A válasz egyszerű: felülről vezérelt, íróasztalok mellett kidolgozott elméletek nem hozhatnak megváltást ott, ahol gazdasági-szociális feszültségeket kell mindennapos aprómunkával feloldani. Csak akkor lehet eredményre jutni, ha a nemes szándékú önkéntesek összefognak azokkal, akiknek érdekében cselekedni akarnak. Novák Péter és csapata, amikor 2007-ben létrehozta a Szívlapát Alapítványt, ezt a gondolatot kívánta megvalósítani. Eredményesen. A kilenc faluból álló mezőcsáti térségben végzett munkájuk ma modell lehet az ország több mint harminc, kiemelten hátrányos helyzetű kistérségében a hasonló alapelvekkel induló önkéntes társulások számára.

A szív formájú, óriási szénpakoló lapát – az alapítvány emblémája – nem fantázia szülte eszköz, a valóságban is létező szerszám. A múlt században még rakodáshoz használt legnagyobb méretű vaslapát. Jelkép: sokaknak kell nagy erővel megragadni ahhoz, hogy hegyeket lehessen megmozdítani. A hegy: ezernyi gonddal küszködő, mélyszegénységben élő kistérség, amelynek lakosságát kell megtanítani arra, milyen jövőt teremtsen a maga számára. A Szívlapát Alapítvány ezzel az indíttatással jött létre.

Szabad mozgástér

A Szívlapát Alapítvány első, áttörő sikerét akkor érte el, amikor 2010-ben megnyerte a Magyar Telekom három évre szóló, kistérségek fejlesztésének stratégiai szövetségére kiírt pályázatát Jövő/Menő projektjéhez. Ezzel indult két éve a mezőcsáti modellprogram. A választás azért esett erre a térségre, mert a Gödöllői Egyetem szociológusai – az ESSRG kutatócsoport – közel tíz éve foglalkoznak ennek a kilenc faluból álló közösségnek gazdasági-társadalm-iszociális problémáival, és dolgoztak ki komplex programot, kreatív ajánlásokat a felemelkedésre. Vagy ahogyan manapság mondják: a fenntartható fejlődésre.

A Jövő/Menő projekt

De fenntartani csak azt lehet, ahol már van valami alap, amit érdemes fejleszteni. A kistérségben ez egyszerre több feladatot is jelentett. Elsősorban munkahelyteremtést, ami jövedelemhez juttatja a többnyire létminimum szintjén vegetáló lakosokat. Ennek egyik lehetséges útja Novák szerint a Jövő/Menő turisztikai programja. Borsod páratlan szépségű országrész, de nehezen megközelíthető. Viszont kerékpárutak kötik össze a településeket – az EuroVelo hálózat részeként –, így ez nemcsak az idegenforgalmat lendítheti fel, hanem azonnali munkát ad a helyi lakosoknak, elsősorban a fiataloknak. Az utak kijelölése, megtisztítása, a nevezetességet jelölő táblák, prospektusok készítése és elhelyezése – mobilos vonalkód alkalmazásával –, a látogatók számára európai szintű szállási és étkezési lehetőségek biztosítása nemcsak azonnali, hanem távlatos munkalehetőséget is jelenthet. A Novák-csapat a fizikai erőfeszítéseket és kreatív ötleteket igénylő munka mellett a marketing titkaiba is beavatta a fiatal generációt. A médiasuliban megtanulták, hogyan használhatják fel céljaik érdekében az internetet. A Magyar Telekom pedig eszközökkel és önkéntes tanítók részvételével járult hozzá a térség digitális felzárkóztatásához. Két év alatt a civil önkéntesekkel együtt a T-csoport közel 600 munkatársa vette ki részét a gyakorlati munkából.

Fenntartható ügyek

A Szívlapát további támogatási forrásokat keres, amely lehetővé teheti az alapítványnak, hogy partnereket vonjon be az akciókba. Az újabb segítőtársak hozzájárulhatnak a térség egyik legnagyobb gondját jelentő energiaszegénység feloldásához. Persze szintén önkéntes alapon már így is történtek kezdeményezések: a lakosok megtanulhatták, hogyan lehet PET-palackokból ideális szigetelést megoldani, sörösdobozokból napkollektort építeni, s százféle módon elérni, hogy olcsó és környezetkímélő eljárásokkal hozzájussanak az egyébként számukra megfizethetetlen energiaforrásokhoz.

