A kórház felújítása is csak az alapítvány folyamatos segítségével valósulhat meg – mondta el dr. Kemény János, a kuratórium elnöke. Az intenzív osztály átépítési költségeinek majdnem felét, 25 millió forintot az alapítvány állta, a sebészeti ambulancia átalakításához pedig tízmillióval járult hozzá. Hosszan sorolhatók azok az orvosi műszerek, ultrahang- és röntgenkészülékek, sebészeti eszközök, lélegeztetőgépek, infúziós szerelékek, amelyek nélkül az anyagi lehetőségei határán lévő gyermekkórház egyszerűen leállna. Ilyen az az úgynevezett laporoszkópiás torony, amely nélkülözhetetlen a ma már rutinszerűen végzett endoszkópos, lyuktechnikás operációkhoz.

Az alapítvány nem csak látványos beruházásokra költ. Sok olyan „aprómunkába” is belefolyik, amelyek nem köthetők avatási ünnepségekhez, de minden feltűnés nélkül emelik a gyógyítómunka minőségét.

Ezt a Madarász kórház gyakorlatilag összes orvosa és számos nővére is tanúsíthatja, akiknek az alapítvány rendszeresen kifizeti az egyre drágább továbbképző tanfolyamokat. Ha kérik, az alapítvány hozzájárul az épület állagának megóvásához vagy akár kisebb-nagyobb műszerjavításokhoz is. Tavaly például 78 millió Ft-ot költöttek a kórház működésének támogatására. Erejükből (pénzükből) még arra is telt, hogy a közvetlen kórházi gyógyításon kívül az ellátási körzetükben lakó gyermekek egészségmegelőző programjaiban is részt vegyenek. Így lehetővé tették, hogy a IV. és XIII. kerület szegényebb gyermekeit beolthassák meningitis (agyhártyagyulladás) elleni oltással, és az óvodásoknak, kisiskolásoknak C-vitamint adományoztak.

Az egészben az a szép, hogy ezt az összeget valóban a lakosok adták. Az úgynevezett egyszázalékos támogatásból 33 millió forint gyűlt össze. Az állandó céges támogatók mellett az egyéni adományok eredete is érdekes: egy idős nyugdíjas ötszáz forintot, egy gyógyult daganatos gyermek apukája 1,5 milliót, egy bestselleríró pedig tízmillió forintot adományozott.

Fontos megjegyezni, hogy az alapítvány megőrizte önállóságát, jogi, adminisztratív és anyagi szempontból teljesen független. Mivel az alapítványt a kórház dolgozói alapították, közülük senki sem kaphat pénzt, pláne „fizetést”. És mert az intézet mindenkori főigazgatója is alapítónak számít, a kórház vezetője nem kérhet pénzt, mondjuk, villany- vagy gázszámlára, de gyógyszerre sem. A kuratórium egyébként öttagú, és a többségnek, azaz három főnek kültagnak kell lennie. Számlát csak ők írhatnak alá, ami szintén gátja az összefonódásnak. Egyetlen főállású munkatársuk van, az irodavezető. Mindenki más társadalmi munkát végez. Az irodát (egy szobát) a kórház ingyen bocsátja a rendelkezésükre.

Persze a jövőtől mindenki fél. A rossz gazdasági helyzet nem növeli az adakozókedvet, miközben a civil szférát egyébként is számos szigorítás, megvonás sújtja. Például az adományok után járó adókedvezmény nemes egyszerűséggel megszűnt, és az szja 33 százalékról 16 százalékra csökkentése is lényegesen kisebbítette az adományok abszolút értékét.

Reméljük, a beteg gyerekek ezt nem fogják megérezni…