Az év eleji ambiciózus sajtónyilatkozatokhoz képest,miszerint hónapokon belül rendeletben szabályozzák, hogy az élelmiszergyártók milyen feltételekkel használhatják a „magyar” eredetmegjelölést, jelenleg is nagy a csönd az áprilisban társadalmi vitára bocsátott tervezet körül.

Több forrásból is úgy tudni, hogy a tárca azért nem erőlteti, hogy előálljon a végleges változattal, mivel a kormányoldalon sem aratott a VM tervezete egyöntetű elismerést, illetve a piacot ismerők szerint könnyen lehet, hogy a tervezet eddig ismert formájára az egységes piac fölött őrködő Brüsszel sem fog rábólintani. A színfalakmögötti lobbizásra az érintett gyártóknak és kereskedőknek igen jó okuk van: a VM tervezete rendkívül szigorúan állapítja meg, hogy milyen esetben használhatják a termékük kapcsán a magyar eredetre történő utalást – legyen szó trikolórról, illetve a „magyar termék” megjelölésről.

Lényegében nem lesz magyar termékeredetű élelmiszer a polcokon –summázta a tervezet lehetséges hatását Szöllősi Réka, az Élelmiszer Feldolgozók Országos Szövetségének (ÉFOSZ) tanácsadója. Így a húsipari szereplők, illetve a csokoládégyártók gyakorlatilag elfelejthetnék, hogy „magyar termékként” forgalmazzák az árujukat. A hazai alapanyagok ugyanis gyakran nem elérhetőek versenyképes áron, de számos olyan termék van, amelynek az alapanyagai egy részét nem is lehet itthon előállítani.

Tény, hogy a rendelettervezet igencsak szigorúra sikeredett: a minisztérium által első alkalommal közreadott (és a nyilvánosság számára azóta is elérhető) változata szerint feldolgozott termékek esetében csak akkor lehet magyarnak tekinteni az árut, ha az előállítás soránminden, az áru tulajdonsá gait befolyásoló eljárás itt történt. (Százszázalékos vagy azzal egyenértékű, például teljesen vagy tisztán magyar áru megjelölés esetén a termékhez hozzáadott fűszerek, aromák mennyisége nem haladhatja meg az öt százalékot.) Úgy tudni, hogy aminisztérium a szakmai szervezetek aggálya nyomán még tavasszal némileg változtatott a jogszabályon, ám az, ha lehet,még szigorúbbra sikeredett. Itt már nem tesznek különbséget „magyar” és „100 százalékos magyar” áru között, hanem egységesen 95 százaléknyi hazai alapanyagot követelnek meg, továbbá a teljes itteni feldolgozást. A többi termékre a minisztérium bevezetné a „hazai termék” kategóriát. Ennél követelmény, hogy az alapanyag 70 százalékának hazainak kell lennie, a feldolgozásnak pedig itthon kell történnie. Bejönne a „hazai feldolgozású” termék fogalma is, melyeknél az alapanyag lehet teljesen importból származó is.

Fodor Attila, a CBA-kisboltlánc kommunikációs vezetője szerint problémás, hogy számos tradicionális magyarmárka, amitmára különféle okokból külföldön gyártanak, így is elveszíti „magyarságát”, dacára, hogy a köztudatbanmagyar termékként élnek.Az is kérdés persze, hogy ezzel a szerteágazó jelrendszerrel mit tud kezdeni a vásárló, aki piackutatói adatok alapján jellemzően inkább az árcímke, semmint a termékeredet alapján választ.Már ha egyáltalán figyeli azt. A GfK Hungária kutatásaiból kitűnik: a hazai vásárlók a friss áruk közül jellemzően a zöldségeknél, gyümölcsöknél figyelik árgus szemekkel a termékeredetet, míg például a húsoknál egyáltalán nem lényeges a vásárlók számára, hogy az pontosan honnan származik.

A történet ismerői a VM húzódozását azzal is magyarázzák, hogy amennyi ben Brüsszelbe is kiküldenék a jogszabályt a most ismert formájában, úgy könnyen lehet, hogy az uniónál hamar elutasításra találnak. A belső, egységes uniós piacon érvényesülő, élelmiszer-jelölésről szóló jog egy rendkívül szerteágazó, bonyolult joganyag, aminek az alapját az unión túli, például WTO-egyezmények adják. Szakértők szerint ebbe a joganyagba rendkívül nehézkes lehet egy ilyen nemzeti jogszabályt beilleszteni. Az unión belül jellemzően az a – WTO-egyezményekből kialakult – felfogás érvényesül, hogy a termék előállítási helye az az ország, ahol az utolsó lényeges változtatást elvégezték. Ebben pedig idegennek hat a magyar kormány „különutas” jogszabálytervezete, ahogy az unió nemet mondott az olaszok és a görögök hasonló tartalmú terveire is. A jelek szerint az itteni jogalkotók is számoltak ezzel a lehetőséggel, ezért biggyesztették be a jogszabályba, miszerint az csak azokra vonatkozik, akik „önkéntesen” akarják használni a magyar termékeredet megjelölést.

– Jobb lenne ténylegesen a gyártók önkéntességére hagyatkozni – mondja az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) főtitkára. Vámos György szerint a kereskedők egyetértenek a tárca szándékaival, azonban sokkal szerencsésebb lenne, ha inkább az önszabályozó reklámtestület mintájára a gyártók saját maguk állapíthatnák meg, hogy milyen feltételek esetén lehet a nemzeti trikolórt, illetve a magyar eredetmegjelölést használni. Egyébként is kérdéses, hogy a jogszabály alapján hogyan lehetne ellenőrizni a gyártókat, hogy ténylegesen betartják-e azt? A tervezetben nincs szó ellenőrzésről és szankcióról, ám nem kétséges, hogy a tervezetben a gyártók számára előírt élelmiszer nyomon követési rendszer csak jókora pluszadminisztrációt eredményez a gyártóknak.

Szabály még nincs, bírság már van

Mindenesetre a kormányzat részéről megvan a szándék, hogy nyomást gyakoroljon a gyártókra: a napokban kapott jelképes, de azért figyelmeztető erővel bíró ötmilliós versenybírságot a CBA-hálózathoz is tartozó Hansa-Kontakt K ., mivel a cég magyarként tüntette fel egyes termékeit, dacára hogy azok külföldön készültek. A helyzet pikantériája, hogy az önkényesnek tűnő jogalkalmazástól eddig tartózkodó Gazdasági Versenyhivatal (GVH) úgy indított eljárást a céggel szemben, hogy nem született még meg a jogszabály arról, hogy pontosan mi számít magyar árunak. Igaz, elvileg a GVH a versenytörvény alapján állíthatja azt, hogy a gyártó a szerintük valótlan termékeredet-közléssel becsapta a vásárlóit, és ilyenformán torzította a piacot. Piackutatói adatok szerint a hazai vásárló akkor választja a magyar árut, ha az egy árban van az importtermékkel. Úgy tudni, a Hansa-Kontakt bírósághoz fordul a GVH döntésével szemben, azt kifogásolva, hogy egy nem létező jogszabály alapján szabtak ki rá bírságot.

95%

A JOGSZABÁLYTERVEZET szerint a gyártók csak olyan termékről állíthatják, hogy az száz százalékban magyar, ami itthon készül, és legalább 95 százalékban magyar alapanyagból.