Adóznának a magyar gazdagok is
Mind gyakrabban esik szó a magyar közéletben arról, hogy a gazdaság helyzetére tekintettel a tehetősebb embereknek nagyobb részt kellene vállalniuk a közös teherviselésből. Széles Gábor nagyvállalkozó után Pálffy István kereszténydemokrata politikus beszélt egy átmeneti időre bevezetett szolidaritási adóról. Az utóbbi nyilatkozat azt mutatja, hogy már a politika ingerküszöbét is elérte a gazdagok adóztatásának ötlete. Ugyanakkor némi zavarodottságra is utal, hogy Pálffy tegnap az MTI-nek már azt mondta: az egykulcsos adórendszer sikeres, s szó sincs arról, hogy a szolidaritási adó bármiféle politikai alakot öltött volna.
Azért a kérdés a napirendről nem került le. Az ilyen adóhoz mintát vehetnének akár Franciaországból is, ahol a 16 legnagyobb francia vállalat vezetője önként ajánlotta fel, hogy a jövőben szolidaritási adóval segíti az ország gazdasági stabilizálását. Sokat profitáltak az európai egységből és a francia modellből, ezért mindent elkövetnek, hogy azok fennmaradjanak. A francia gazdagok közül aláírta a levelet a befolyásos reklámügynökség, a Publicis elnöke és az Yves-Saint Laurent divatház elnöke, a Total, a Societé Generale, Lapunk több, az adó potenciális alanyának számító üzletembert kérdezett meg arról, mit gondolnak egy ilyen adó kivetéséről. George F. Hemingway, a befektetésekkel foglalkozó The Hemingway Group elnöke, a kispesti futballklub tulajdonosa szerint van ráció a szolidaritási adó bevezetésében, ha tényleg átmeneti időre, egy-két évre szól. Érdeklődtünk, vane kezdeményezőkészség az itthoni gazdagok köré ben egy, a franciákhoz hasonló önkéntes vállalásnak, amire azt mondta, nem ez a fontos, hanem az, mit akar a kormány.
Nem hallott a szolidaritási különadó ötletéről Szabó András. A Resonator Kft. tulajdonosaként a tehetős üzletemberek sorában emlegetett vállalkozó úgy tartja: a társadalom vagyonosabb rétege, ahogy külföldön, úgy hazánkban is szívesen veszi ki a részét a világnézetével, erkölcsi értékrendjével összeegyeztethető mecenatúrából. Lapunknak arról is beszélt, egyelőre nem tud olyan kezdeményezésről, amelynek keretében a gazdasági élet vezető képviselői átmeneti jelleggel kivetett különadó bevezetése mellett foglalnának állást. Mi több, azt sem tudja: a határon túli hasonló próbálkozásokhoz milyen állami elkötelezettségek kapcsolódnak. Egyértelműnek tartja azonban, hogy a megfelelő kormányzati vállalások nélkül a szolidaritási adó ügyét kevesen támogatnák.
– Amennyiben lenne egy olyan kezdeményezés, hogy a legnagyobb magyar cégek tulajdonosai szolidaritásból járuljanak hozzá az államháztartási hiány csökkentéséhez, a Szentkirályi Ásványvíz Kft. csatlakozna hozzá – mondta Balogh Levente, a társaság tulajdonos-ügyvezetője. Ugyanakkor – állítja – az elgondolást nehéz lenne véghezvinni, hiszen miközben a szomszédos államokban, Csehországban, Horvátországban, Szlovákiában a nemzeti cégek a piacvezetők, Magyarországon az igazán jelentős társaságok többsége külföldi tulajdonban van. Szerinte tehát a kormánynak, ígéretéhez híven, helyzetbe kellene hoznia a hazai vállalatokat, és utána joggal várhatná el tőlük a szolidaritást.
