Hárman kutatják az átláthatóságot
A két pénzügyi szervezet jelenléte annyiban érdekes, hogy nekik kell kontrollálniuk a magyar pénzügyi pia con zajló folyamatokat. Vagyis ha olyan megállapításra jut a bizottság, hogy a hitelek árazása problematikus, akkor azzal magukról állítanak ki rossz bizonyítványt. Ezzel persze nem minden szakértő ért egyet, e vélemények szerint e szervezetek nem rendelkeztek szabályozói jogkörrel a devizahitelezés felfutásának és kiteljesedésének időszakában (ez annyiban változott, hogy tavaly a PSZÁF közvetlen szabályozói jogkört kapott), illetve a felelősség nem mérhető egyenlően, pél dául fogyasztóvédelmi ügyekkel az MNB nem foglalkozik, mint ahogy egy-egy bank vizsgálata sem a jegybank kompetenciája.
Megpróbáltunk utánajárni, mit gondolnak a felelősségről maguk az intézmények. Rákérdeztünk az MNB-nél és a PSZÁF-nál, hogy az elmúlt években felgyűlt tapasztalataik szerint mennyire tekinthető átláthatónak a banki hitelek árazása, és mikor, milyen jelentésekben szerepelt ez témaként. Illetve milyen javaslatokat tettek eddig az átláthatóság javítására.
A pénzügyi felügyelettől azt a választ kaptuk, hogy a kérdésekre vonatkozó válaszok kidolgozása jelenti az otthonvédelmi nonitoringbizottság feladatát. A jegybank ennél bőbeszédűbbnek bizonyult. Arra hívták fel lapunk figyelmét, hogy az MNB már egy évvel ezelőtt, 2010 augusztusában levélben fordult Matolcsy György nemzetgazdaságiminiszterhez és Szász Károlyhoz, a PSZÁF elnökéhez szabályozási javaslatokkal a lakossági hitelezés átláthatóságának erősítése érdekében. Az év novemberében a stabilitási jelentésben is előkerült a téma, a jegybank szerint a jelentés rávilágított a beavatkozás szükségességére, bemutatta az árazási transzparencia hiányát és annak következményeit, egyúttal számszerűsítette a bankok erőfölénnyel visszaélését is.
Még korábban, 2009 nyarán pedig arra kérték a bankokat, hogy közösen dolgozzanak ki olyan szabályokat, amelyek eredményeként a forintalapú hitelek a jelenleginél versenyképesebbek lehetnek a devizában kibocsátott hitelekkel szemben. Azt is kérték a pénzintézetektől, hogy a devizahitelezés kockázatai jelenjenek meg a hitelfeltételek között. Majd 2009 októberében a devizahitelezés szabályozását kezdeményezték az akkor még létező Pénzügyminisztériumnál. A lapunknak küldött válaszbanmegjelölt, legmesszebb nyúló jelzés 2008. februári, akkor a pénzügyi felügyelettel közös ajánlást adtak ki a devizahitelezés kockázatairól, valamint ezen kockázatok prudens felméréséhez és kezeléséhez kapcsolódó intézményi és fogyasztóvédelmi követelményekről, különös tekintettel a japánjen-alapú hitelezésre.
Arra egyébként külön kíváncsiak voltunk, hogy e két szervezet milyen módon hívta fel a figyelmet a devizaalapú hitelek kockázatára. Az MNB válasza szerint 2001 óta folyamatosan felhívták a figyelmet a devizaalapú hitelek kockázataira, mind a stabilitási jelentésekben, mind pedig a monetáris tanács állásfoglalásaiban. A sajtóosztály küldött egy összeállítást is, ebben a stabilitási jelentésből 20 idézetet gyűjtöttek össze 2001-ig visszamenőleg, a monetáris tanács állásfoglalásaiból pedig hatot, 2005-ig visszatekintve. A 2004. júniusi stabilitási jelentésben ez szerepel: „A lakossági devizahitelek árfolyamváltozásból fakadó kockázataival, ennek esetlegesen jelentős törlesztési terheket növelő hatásával a hitelfelvevők általában nincsenek tisztában”. A monetáris tanács pedig 2005 áprilisában arra figyelmeztetett: „Különösen kockázatos, hogy az újonnan folyósított hiteleken belül a természetes fedezettel nem rendelkező háztartások és vállalatok esetén egyre növekvő részesedéssel bír a devizahitelezés”, illetve „...a likviditáskorlátos ügyfelek közül olyan hitelfelvevők is forráshoz jutnak, akik a forintfinanszírozásból kiszorulnak”.
A pénzügyi felügyelet jelzése szerint 2005-től, vagyis „a devizahitelek felfutásának időszakától” közleményekben, lakossági tájékoztatókban, a piaci szereplőknek címzett vezetői körlevélben, ajánlásban és a sajtókommunikáció útján hívták föl a figyelmet a devizaalapú hitelek kockázataira. A PSZÁF is utal a jegybankkal közösen jegyzett 2008. februári ajánlásra, valamint egy 2006. szeptemberi lakossági tájékoztatót említenek meg, amit 2008 júliusában frissítettek.
Ezek tehát a válaszok. A területet jól ismerő forrásaink szerint elsősorban a mindenkori jogalkotónak volt meg a lehetősége arra, hogy „rendet teremtsen a hiteleknél”. Felvetettük, hogy ha az elmúlt tíz évben olyan tisztán látták a helyzetet a jegybankban, illetve a pénzügyi felügyeletnél, akkor miért csak 2008-tól lehet tudni konkrét szabályozási javaslatokról, ha már maguk nem intézkedhettek. Erre azt a választ kaptuk, hogy a jogalkotók korábban többször is kaptak javaslatokat a pénzügyi stabilitást vizsgáló szakbizottságtól, de ezek a dokumentumok nem a nyilvánosság számára készültek.
Nem vizsgálnak egyedi ügyeket
A bizottság havonta kétszer ülésezik, de közben is folyamatosak lesznek a szakértői egyeztetések – jelentette be pénteken Szijjártó Péter, a kormányfő szóvivője. Ha bármi olyat tapasztalnak a bankok részéről, ami a devizahitelesek számára hátrányt vagy kárt okoz, azonnali közbelépést javasolhatnak a kormánynak a jogszabályok megváltoztatására. A kormány elé a bizottság egyedi ügyeket nem fog terjeszteni.
