A 3200 milliárd dolláros valutatartalékával világelső ország miniszterelnöke az északkínai Dalianban megrendezett Világgazdasági Fórumon tartott szerdai nyitóbeszédében utalt arra, hogy bár ezt megtehetnék, egyelőre abban bíznak, hogy mind Európa, mind pedig a hasonló gondokkal küzdő Egyesült Államok saját erőfeszítéseiből is képes lesz úrrá lenni a problémáin. Wen Jiabao szerint a fejlett országoknak maguknak kell rendezniük költségvetésüket és teremteniük munkahelyeket, s nem Kína segítségére kell várniuk. Most a legfontosabb teendő az adósságválság terjedésének megállítása – tette hozzá.

Wen ugyanakkor szemernyi kétséget sem hagyott afelől, hogy egy esetleges segítségnek komoly ára lenne. Európának meg kellene nyílnia a kínai befektetések előtt, és el kellene ismernie, hogy Kína igazi piacgazdaság. Ez utóbbi egyáltalán nem elvi kérdés. A piacgazdasági státusz a Világkereskedelmi Szervezetben (WTO) más elbírálást jelent, mintha nem lenne. A státusszal bíró országokkal szemben lényegesen nehezebb például dömpingeljárásokat indítani, mint jelenleg éppen Kínával szemben. Amikor Peking 2001-ben csatlakozott a WTO-hoz, beleegyezett, hogy piacgazdaságként csak 15 év múlva, vagyis 2016-ban ismerik el. Évek óta sürgetik ugyanakkor, hogy ez az időpont előrébb kerüljön, s ezt a kártyát játszotta ki most is a miniszterelnök. „Az egyik barát így segíthetne egy másik baráton” – jegyezte meg Wen.

A „harmadikbarátnak”,azEgyesült Államoknak is lenne mit tennie a miniszterelnök szerint: be kellene végre engednie a kínai működő tőkét Amerikába, mert ezzel munkahelyeket teremtenének, továbbá a kínai árukat sújtó behozatali korlátozásokat is el kellene törölnie. Kína ugyanis nem csupán az amerikai államadósság finanszírozásában szeretne ezután részt venni, hanem a gazdasági életben is erősítené pozícióit.

A Wen Jiabao által udvarias, de határozott formában elküldött üzenetet valószínűleg félreértelmezhették a piacokon, ugyanis a tőzsdeindexek immár második napja emelkedtek, miután makacsul tartja magát a hír, miszerint Kína mégiscsak megjelenik komoly vevőként a bajban lévő euróövezeti országok állampapírpiacain. Tápot adott ennek a reménynek a Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság alelnökének, Zhang Xiaoqiangnak a vásárlási szándékot megerősítő nyilatkozata, ami a Wen-beszéd után jelent meg a Caijing magazinban.

Hogy a szándékot mikor követi tett, arról megoszlanak a vélemények. Sokan Kínát sejtik a legjobb befektetések közé sorolt német államkötvények keresletének felfutása mögött, míg a bajba jutott országok állampapírjait inkább az Európai Központi Bank, mintsem Kína vásárolja az utóbbi időben. Az olaszoknak az év végéig szükséges 111,3 milliárd eurós hitelfelvételének finanszírozása még a kínaiaknak is nagy falatot jelentene – jegyzik meg a Goldman Sachs elemzői.

A kínai milliárdokra eddig hiába ácsingóztak az érintettek – emlékeztet aThe Wall Street Journal. José LuisRodriguezZapatero spanyol kormányfő tavaly szeptemberben hiába kérlelte Pekingben tárgyalópartnereit arra, hogy vegyenek nagy tételben hispán államkötvényeket, nem ért célba. Igaz, a kínaiak tavaly júliusban már 400 millió eurós kötvényvétellel gesztust gyakoroltak a spanyolok felé, ám ennek nem volt folytatása. Áprilisban hivatalosan is cáfolni kellett azt a hírt, miszerint Kína bankrészvényeket és kötvényeket venne kilencmilliárd euró értékben.

A valutatartalék kezelését végző intézmény (SAFE), angol rövidítéséhez híven, a biztos befektetésekre törekszik, fogalomtárában nem szerepel a kockázatvállalás. Most is inkább azzal van elfoglalva, hogy amerikai kitettségén más országok kurrens állampapírjainak vásárlásával enyhítsen. Adósságpapírra nem, európai stratégiai vállalatokban való részesedés megszerzésére azonban annál szívesebben áldoznának a kínaiak. Befektetési társaságuk igen aktív e téren, most az olasz állami vállalatok eladó részvénycsomagjai iránt érdeklődik, amit kötvényvásárlási szándékként értelmezett a piac –tévesen. Megfigyelők szerint ha a valóban stratégiai fontosságú cégek eladásáról lesz szó, akkor az európai versenytársak is lépnek, s megakadályozzák a kínaiak térnyerését.

Magyarország esetében ez kategorikusan nem jelenthető ki. A Kína előretolt bástyájaként, logisztikai elosztó központjaként megcélzott Magyarország vezető politikusai számos alkalommal kérték partnereiket az államadósság fi nanszírozására, ám az európai példákból az is nyilvánvaló, hogy az állampapírok vásárlására megfelelő cserealap nélkül a kínaiak nem lesznek kaphatók.