Sok család eljutott teljesítőképessége határára, ugyanakkor a vállalatok eseté ben is fölveti a kérdést, hogy ott mekkora problémát jelent a frank erősödése. A lapunk által megkérdezett kereskedelmi kamarák és érdekvédelmi szervezetek vezetői úgy látják –hangsúlyozva, hogy a devizahitelek arányáról szóló statisztikákat részleteiben nem ismerik, így tapasztalataik és benyomásaik alapján mondanak véleményt –, hogy nincs olyan vészhelyzet a vállalati szektorban, mint a lakosságnál. Ennek okát abban látják, hogy azok a társaságok, amelyek akár a forgóeszköz, akár beruházásaik finanszírozásához vettek fel hitelt, sokkal prudensebben, körültekintőbben működnek, mint egy magánszemély. Ebben egyetértett Wimmer István, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) főtitkára és Béres István, a Svájci–Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke.

A kölcsön felvételekor a vállalkozás mérlegeli, hogy bevételei milyen piacon keletkeznek, s ettől függően dönt, hogy milyen formában szeretne a finanszírozáshoz tőkét bevonni – mondta Wimmer István. Így devizakölcsönt azok kerestek, akik bevételeiket is ebben számolják el, vagyis számukra az árfolyamkockázat nem, vagy kevésbé jelentkezik. Ezek között is akad persze olyan, amely forgalmának egy része forintban jön össze, de ismeretei szerint a szervezetükhöz tartozó vállalatok igyekeznek az árfolyamkockázataikat fedezni. Az MGYOSZ tagvállalatai jellemzően közepes vagy nagyobb cégek, amelyeknek erre van forrása. A kisebb társaságokra ez már nem feltétlen jellemző.

A PSZÁF adatai alátámasztják a szakemberek véleményét. A mikro-, kis- és középvállalati körben az idei első negyedévben az éven túli hiteleken belül a devizakölcsönök aránya már csak 33,61 százalék volt, míg ez 2010-ben még 41,55, egy évvel korábban pedig 47,2 százalék volt. Jól látszik a folyamatos csökkenés, ám ami igazán szembetűnő, hogy a devizahitel-állomány csupán a hitelt felvevő vállalatok 2,1 százalékához köthető, s ez a mutató még 2009-ben is csak 3,99 százalék volt.

Az éven belüli lejáratú hitelek esetében a bruttó hitelfelvételből –az első negyedévben – valamivel több mint 25 százalék volt devizaalapú, ez az elmúlt két évben is hasonló szinten mozgott, ezt a volument ugyanakkor a hitelkérelmező vállalkozások mintegy 5 százaléka produkálta. Ez is azt sugallja, hogy a devizahitelt a vállalatok körében azok igényelnek, akik üzemszerűen állnak kapcsolatban devizaügyletekkel. Ezek pedig általában a nagyobb cégek közül kerülnek ki.

Akad speciális helyzet, például amikor egy svájci társaság itteni leánycége az anyavállalattól kap frankkölcsönt, de jellemzően Magyarországon, forintban termelődnek bevételei. Béres István ezzel kapcsolatban kifejtette: ez valóban szerencsétlen felállás a jelenlegi helyzetben, de az itt lévő svájci leány cégek erős kontroll alatt működnek, és ennek jegyében zajlik a hitelezésük is. Az ilyen vállalkozások általában beszállítói viszonyban is állnak az anyacégükkel, ekkor pedig már svájci frankban keletkezik bevételük.

Az építőipar is „fertőzött”

Árnyalja a képet Dávid Ferencnek, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége főtitkárának véleménye. Pontos adatokat náluk sem ismernek még, de mint mondja, beszélgetésekből, levelekből azért arra lehet következtetni, hogy egyre kézzelfoghatóbb problémának számít a frank árfolyama a cégvilágban is. Főleg, hogy a gazdaság stagnál, így a vállalkozások visszafizetési potenciálja gyengül.

Ez előbb-utóbb a felszínre hozza a főtitkár szerint a finanszírozási nehézségeket. Tapasztalatai szerint leginkább az építőiparban és a kereskedelemben jellemző a devizahitel.