– Igaz ugyan, hogy a világban akad a hazai – jelenlegi 77 százalékos GDP-arányos – deficitnél jóval magasabb mutatókkal rendelkező ország, ám a régióban Magyarországé roppant nagy, s a befektetők sokkal inkább térségben hasonlítják össze az államokat – mondta Barta György, a CIB Bank elemzője.

S hogy ezen túl miért is fontos a csökkentés mostani meredek üteme? A piaci szereplők szemében ezzel tudja az ország megkülönböztetni magát az eurózóna perifériáján lévő, komoly gondokkal küzdő görögöktől, portugáloktól vagy spanyoloktól. Ez lehet az egyik eszköze annak, hogy ne vegyenek minket egy kalap alá velük. Az említett országokban ugyanis éppen az a legnagyobb probléma, hogy a hatalmasra duzzadt tartozásukat nem tudják kezelni. Az pedig jó üzenet a magyar kormány részéről, hogy fiskálisan elkötelezett a mérséklés mellett, s ehhez igyekszik biztosítani egy finanszírozható adósságpályát.

Azért a kép ezzel együtt sem teljesen rózsás. A piac ugyanis különbséget tesz organikus fejlődés és az egyszeri tételek által elért eredmények között. Magyarország esetében pedig utóbbiról volt szó az elmúlt hónapokban, vagyis azért a számottevő csökkenés mellett van tennivaló, s be kell mutatni egy olyan pályát, amely a kormány által elindított reformok és változások révén apasztja az adósságot. Egyszerűen nincs más út a jelenlegi gazdasági környezetben.

Arra, hogy valóban érdemes-e enynyire az adósságcsökkentésre fókuszálni, ahelyett, hogy a gazdaság élénkítésére fordítanák ezeket a forrásokat, az elemző úgy válaszolt: „Utóbbira egyszerűen most nincs tér. A jelenlegi gazdasági környezetben nincs lehetőség arra, hogy fiskális enyhítést hajtsunk végre. Voltak olyan tervek, hogy a gazdasági növekedés élénkítésével egyszerűen kinőjük a hiányt, ám ez a jelek szerint nem jön össze. Így nincs más megoldás, az adósság csökkentése maradt és ezzel párhuzamosan a hoszszú távú reformok végrehajtása.”

A csökkenő államadósság hozadéka, hogy már rövid távon mérséklődnek a Magyarországgal kapcsolatos kockázatok. Amennyiben ezek a piacokon is érvényre jutnak, „beárazódnak”, akkor csökken a finanszírozás költsége, azaz olcsóbbá válik a hitel. Stabilak maradnak a magyar eszközök, így például a forint árfolyama vagy a kötvényhozamok. Ez ráadásul ismét csak az ország finanszírozási költségszintjének mérséklődését hozza magával. Mindennek persze sajnos van negatív hatása is, miután ezek az intézkedések rövid távon lassítják a növekedést. Az újabb szigorító intézkedések például visszavetik az amúgy sem túl erős fogyasztást, de az ehhez kapcsolható hosszú távú előnyök még így is túlsúlyban vannak.

Ezen túlmenően azért sincs nagyon más út, mert Magyarország múltja nem túl fényes a befektetők szemében. Bár a lejáró adósságot minden esetben fizette Budapest, így emiatt nem érhet minket kritika, a költségvetési célokat azonban rendre elvétette az ország. Elég csak arra gondolni, hogy 2004 óta az idei lesz az első büdzsé, amikor a hiánycélokat az előre vállalt három százalék alatt tartjuk. A terhes múlt miatt azonban nem változik meg egyetlen pillanat alatt a megítélésünk, ami az adóságcsökkentés és reformok megvalósítása felé tolja a kormányt.

Matolcsy korábbi terveivel szemben nem tudjuk kinőni a hiányt