Az Európai Központi Bank (EKB) elnöke ezzel a csütörtökön meghirdetett likviditásbővítő tervükre célzott, amelynek lényege, hogy az EKB, az amerikai Fed, a svájci, a brit és a japán jegybank három hónapos futamidejű olcsó dollárkölcsönökkel segítik ki év végéig a szűkölködő európai bankszektort, erősítve annak stabilitását.

Az adósságválság leküzdéséhez azonban jóval többre van szükség. Másfél év eltelt azóta, hogy a lavinát elindító Görögországban kialakult vészhelyzetről szóló első hírek megjelentek, a piacok azóta sem nyugodtak meg, hiába dobtak uniós mentőövet a görögök mellett az íreknek és a portugáloknak. Az erre eddig elköltött 256 milliárd euró hozadéka egyenlő a nullával, miközben a spanyolok és az olaszok megsegítése is lassan aktuálissá válik, az elértéktelenedő államkötvényeket felhalmozó bankrendszert pedig működésében fenyegeti egy esetleges államcsőd, nem is szólva az euróövezet széteséséről.

Szavak szintjén rendben mennek a dolgok, hiszen Angela Merkel német kancellár és Nicolas Sarkozy francia elnök a héten újfent hitet tett a valutaunió egysége mellett. Ezt – mint minden hasonló politikusi kinyilatkoztatást – kedvezően fogadták a pia cok, a tőzsdeindexek e heti emelkedésében emellett a jegybanki dollártenderek meghirdetése járult hozzá. Az igazi áttörést azonban a Wroclawban zajló pénzügyminiszteri csúcstól várták. Ezen első ízben vett részt Timothy Geith ner amerikai pénzügyminiszter, aki felszólalásában a 440 milliárd eurós közös európai adósmentő alap (EFSF) megnövelését és újabb források bevonását szorgalmazta az adósságválság leküzdésére. Geithner a 2008-ban, a gazdasági-pénzügyi válság idejénmeghirdetett TALF-programot ajánlotta kollégái figyelmébe. Ennek keretében az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed ezermilliárd dollárnyi kölcsönt nyújtott a bankoknak nullaszázalék-közeli kamattal, hogy a hitelezést, s ezen keresztül a vállalkozások és a lakosság fogyasztásában mutatkozó kedvezőtlen trendet megfordítsa, és élénkítse a gazdaságot.

A Reutersnek nyilatkozó elemzők egyetértenek Geithnerrel az EFSF felpumpálásában, szerintük azt olyan méretűre kell növelni, hogy a piacok elhiggyék, elegendő forrással bír nagyobb baj esetére is. A befektetők azonban jelenleg a szikár számok helyett inkább az egységet veszélyeztető politikai törésvonalak létrejöttét és tovaterjedését figyelik árgus szemekkel. Ez olyan kockázati tényező, ami alapvetően meghatározza stratégiájukat. Wroclawban inkább e repedések betömedékelésére, semmint az EFSF felturbózására tettek kísérletet a pénzügyminiszterek. A németek és az osztrákok élesen ellenezték az újabb kalapozást, mondván, valahol ennek is határt kell szabni. Különösen az osztrák pénzügyminiszter nyilatkozott feldúltan a Geithnerrel folytatott félórás tárgyalás után.

Maria Fekter szerint sajátságos, hogy éppen az euróövezetinél is rosszabb makrogazdasági mutatókkal rendelkező amerikaiak mondják meg, hogy mit kell tenni, s miközben egy józan javaslatot tesznek, azt lesöprik az asztalról. Utóbbi alatt a pénzügyi tranzakciók után beszedendő Tobinadó bevezetését értette, ám ezt Amerika mereven ellenzi. Didier Reynders belga pénzügyminiszter ironikusan megjegyezte, hogy szívesen hallottak volna Geithnertől valamit arról, hogyan fogja az Egyesült Államok csökkenteni költségvetési hiányát és államadósságát.

A találkozó pozitív hozadéka, hogy a görögök további hitelezése fejében garanciákat kérő finnek számára elfogadható konstrukciót dolgoznak ki, s így a júliusi EU-csúcson született megállapodás ratifikálása előtti legnagyobb veszélyt is sikerül elhárítani. Az egyeztetések magasabb szinten folynak majd, jövő héten Barack Obama Washingtonban fogadja az ENSZ közgyűlésére érkező vezető európai politikusokat, akikkel az euróövezeti válság megoldásáról fognak tárgyalni.

Pénzügyminiszteri csoportkép. Összefogásra buzdított az EKB elnöke (balra lent)