A tökéletes fűnyíróelv
A gyepben élő fűnek, pontosabban az egyes egyedeknek elég magasnak, elegendő zöld felületűnek kell maradniuk ahhoz, hogy gyökérzetük segítségével előteremthessék a szükséges tápanyagot és vizet, ám közben a lehető legalacsonyabbnak is kell lenniük. Az ilyen gyep egyenletes, s mindenütt azonosan zöld. A rosszul megválasztott magasságbeállításra gyorsan reagálnak a gyepalkotó füvek. Vannak, amelyek kipusztulnak, mások hatalmas csomókban óriásivá növekednek. A gyakori és nem túl alacsony nyírás a legkedvezőbb. Az öt-hat fokozatú fűnyírónál ez az alulról számított második vagy harmadik. Lehet feles beállítással is nyírni: az első kerekek tengelye legyen a második, a hátsóké a harmadik vájatban. A helytelen fűnyíróhasználat, járás vagy játék miatt keletkező foltokban megkopott fű ritkán nő ki, ha a fűcsomók gyökérzete is sérült. A felülvetés segíthet. Ha csak keskeny sávot „csípett”meg a nyíró, akkor ezt be is nőheti a folyamatosan bokrosodó fű.
Ha az ilyen sáv árnyékos vagy félárnyékos helyen van, akkor – ahogy a kopaszra égett kisebb foltok esetében is –most, nyáron is lehet próbálkozni felülvetéssel. A legegyszerűbb vasvillával megszurkálni a talajt, elég, ha a villa 1–3 centi mélyre hatol. A fűmag kiszórása után a seprűt óvatosan meg kell járatni a területen: az egy-egy lyukba bepottyanó 4-5 fűmagból néhány biztos megered. Jó, ha naponta egyszer legalább vizet kap a vetés. Segít az is, ha a szűk környezet füvét legalább 8–10 centisre hagyják, mert annak árnyékában megbújhat a nyári napsütésre még érzékeny új növény.
Fontos a rendszeres időközönkénti nyírás, mert ezzel lecsökkenthető a gyomok, valamint a durva szálú fűfélék növekedése és a tápanyagveszteség is. Erre a beavatkozásra egyfajta védekezésként a hasznos fűfélék úgymond törpe növekedéssel válaszolnak. Bokrosodva, szétterülve igyekeznek a menetrendszerűen érkező fűnyíró kése alatt maradni.
A kötöttebb talajon élő, rendszeresen nyírt és öntözött gyepeket érdemes augusztusban is levegőztetni. Ilyenkor az ásót vagy a vasvillát kell segítségül hívni. Legalább tízcentinként egy 10–15 centi mély lyukat kell ügyeskedni a gyepbe, hogy a nedvesség és a levegő is gyorsan a gyökerekhez érjen. A gyepnek ez jólesik, miközben a gyökérszellőztetést a mohák s a zuzmók nem szeretik.
Augusztus végétől magasabbra kell állítani a fűnyírót, s alaposabban kell gereblyézni, mert a nyáron felhalmozódott mulcsra, nyesedékre már nincs szükség. Kisebb gyepes területeken elég a hegyesebb végű gereblyével, lombseprűvel alaposan átfésülni a füvet, hogy az elszáradt részeket sikerüljön felkaparni és begyűjteni. Segíthet a munkában, ha a gereblyézés után a gyűjtőkosaras fűnyíróval még egyszer átmennek a gyepen.
A szellőztetés a legjobb mohairtó módszer. A gyep hanyatlását jelző moha a hozzáértő számára megmutatja, milyen hibát követ el a kertész. A mohát kipusztítani csak a növekedését kiváltó okok megszüntetésével lehet. A moha ott nő, ahol a fű valami miatt gyenge. Ennek oka lehet a tömörödés, árnyék, a túlságosan bőséges öntözés, a rossz vízelvezetés vagy a savanyú talaj.
A jövő héten a hagymatelepítésről írunk.
Árulkodó moha
A különböző mohafajok is mutatják, mi a hiba. Érdemes a földig hajolni, s megszemlélni, miféle moha csúfítja a kertet. A párnamoha ott érzi jól magát, ahol túl a már említett okok mellett alacsonyra állították a fűnyírót. A levélkés szárukkal laposan elterülő mohák az árnyékos, rossz vízelvezetésű gyepen jelennek meg. Száraz, savanyú talajt jelez a felálló szárú, alul barna, felül zöld moha.
