerinte ma azért tartunk ott, ahol, mert 2004–2008 között Magyarország más utat járt, mint a régiós versenytársai, ahelyett, hogy versenyképességet növelt, adót csökkentett, tőkevonzást élénkített volna, egy hitelfelvételre épülő pályát választott, ugyancsak hitelre alapozott belső fogyasztásnöveléssel. Szerinte a gazdasági válság kitörésekor az akkori kormánynak nem volt eszköze a begyűrűző hatás mérséklésére. Bajnai Gordon ugyan fiskális kiigazítást tett, de strukturális átalakítások nem történtek. Rogán szerint emiatt azOrbánkormány azzal szembesült, hogy szinte nulla a mozgástere. Két út állt előttük, ők is megszorítanak, vagy mozgásteret tágítanak. Utóbbit választották, felmondták az együttműködést az IMF-fel, s nem ortodox gazdaságpolitikai eszközöket választottak. Időközben azonban, tekintettel a növekedési, az árfolyam- és a monetáris kockázatokra, rájöttek, csupán nem ortodox eszközökkel nem lehet a problémákat kezelni. Annak, hogy újra tárgyalásokat kezdenének az IMF-fel, az a célja, hogy kiszámíthatóvá tegyék a kamatés az árfolyam-politikát.
A konferencia címe a „Magyar modell és esélyei” volt, ami helyett Békesi László volt pénzügyminiszter szerint találóbb lett volna a „Van élet a halál után”. Szerinte ugyanis az, hogy kormányváltáskor a kabinet egyik percről a másikra anticiklikusba akart fordítani egy prociklikus gazdaságpolitikát, eleve halálra volt ítélve, s tagadása volt az alapvető közgazdasági törvényeknek. – Folytatni kellett volna a prociklikus, azaz a visszaesést átmenetileg mélyítő gazdaságpolitikát, fékezni az egyensúlytalanságot, mérsékelni az eladósodottságot, leállítani az állami költekezést. Be kell látni, hogy egy irreális, közgazdasági törvényeket tagadó politikát senki sem fog finanszírozni – mondta. Szerinte a helyreállítás csak szoros nemzetközi kontroll alatt működik. Ám reális jövő évi költségvetés, a szektorális különadók kivezetésére vonatkozó ütemterv és a végtörlesztés felfüggesztése nélkül nincs esély az IMF-fel megállapodásra –mondta.
– Ma Magyarországon a politika felülírja a gazdaságot, nincs ellenérv, nincs ellenzék, a kormány azt tesz, amit akar – folytatta Gere Ádám közgazdász. Az IMF kirúgásának lényege is az volt, hogy szabadítsuk fel a politikát a gazdaság béklyóiból, s ezt szolgálta a magánnyugdíjpénztárak vagyonának elvétele is, ami Gere szerint olyan, mint a nadrágba vizelés: van egy meleg, kellemes érzés, de az már nagyon rossz, amikor kihűl. Azaz nem kellett pénzt felvenni a piacról, ami jó volt, de a nyugdíjakat egyszer ki kell fizetni, ami már nem lesz annyira kellemes. A legnagyobb hibának viszont azt tartja, hogy a rendszerváltozás után húsz évvel hozzányúltak a magántulajdonhoz, és visszamenőleg törvénykeztek. Amagántulajdon és a jogállamiság ugyanis a növekedés meghatározója – mondta. Szerinte a közeljövő valószínűleg egy stand-by IMF-hitel lesz, Magyarország felügyelet alá kerül. Ezen nem lehet meglepődni: ha az ember gyereke háromszor átmegy részegen a piros lámpán, végül elveszi tőle a kocsit – jegyezte meg.
– Másban nem bízhatunk, mint istenben, mert abból az egyvelegből, amit a kormány kevert, csak így lehet kikerülni – mondta Csillag István volt gazdaságiminiszter. Szerinte a kabinet argentin tangót táncol, lép két gyorsat, aztán egy lassút. Ráadásul kettős játékot űz, vagyonok újraelosztásával új uralkodóosztályt próbál teremteni, s azért, hogy ezt elérje, időnként visszatáncol a szabadságharcból.
Heim Péter, a Századvég Gazdaságkutató alapítója szerint Magyarország problémája, hogy ötletszerű intézkedéseket dobnak be, amelyeket nem támasztanak alá hatástanulmányok, így nem tudják, mik a következményeik. Az egyértelmű, hogy a végtörlesztés néhány embernek jó, de a magyar gazdaságban, a költségvetésben összességében negatív hatásokat eredményez. Mint mondta, mindegy, hogy hívjuk a gazdaságpolitikát, a lényeg, hogy az intézkedéseket modellezzék. Amíg ez nem így van, nehéz lesz kilábalni.
Török Zoltán, a Raiffeisen Bank elemzője pesszimista jövőt festett. Szerinte jövőre legalább két százalékkal esik vissza a magyar gazdaság, az infláció pedig az öt százalékot is meghaladja. Brutális költségvetési kiigazítás és megszorítások jönnek. Ahhoz, hogy jövőre három százalék alatt maradhasson az államháztartási hiány, szerinte adót fog emelni a kormány, mert más mozgástere nincs. Habár szerinte jövőre már nem is lesz önálló magyar gazdaságpolitikája a kormánynak. Az IMF-fel valószínűleg kénytelen lesz stand-by megállapodást kötni, ami azt jelenti, hogy negyedévente monitorozzák a magyar gazdaságpolitikát, és visszatérünk arra a pályára, amin a Bajai-kormány elindult. Végül Török Zoltán felhívta a figyelmet egy új magyar találmányra, a kockázatemelő kockázatcsökkentésre, amely ugyan retorikában kockázatcsökkentést jelen, gyakorlatban azonban növelést eredményez.
