Én szóltam!
Tudott róla, hiszen első programja kevés érdemi pontjainak egyike volt a bajba jutott hitelesek ingatlanjait mentő Nemzeti Eszközkezelő létrehozása.
Ne zárjuk ki annak lehetőségét, hogy vannak ebben az országban olyan koponyák, akiknek egy-két hónap elég lett volna a megoldások kigondolására. Azt viszont az elmúlt másfél év alapján kizárhatjuk, hogy ők tagjai lennének a kormánynak, vagy legalább érdemben képesek befolyásolni a kabinet terveit. Mert akkor nem tartott volna eddig, és nem járt volna ilyen csekély eredménnyel a szöszmötölés. Ami ugyanis mindmáig történt, olyan cirkuszi mutatványhoz hasonlít, amelyben a bűvész a szétfűrészelt társának mindig csak az egyik testrészét találja meg, de valahogy sose tudja összerakni a darabokat. Így aztán a közönség nem is varázslatnak, hanem rémisztő bohózatnak látja azt, ami a porondon történik.
Pedig a darabokból lassan összeáll valami elképzelés, csak éppen az hiányzik belőle, amitől program lehetett volna: átgondolt, összehangolt, egy irányba tartó lépések együttese.
Az első kormányprogramban szereplő ígéret ellenére sokáig nem történt semmi, csak tologatták tovább a kilakoltatási moratóriumot, miközben egyre nőtt a rendesen fizetni már nem tudó adósok száma. Egészen mostanáig molyoltak az eszközkezelőn, amikor pedig elszállt a frank árfolyama, előrukkoltak az árfolyamgáttal, aztán jött a 180-on kiszállás lehetősége.
Nem olyan bonyolult dolgok ezek, sokból nem tartott volna 2010 nyarán–őszén összerakni valami hasonlót. Azon a frank árfolyamon mindenki számára olcsóbb lett volna ez, és sokan szabadultak volna a hiteltől, még mielőtt be kellett dobniuk a törülközőt. Ráadásul akkor azt is mondhatták volna a bankoknak, hogy az extra bankadóból befolyó pénzt (vagy legalább annak egy részét) fordítják erre.
Az idő ezúttal is pénzzé változott, a késlekedés nagyon megdrágította a lehetséges megoldásokat. Ha másban nem is érzi magát hibásnak az Orbán-kormány, ebben végképp nem tolhatja el magától a felelősséget.
Ráadásul még nincs is meg a komplex terv. Egy-egy részproblémán jó esetben túl lehet lendülni a megismert elképzelésekkel, de az egész még mindig fenyegető veszélyként áll előttünk. Láthatjuk, hogy mint a legendás zenebohócnak, a kormánynak is mindig van másik, még újabb és újabb hangszere, amelyet elő tud venni. Egy hangszere pedig még biztosan maradt. Egyszer már elővette, és nagyot is szólt, csak akkor még az első Orbán-kormány adta a műsort. Életszerű lenne, ha újra előkapná.
Mert mi fog most történni? Aki csak teheti, igyekszik megszabadulni a devizahitelétől a jó árfolyamon. A bank így is, úgy is bukik a dolgon, de nem érdeke, hogy elveszítse azokat az ügyfeleket is, akik eddig törlesztettek.
Így bizonyos keretek között magának a banknak áll érdekében akár a saját devizahiteleseinek forinthitelt kínálni, hogy kiválthassák magukat a másik hitelből, de megmaradjanak ügyfélnek. Más bankok partnereinek még szívesebben adnak erre. Akár gondolt rá a kormány, akár nem, a végtörlesztéssel generálhat egy forinthitelezési versenyt a bankok között. A forinthitellel csak az a baj, hogy az sem olcsó, bár még mindig jobban járhat vele az adós, mint ha a végtörlesztés érdekében a vagyonát, megtakarításait áron alul kell pénzzé tennie.
A forintkölcsönnel segített végtörlesztés tömegesen akkor lehetne nemcsak elérhető, hanem igazából vonzó is a devizahiteleseknek, ha a kormány kamatkedvezménnyel támogatná ezt, így téve olcsóbbá a forintban folytatódó törlesztést.
Rémlik valami hasonló az első Orbán-kormány idejéből? Na, ugye.
Ha ügyesen csinálják, akkor még az igazán magyar bankokat is helyzetbe lehet hozni. Akkorába, amelyet lehetetlen kihagyni. A kedvezményes kamat pénzbe kerül, nem is kevésbe, de az árát csak részletekben és nagyobbrészt a jövőben kell megfizetni. Az ilyen konstrukciók kigondolásában eleve nem gyenge ez a kabinet. Ha pedig esetleg a jövő kormányában is magát látja, még mindig bízhat abban, hogy a Matolcsy-módszer egyszer csak meghozza az eredményét. Ebben az esetben pedig az erről írt közgazdasági tankönyvek világsikere nyomán akár a jogdíjakból is vígan kifizeti a kamattámogatás kontóját.
Elragadott a fantáziám? Meglehet. De aztán a hivatalos bejelentéskor ne tessék meglepődni. Én szóltam!
