Ennek érdekében nagymértékű veszteségeket könyvelnek el Athén magánhitelezői –elsősorban a bankok –, amelyeket feltőkésítenek, méghozzá alighanem újra állami garancia mellett. Megnövelik az európai pénzügyi mentőalap (EFSF) hitelkapacitását, hogy Olaszországot és Spanyolországot leválasszák a görögtűzről, s eleve megakadályozzák Franciaország megfertőzését. Az esti tanácskozássorozat azonban a teljes bizonytalanság jegyében indult. Angela Merkel német kancellár úgy érkezett a helyszínre, hogy előtte a Bundestag szavazott a tárgyalási mandátumáról, amelynek egyik sarokpontja, hogy az Európai Központi Bank (EKB) nem folytathatja a „nem hagyományos műveleteit”, mert ezt a szerepet átveszi tőle az EFSF, amelynek jövője, hitelezési képessége eleve kételyeket ébreszt. Ehhez képest a jegybank élére kerülő olasz Mario Draghi azt mondta, ezek a műveletek folytatódnak.

A kételyeket a csúcs kezdetére sem oszlatták el, a kiadott közlemény sem tartalmaz számokat, kivéve hogy a bankok elsődleges tőkemegfelelési mutatóját a jövő év közepére kilenc százalékra kell emelni. Az „átfogó megoldás” banki vitájára jöttek elsősorban az eurózónán kívüli tagállamok vezetői, minthogy ez az egész európai bankrendszert érinti. A tanácskozás ezen részére készített közleménytervezet arra is utal, hogy az anyabankok feltőkésítése nem mehet a leánybankok hitelezésének a rovására, pél dául Közép-Európában. Ez a szövegrész magyar buzgalom révén is bekerült a következtetések közé, bár a budapesti kormány vetette ki a legnagyobb különadót, s kergeti további nagy veszteségekbe a végtörlesztéssel a leánybankokat. De a megfogalmazás nagyon ismerős: a válság elején, 2008 végén, 2009 elején járta be utoljára az aggodalom kísértete az új tagországok térségét a nyugat-európai állami bankmentő akciók első köre után.

Az eurózóna vezetőire vár, hogy megnyugtassák a piacokat, de szerdán este inkább mindenki arra számított, a vélhetően késő éjszakába nyúló vita nyomán csak politikai alku születik, hogy a részletek kidolgozását majd a pénzügyminiszterek végzik el. Nem sikerült ugyanis egyezségre jutni a bankokkal, hogy milyen veszteséget vállalnak a görög adósság leírásából. Még szerdán is szivárogtak ki újabb ötletek, de banki körökből jelezték, semmi sem biztos. Athén például azt ajánlotta fel, hogy a névérték ötven százalékát engedjék el, cserébe Görögország minden százeurónyi államkötvény-befektetésért ad 15 eurót készpénzben és 35 eurót harmincéves papírban, évi hatszázalékos kamat mellett, ami nettó jelenértéken számítva nagyjából hatvan százalék. A magánhitelezők nevében tárgyaló küldöttség ugyanakkor a nettó jelenérték 50 százalékáig jutott el, ami persze nagy változás a jú lius végi 21 százalékos megállapodáshoz képest. A lényeg viszont Angela Merkel szerint, hogy 2020-ra a jelenleg a GDP 180 százaléka felé araszoló görög államadósság 120 százalékra csökkenjen. Magánhitelezők kezében 206 milliárd eurónyi kötvény van, ennek felét kéne elengedni.

A kiszámolós játékot azonban folytatni lehet az EFSF 440 milliárdos, tagállami garanciákkal kialakított hitelkapacitásának növeléséről, de a garanciák emelése nélkül. Ami kialakulni látszott, nem túlmeggyőző egyelőre. Kérdéses, hogy miként biztosítaná az EFSF például az olasz és spanyol kötvények vásárlóit. A Nemzetközi Valutaalap valamilyen bevonásával létrehozandó különleges célú befektetési alapba tenne-e pénzt például Kína, ahová a mentőalap igazgatója pénteken el is utazik? Nyilván többek között e bizonytalanságok miatt követelt Angela Merkel és Nicolas Sarkozy francia elnök hathatós reformokat Silvio Berlusconitól, aki talán kicsikarta otthon a minimálisan elfogadható csomagot, de ennek lehet, hogy előre hozott választás lesz az ára, ami viszont éppen a bizonytalanságot növeli majd.

Dominóeffektus

Görögország törlesztésképtelenné válásának azonnali hatásai valószínűleg kezelhetők lennének, és sokkal kisebb kárral járnának, mint az amerikai Lehman Brothers nagybank összeomlása.

De csak akkor, ha a politikai döntéshozóknak sikerül megakadályozniuk a következmények járványszerű átterjedését más, sokkal nagyobb adósokra, például Olaszországra – írták elemzésükben a londoni Capital Economics közgazdászai, akik szerint a brüsszeli EU-csúcsértekezlet előtt az egyetlen bizonyosság az, hogy a görög államadósság magánszektorbeli befektetőinek nagy veszteségekre kell készülniük. E veszteségek a görög kormánykötvények nettó jelenértékének legalább a 40 százalékát teszik majd ki, de elérhetik akár a 75-80 százalékot is. A Capital Economics elemzői szerint több európai kormány kétségbeesetten igyekszik elkerülni azt a bizalmi kárt, amelyet az első euróövezeti szuverén törlesztésképtelenség okozna, a görög csőd ugyanis újabb csapás lenne azoknak az európai döntéshozóknak a hitelességére, akik minden lehetséges fórumon elutasították a görög törlesztésképtelenség lehetőségét. (MTI)

Az egyik főszereplő, Jeórjiosz Papandreu görög kormányfő, megérkezik a brüsszeli csúcsra