A sajtóban leginkább ezzel az interpretációval lehet találkozni, ami a javaslat szövegének alaposabb tanulmányozása alapján csak féloldalas magyarázat tűnik – vagy a javaslatot benyújtó nagyobbik kormánypárt képviselői nem fogalmaztak körültekintően.

Az alkotmány átmeneti rendelkezései közé eldugott indítvány ugyanis olyan helyzetekre teremtené meg a hozzájárulás kivetésének lehetőségét, amikor „a központi költségvetésről szóló törvényben e célra előzetesen meghatározott összeg nem elegendő”. A hangsúly a célon van: vagyis ha elfogadjuk példának a végtörlesztést, akkor a költségvetésben lennie kellene egy sornak, ami a végtörlesztés kapcsán visszafizetési kötelezettséget ír elő az állam számára. Ami persze nem életszerű: ritka az olyan kormány, amelyik egy általa hasznosnak gondolt intézkedés visszavonását tervezi be a büdzsébe. Ha mégis lenne ilyen kassza, de az nem teremtene elég fedezetet a visszafizetési kötelezettségre, akkor nyílna mód a hozzájárulás megállapítására.

Adja magát, hogy a költségvetési tartalékokra gondoltak a javaslatot jegyző képviselők. Azokon belül is az általános tartalékra, mert ott valóban tételesen szerepelnek a kiadási célok (többnyire a közszféra fizetésével kapcsolatosak). Ide lehet címkézni az unió és az AB nem várt döntéseiből fakadó esetleges költségvetési kötelezettségeket. Rendelkezésre áll még a rendkívüli tartalék, ám az értelemszerűen ilyen megkötéseket nem tartalmaz.

Van azonban más értelmezés: Vámosi-Nagy Szabolcs adószakértő szerint a cél nem feltétlenül jelenti az adott intézkedést nevesítetten, hanem azt a bevételi kasszát, amelyet érint az ügy. Mint például az áfa esetében, amikor az Európai Bizottság elmarasztalta Magyarországot, mert visszatartotta az áfát addig, amíg a cég ki nem egyenlítette a számláit. A szakértő mindazonáltal nem látja értelmét egy ilyen szabály megalkotásának, szerinte ha a kormány be akarja söpörni a kieső bevételt, azt e nélkül is meg tudja oldani. A törvénykezésnek ez esetben inkább figyelmeztető jellege van, azt üzeni: „Ne támadjátok meg az intézkedéseimet!”

Miért hozzájárulás, miért nem adó? – tehető fel egy másik kérdés. Tekintve, hogy eseti jellegű, egy-egy ügyhöz kapcsolódó bevételszerzésről van szó, az adó nem jön szóba. A hozzájárulás ráadásul célhoz kötött: a társadalombiztosításban ismert formái, mint az egészségügyi hozzájárulás, kizárólag egy adott terület – az eho esetében az egészségügy – finanszírozását szolgálja. Egy biztos, lesz idő kitalálni, mire gondoltak a képviselők, az extra hozzájárulás kivetésének joga ugyanis mindaddig megilletné a kormányt, amíg az államadósság meghaladja a teljes hazai össztermék felét. A mutató jelenleg 82 százalékon áll.