A modern, „nyugatias” kereskedelmi formákat a hetvenes évek végén Magyarországon meghonosító nagyvállalkozó szerint a rendszerváltás után, a frissen privatizált magyar boltok tulajdonosai nem ismerték fel, hogy a szupermarketek jelentik a haladást, így ezt nálunk a külföldiek valósították meg, s a hazai szereplők pedig piacot veszítettek. Utólag akár jelzésértékűnek is tűnik, hogy a kiszólás a második legnagyobb hazai lánc, a tavaly 510 milliárd forint forgalmat elérő Coop tizenötödik születésnapján hangzott el, amely társaság most a sajtóértesülések szerint a konkurens CBA mellett beszállt a belga Delhaize-csoport megvásárlásáért indított versenybe. Sőt, könnyen lehet, hogy mindjárt egyesítette erejét a két hazai lánc, legalábbis erre utal: miután a Delhaize végleg elszánta magát arra, hogy egy csomagban értékesíti magyarországi kiskereskedelmi portfólióját, a Cora hiper- és a Match szupermarketeket, valamint a Profi diszkontokat, a két csoport még szeptember végén közös vagyonkezelő céget hozott létre C és C Partner Vagyonkezelő Kft. néven, a CBA alsónémedi telephelyén. Igaz, az még kérdés, hogy a hárommillió forint törzstőkével rendelkező cég pontosan milyen szerepet játszhat egy ilyen felvásárlásban, illetve a hazai láncok miből kívánják kifizetni a Cora-Match-Profi áruházak a hírek szerint 110-120 millió eurós (35-40 milliárd forint) vételárát.

A CBA és a Coop akciójához a Magyar Fejlesztési Bank adhatja a forrást

Bár piaci vélekedések a hazai láncok határozott fellépését annak tudják be, hogy maguk mögött tudhatják a Magyar Fejlesztési Bank ígérvényét arra, hogy az állami bank hitellel segítené a Delhaize-csoport érdekeltségeinek átvételét, ám ezt eddig egyik érintett cégnél sem erősítették meg. Mindenesetre megfigyelők szerint nem lenne éppen meglepő, ha az állam is részt vállalna egy ilyen ügyletben. Az, hogy a Fidesztől nem áll távol, hogy az állam valamilyen formában közvetlenül is beszálljon a kiskereskedelembe, kiderült Orbán Viktor miniszterelnök idei évadnyitó parlamenti beszédéből – pontosabban abból, ami kimaradt belőle. A beszédben ugyanis eredetileg szerepelt egy, a miniszterelnök által kihúzott, ám fotósok által megörökített passzus, miszerint a kormány egy olyan szociálisbolt-hálózat létrehozásáról döntött, ahol csak „rászorulók” vásárolhatnak. Érdekes kérdés, hogy a kormányfő végül miért nem beszélt erről az ötletről nagyjából azzal egy időben, hogy a Delhaize-csoport felajánlkozása nyomán a hazai láncok is startvonalra álltak a külföldi kézben lévő üzletek felvásárlásáért. (Rajtuk kívül, úgy hírlik, még egy hipermarketlánc tett ajánlatot néhány Cora áruházra.)

Tény, hogy a második Orbán-kormány az elmúlt másfél évben többször is tanújelét adta már annak, hogy a saját elképzelései szerint formálná, alakítaná át a kiskereskedelmet, ami a gyakorlatban azt jelentené, hogy a saját politikai szövetségesének tartott hazai láncokat hozná helyzetbe a külföldi tulajdonú áruházláncokkal szemben. Ahogy a Coop ominózus születésnapi ünnepségére később betoppanó miniszterelnök különösebb kertelés nélkül össze is foglalta a Fidesznek a hipermarketekről és a hazai láncokról alkotott vélekedéseit: a hazai láncoknál (a CBA, a Coop mellett ilyen még a valamivel kisebb Reál) ugyan hatékonyabban üzemelnek a hipermarketek, ám ezek a vállalkozások kevesebb embert foglalkoztatnak, és „gyakran rossz minőségű árut adnak”. Bár a kormányfői gondolat már csak diplomáciai, illetve versenyjogi problémák miatt is befejezetlen maradt, felesleges is lett volna akkor fenyegető hangnemet megütni. A Fidesz választási programjában, ha óvatos megfogalmazással is, de benne volt, hogy a kormányzat feladata a hazai tulajdonú vállalkozásokat a „szabályozás finom hálójával” megvédeni, illetve helyzetbe hozni. Orbánék ezzel egy az egyben átvették a szocialista Gráf József agrárminiszter retorikáját, aki egy etikai kódexben megpróbálta arra kötelezni az áruházláncokat, hogy nyolcvan százalékban hazai árut tartsanak a polcaikon, ám Gráfnál körültekintőbben, ugyanakkor sokkal elszántabban szövögették a „szabályozások finom hálóját”.

Ennek első szeme a másodlagos termékellenőrzés bevezetése volt, amivel a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal ellenőrzési jogosítványai nőttek meg. Utána következett a kiskereskedelmet sújtó válságadó, melyből a hazai láncok sajátos, elaprózódott tulajdonosi szerkezetüknek köszönhetően alig valamennyit kaptak, ám a Tesco és a Lidl kivételével gyakorlatilag az összes nagy áruházláncot hosszú évekre veszteségessé tette. Ezeken túl a Fideszben lévő, hazai láncokhoz kötődő érdekcsoportok azt próbálták, próbálják időről időre elérni, hogy valamilyen módon kontrollálják, illetve meggátolják a nagy láncok, ezen belül is a nálunk is lendületet kapott diszkontok (Lidl, Aldi) terjeszkedését. Előbb a formálódó kamarai törvénybe került volna bele egy olyan passzus, miszerint a területi kamarában a kisebb kereskedők megvétózhatják a vonzáskörzetükben lévő nagy láncok terjeszkedését, majd később a Fidesz érdekkijárói az LMP „fenntartható kiskereskedelmet” célzó törvényjavaslatába próbálták csomagolni a korábban, még minisztériumi szinten elvetélt elképzelésüket arról, hogy egy központi, afféle szuperhatóságnak vétójoga legyen a pláza és hipermarket építésénél. Könnyen lehet, hogy ez már a Fidesz nagyvállalkozói közül sem mindenkinek volt ínyére, legalábbis a párton belüli megosztottságra utal, hogy nemrég a kérdést további elemzésre visszautalták a nemzetgazdasági tárcához.

A minisztériumnál az eddigi elképzelések kudarca után hirtelen fontosnak látták, hogy egy hosszú távú kereskedelemfejlesztési koncepciót készítsenek. Mint arról Szatmáry Kristóf államtitkár a múlt héten, az Európai Kereskedelem Napja alkalmából tartott szakmai rendezvényen beszámolt: a koncepció célja, hogy felvázolják, öt-tíz év múlva milyen kiskereskedelmet szeretnének látni Magyarországon. Annál is inkább, mivel dőreség lenne azt hinni, hogy a Fidesz a kiskereskedelemben pusztán a gazdaság egy részét látná. Ahogy Szatmáry fogalmazott: a kereskedelem irányítása hatalom, itt és a világon mindenütt. Hatalom arra, hogy a kereskedelmet ki és mire használja, illetve eszköz is arra, hogy a magyar ipart milyen módon támogassák.