Nem tolonganak a védjegyért
Július óta lehet jelentkezni a minősítést végző szakmai civil szervezeteknél ezekért a besorolásokért, egyelőre nincs túl nagy tolongás: minden érintett szervezetnél néhány tucat, jellemzően korábban is minősített szállásadó jelezte, hogy újraminősíttetné magát. A turisztikai ágazat falusi szállásadói, apartmant vagy kempinget üzemeltetői az immáron évek óta vajúdó, ám most a tárca ígéretei szerint rövidesen megszülető turizmustörvényre várnak, mivel úgy tudni, a törvényalkotók ott írnák elő, hogy az ágazat vállalkozóinak kötelessége lenne minősíttetni magukat.
Bár a jogszabály szerint szeptember óta a korábban megadott turisztikai minősítések már nem érvényesek – kivétel ez alól a hotelek, illetve a szállodák, amelyek egyéves haladékot kaptak –, az ágazat szereplői nincsenek rászorítva a minősítésre, illetve csak jobbára azok élnek a lehetőséggel, akik eddig is fontosnak tartották a minősítést. A többség azonban, egyelőre úgy tűnik, kivárja a törvény megszületését, és addig megspórolja a három-öt évre szóló minősítés szállásmérettől függően 30-40 ezer forintos költségét.
Az érintett szakmai szervezetek, így a Magyar Kempingek Szakmai Szövetsége is amellett van, hogy kötelezővé tegye a jogalkotó a védjegyhasználatot – mondja Réfi Antal elnök, mivel a védjegyrendszernek istenigazából csak így van értelme. A jól működő és hiteles védjegyrendszerből a szakma egésze profitálhat. Az eddigivel pontosan az volt a baj, hogy a kérdést szabályozó korábbi kormányrendelet által előírt minősítésekbe vakon megbízó turista „lyukra futott”. Különösen a magánszállások kategóriájában – apartmanok, üdülőházak – okozott faramuci helyzetet a korábbi, 2009-es kormányrendelet minősítési rendszere, mivel ebben a kategóriájában lényegében majd az összes szállásadó háromcsillagos minősítést kapott – mondja Szabó István, a tizenkétezer tagot számláló Magánszállásadók Országos Szövetségének (MOSZ) az elnöke –, ráadásul bonyolította a helyzetet, hogy az ágazatban is több, egymással konkuráló védjegy létezett, ami szintén nem segítette a szállást kereső vendéget, illetve az utazási irodákat.
– Megszokott jelenség volt, hogy hiába volt kint a magánszállláson a csillagos besorolás, az utazási irodák jobbára arra kényszerültek, hogy saját maguk járjanak utána, ténylegesen milyen minőségű az adott szálló, ahová küldhetik a vendégeiket – mondja Szabó István, ami persze nehézkessé tette az ügymenetet. Annál is inkább, mivel a korábbi csillagos minősítések ezeknél a kisebb szállásoknál önminősítéssel születtek, és az ellenőrző hatóság nem mindig állt a helyzet magaslatán, a minősítők nem mindig ismerték-ismerhették, hogy milyen, egymástól jócskán eltérő szempontokat kell figyelembe venniük egy apartman vagy éppen egy kemping esetében. (A falusi turizmus szálláshelyei ebben kivételnek számítottak, mivel ott korábban is a Falusi és Agroturizmus Országos Szövetsége [Fatosz] által működtetett egy, az újhoz hasonló, „napraforgós” minősítő rendszer működött. Azonban nem mindenki tudott élni a lehetőséggel, mert a szabályozó kormányrendeletbe belekerült egy olyan betoldás, miszerint csak az 5000 főnél kisebb lélekszámú településen lehet „falusi szálláshelyről” beszélni. Így, bár a szakmában 7500 falusi szálláshelyről tudni, a rendelet nyomán a többségük –mintegy 4000 vállalkozás – nagy hirtelen azon kapta magát, hogy papíron immáron apartman vagy panzió üzemeltetője lett.)
A most kialakuló minősítési rendszer sajátossága éppen az, hogy a feltételeit az érintett szakmai szövetségek – a magánszállásadók mellett a Fatosz, illetve a Magyar Kempingek Szakmai Szövetsége –alakították ki, továbbá ezek a szervezetek fogják minősíteni a hozzájuk tartozó szállásadókat.
A JÓ KÜLFÖLDI PÉLDA
A nemzeti védjegyrendszerben a falusi turizmus szállásadói egytől négyig napraforgókkal, a magánszállásoknál kettőtől négyig koronával, a kempingeknél a hagyományos csillagokkal jelölik a minőségi színvonalat, míg az üdülőháztelepeknél egytől háromig terjedő osztályba sorolják a szállásadókat.
– A minősítések kialakításában külföldi, elsősorban a nyugat-európai mintákat vettük alapul – mondja Szalay-Zala Andrea, a Fatosz titkára, aki szerint a hazai napraforgós falusiszálláshely-minősítési rendszer követelményei nagyban megfelelnek a külföldi – Ausztriában margarétás, Franciaországban kiskakasos besorolásnak. A közeljövőben várható, hogy az Európai Falusi Turizmus Szövetsége (EuroGites) egy egész Európára kiterjedő, egységes minősítési rendszert vezet be, ám Szalay-Zala Andrea úgy véli, hogy ezzel együtt megmaradna a hazai, napraforgós minősítési rendszer is.
Bár az idén még nem várható, hogy nagy tömegben jelentkezzenek a szállásadók a minősítő szervezeteknél, azonban amennyiben – várhatóan jövőre – kötelező lenne, úgy több tízezer hazai szállást kell minősíteni a három szervezetnek.
Az érintett szervezeteknél elmondták: a minősítés nonprofit jelleggel történik, azaz a 30-40 ezer forint körüli pályázati díj kizárólag a helyszínre kiszálló szakértők, illetve az elbíráló bizottság költségeit fedezi, ezenkívül kell fizetni egyéves védjegyhasználati díjat, mely a folyamatos ellenőrzés költségeit fedezi.