A Szívlapátnak – a Magyar Telekom stratégiai szövetségén túl – az újabb pályázatokkal ugyanis sikerült bekapcsolódnia a KEOP (Környezet és Energia Operatív Program) és a TÁMOP (Társadalmi Megújulás Operatív Program) uniós projektjeibe. A szellemi fejlődést elősegítő KEOP immár országos akciót tett lehetővé: 2000 fiatalt kerestek meg direkt módon, akik közül alkalmanként 100 gyereket tudtak elvinni a Szilvásvárad melletti biogazdaságba, ahol új ismeretek egész halmazát sajátíthatták el. Bízhattak abban, hogy ezek az elgondolások a gyerekek közvetítésével számos közösséghez jutnak el országszerte, és indukálnak újabb – helyi – törekvéseket. Ezenfelül az uniós segítséggel módjuk van arra, hogy filmet is készítsenek a kreatív megoldásokról, amely már többmilliós közönséget avathat be a modern és hatékony gazdálkodás műhelytitkaiba. A TÁMOP-pályázat, amelyet azzal a céllal adtak be, hogy a mezőcsáti modellt fejlesszék tovább, a legfiatalabb generáció szellemi fejlődését segíti elő a fenntartható növekedés érdekében. Óvodások, általános és középiskolások vesznek részt a programban, amely sokrétű ismeretterjesztést, oktatást, kulturális élményanyagot nyújt a kicsiknek.

Apró csodák

A térségben – ahogy Novák Péter mondja – találkozhatunk „apró csodákkal” is, váratlan partnerekkel, lehetőségekkel. Ilyen a kiválóan működő kistérségi iroda, a helyi termékek fesztiválja, amelynek keretében akár az áruk egész kavalkádját bocsáthatnák értékesítésre webshopokon keresztül a jövőben. Vagy a Mezőcsát szülötte, Horváth Pista nótaénekes emlékére rendezett nap, ahol számos zenekar, előadó lép fel. Ezek a programok mind erősítik az elképzelést, hogy az alapítvány a helyben működő elképzelések mentén kell haladjon, azokat kiegészítve. Az események médiabemutatását a Kultúrpart kommunikációs ügynökség – a Szívlapát háttérintézménye – vállalja fel, amely egyébként is minden megmozdulást a közösségi portálok felhasználásával népszerűsít. A modern technika nyújtotta eszköztár hasznát pedig visszaforgatja a „kirakatprogram” fejlesztésébe.

– A kirakatot, amelyet a mezőcsáti tértségben megvalósítottunk, mintának szánjuk – mondja Novák Péter. – 2012 januárjában újabb pályázati programok kezdődnek, így mód nyílik arra, hogy újabb kistérségek induljanak azon az úton, amelyen Mezőcsát megtette az első lépéseket.

Novák Péter, akinek titulusát mindössze a szerény előadóművész meghatározás jelöli, egyike azoknak az egyéniségeknek, akik – ahogy mondani szokás – „ezerrel pörögve” vágnak neki minden olyan ügynek, amelyet fontosnak éreznek. Családi háttere – országos, sőt nemzetközi hírű, a népi kultúrát megannyi szálon, a legmagasabb fokon terjesztő édesapja és a táncművészetnek elkötelezett édesanyja – eleve predesztinálta arra, hogy a kulturális életben keressen magának terepet. Sokféle módon: színpadon, televízióban, filmgyártásban, egyetemi fórumokon. Érzékenysége a társadalmi problémák iránt, a civil kurázsi érvényre juttatásában sokféle módon valósul meg. – Számos kísérletem vallott kudarcot – mondja –, amikor barátaimmal együtt beláttam, hogy az alapítványi forma biztosítja leginkább azt a szabad lehetőséget, hogy alaposan neki lehessen vágni a dolgoknak. Egy alapítvány előtt megnyílnak a legkülönbözőbb pályázati lehetőségek arra, hogy financiális segítséget és partnereket találjon kitűzött céljai megvalósításához.