Nem mindenki vállalta névvel a nyilatkozatot. Egy közismert, a politikai életben is megfordult vállalkozó szerint nagy szükség lenne a szolidaritási adóra, de jelentős pénz csak akkor jönne ki belőle, ha az évi 4-5 millió forint feletti jövedelmeket plusz 10-15 százalékos adóval terhelnék, illetve az 50-100 millió forint feletti vagyonokat egyszeri, 1-2 százaléknyi vagyonadóval illetnék. Ez lényegében a kétkulcsos jövedelemadó, és a vagyonadó visszahozatala volna – vagyis a progresszív adózásé. A reprezentatív kiállásról az a véleménye, hogy nincs rá szükség, mert itt szabályt kell alkotni, nem gesztusokat gyakorolni. – Ha a száz leggazdagabb ember adna egyenként 100 millió forintot, az együtt 10 milliárd. És akkor mi van? – tette fel a kérdést, majd meg is válaszolta: az semmire sem elég. Franciaországban más a helyzet, annyival nagyobb a vagyonos réteg.
Baldauf László, a CBA elnöke hasonlóan fogalmaz, mint Szabó András: minden magyar vállalkozónak kötelessége, hogy elősegítse Magyarország helyzetének javulását, és ebben hajlandó részt vállalni. Baldauf László szerint az államadósság enyhítése mellett nem szabad megfeledkezni a devizahitelesek súlyos problémájáról. Úgy fogalmazott: fontos, hogy azok, akik miatt Magyarország ebbe a nehéz helyzetbe került, ne maradjanak büntetés nélkül.
– A szolidaritásnak ezt a fajtáját nem a franciák találták ki, hiszen 1776-ban az Egyesült Államok Függetlenségi nyilatkozatának aláírói teljes vagyonukat felajánlották azért, hogy országuk függetlenné válhasson – emlékeztetett Kürti Sándor, a Kürt Zrt. elnöke. – Szeretném azt hinni, hogy legalább olyan érett gondolkodó vagyok, mint ők voltak, tehát arra a kérdésre, hogy szolidaritásból egy adóval hozzájárulnék-e a magyar állam adósságának csökkentéséhez, a válaszom igen – tette hozzá. Valahol 5-6 millió forint éves adóalap környékén lehet meghúzni a határt, az efölött keresők válhatnak egy ilyen adó alanyaivá – vélekedik Vámosi-Nagy Szabolcs, aki adószakértőként vizsgáltameg a felvetést. Az APEH volt elnökhelyettese – aki Hemingwayjel szemben nem híve az egykulcsos adórendszernek – úgy gondolja, az adózók kevesebbmint ötödének kellene ebben az esetben a közterhet fizetnie. Amúgy vannak kétségei, hogy lesz ilyen adó. Túl fontos vállalássá nőtt ki ugyanis az egykulcsos, arányos szja-rendszer kialakítása, ebből pedig csak presztízsveszteséggel hátrálhatna ki a kormány, ha bevezetne egy felső kulcsot.
Így kerülheti el a csapdát a kormány
Ügyes kommunikációval el tudja kerülni a kormány, hogy presztízsveszteséget szenvedjen az egykulcsos adó és a szolidaritási adó ütközése miatt. Ha például itthon sikerülne verbuválni egy csapat közismert nagyvállalkozót, akik, mint a franciák, közös állásfoglalást tennének közzé, akkor a kormány hivatkozhatna az „emberek akaratára”. S nem is kell feltétlenül az szja-táblába beépíteni egy újabb adókulcsot: a potenciális adóalanyok ugyanis jellemzően nem munkabér útján, hanem osztalékágon veszik fel a jövedelmüket, vagyis nem, vagy csak kismértékben fizetnek szja-t. Elképzelhető lenne tehát más adóalap meghatározása, például extra osztalékadó kivetése meghatározott adóalap felett. Szóba jöhetne még a vagyonadó is – a franciáknál ez létezik, ezen felül fizetnék a szolidaritási adót –, ám ez ellen is emlékezetes ellenállást tanúsított az elmúlt években a Fidesz, vagyis ezt a kaput is bezárta maga mögött.
