A képviselők által benyújtott vagyonbevallások alapján kiszámították, hogy a Fidesz parlamenti frakciójának másfél milliárd forintnyi banktartozása van. Kósa Lajos és Rogán Antal a listavezető, de fejhosszal előttük látszik lenni néhány MSZP-s képviselő, például Gyurcsány Ferenc. S a szorzó, amit említettek adósságuk bevallásánál alkalmaztak,már régen nem érvényes, ergo forintban számolt tőketartozásaik ma jóval nagyobbak, mint a bevallás időpontjában voltak.

Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője azt mondta, hogy a végtörlesztésnél alkalmazandó 180 forintos – a piaci árfolyamnál 20-25 százalékkal alacsonyabb – frankárfolyam „mindenkinek jó”. Kis kiegészítéssel. Mindenkinek, akinek van annyi megtakarítása vagy mozgósítható vagyona, hogy a frankadósságát egy összegben letudja; avagy annyira jó adós, hogy friss forinthitelt vehet föl tartozása egy összegben való kiegyenlítéséhez. Minthogy a parlamenti képviselők nem tartoznak Magyarország szegényei közé, s eddig is – vélhetően – pontosan törlesztettek, ők most komoly, egyenként akár sok millió forintos ajándékra számíthatnak. De ez csak nekik ingyenebéd. (Igaz, tegnap délután Lázár már támogathatónak tartotta azt a szocialista javaslatot, hogy a képviselőket és állami vezetőket zárják ki ebből a lehetőségből. – A szerk.)

A bankoknak, amelyek majd a számlát állják (egyszersmind legjobb adósaikat elveszítik), továbbá a végtörlesztésre nem képes adósoknak, kik a romló forint miatt havi tartozásaikat az eddiginél is kevésbé lesznek képesek fizetni, nem ingyen-, hanem éppen fordítva, Michelin-csillagosan drága ebéd.

A végtörlesztésre nem képes adósok nehézségei kívülről még alig láthatóak, az azonban igen, hogy két – a magyarországi devizahitelezésben erősen érdekelt – nagy osztrák bankcsoport (Erste, Raiffeisen) részvényei a bécsi tőzsdén a hír bejelentésére majdnem tíz százalékot estek. Akinek mondjuk volt 100 ezer eurónyi Erste-részvénye, annak a zsebéből Orbánék nyomban kihúztak tízezret.

Erre az osztrák kormány valóságos epeömlést kapott, a miniszterelnöktől a pénzügyminiszteren és a külügyminiszteren át a jegybank elnökéig mindenki hangosan tiltakozott, noha Ausztriában hagyomány, hogy kesztyűs kézzel bánnak velünk. Az osztrákok uniós botrányt akarnak csapni körülöttünk (csapnak is), de ez még semmi ahhoz képest, ahogyan az osztrák sajtó kezeli a magyar kormányt. A jobboldali Presse „bankrablásról” beszél, a Standard pedig odáig elmegy, hogy ha valaki önkénnyel kormányoz,mint Orbán, viszont (Oroszországgal, Iránnal, Venezuelával ellentétben) nincs nyersanyaga, amit eladhatna, „annak csak a rablás marad”. Leírták, hogy a kényszerkonverzióval Orbán voltaképp az államilag elhatározott fix árfolyamok kommunista múltjába lép vissza, és „belegyalogol” minden olyan elvbe (a piac szabadsága, amagántulajdon és amagánjogi szerződések szentsége), ami az unióban számít.

Politikai autistának nevezték, tekintettel arra, hogy a végtörlesztés eldöntése előtt még a bankokkal sem volt képes egyezkedni. De, véli a Presse, Orbán csatát nyerhet ugyan a Raiffeisennel és az Erstével szemben, ám a háborút elveszíti: „egy olyan országba, amely hátat fordít a jogállamiságnak, ahol minden befektetőnek kincstári önkénnyel kell számolnia, oda senki nem viszi majd a pénzét”.