Előzetes becslések voltak, ezek szerint 2004-ben még úgy gondolták, hogy a GDP 2006-ig, a fejlesztési források beáramlásának hatására 4,29 százalékkal, 2009-re 3,67 százalékkal lesz magasabb, mint nélküle – olvasható az Állami Számvevőszék (ÁSZ) a Nemzeti Fejlesztési Terv végrehajtásának ellenőrzéséről szóló nemrég nyilvánosságra hozott jelentésében. Igaz, akkor a piacok bővülésével és a gazdaság fellendülésével lehetett számolni. Az időközben született értékelések egyre borúsabb képet festettek, voltak olyanok, melyek szerint elhanyagolható volt a közösségi támogatások gazdaságnövelő hatása. Most ott tartunk, hogy az ÁSZ ellenőrzésének lezárultáig a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség még nem végezte el a végső makrogazdasági hatásvizsgálatot, csupán előzetes és közbenső számaik vannak.

Magukat a részfolyamatokat természetesen nyomon lehet követni. Az NFT keretében 2009. június végén fizették ki az utolsó támogatásokat, a pályázókat érintő helyszíni ellenőrzések pedig tavaly október végéig tartottak. A célok megvalósítására 687,6 milliárd forint állt rendelkezésre, ami 508,9 milliárd forint uniós és 178,7 milliárd forint nemzeti hozzájárulásból adódott össze. A pénzre 42 852 pályázat érkezett be, 1615 milliárd forintos támogatási igénnyel. Ebből végül 19,4 ezer szerződés született, és 678,12 milliárd forint volt a kifizetés, azaz a Magyarország számára megítélt pénzt gyakorlatilag elköltötte.

Ez eddig nagyon szép is lenne, sőt még az is megegyezik a mindenkori kormányzati kommunikációval, hogy a forrásokat a kis- és középvállalkozások helyzetbe hozására kell fordítani, hiszen a megkötött szerződések 66 százaléka hozzájuk kötődik. Az viszont már nem annyira hangzik jól, hogy a pénzeknek valójában mindössze a negyede jutott el a szektorba. Amit időközben is sokan mondogattak, hogy az állam tulajdonképpen arra fordítja az uniós pénzeket, hogy azokat a fejlesztéseket finanszírozza, amelyeket önerőből nem képes, beigazolódott. A kifizetett közösségi támogatások 58,1 százaléka az állami szférába ment (szükséges és felesleges fejlesztésekre egyaránt).

Az ÁSZ szerint ugyanekkor elmaradt a források össztársadalmi haszonmaximalizálása. A pénzek szétosztásában érintett intézmények elsősorban arra koncentráltak, hogy minél több pénzt felhasználjon az ország, az, hogy ez hatékonyan is történjen, már nem volt annyira fontos. Így történhetett meg az, hogy az NFT egyik átfogó célja az volt ugyan, hogy Magyarország felzárkózzon az uniós átlaghoz, nem teljesült. Az egy főre jutó GDP 2004-ben az uniós átlag 63 százaléka volt, 2009-ben pedig még mindig csak 65 százaléka. A fejlesztések közül a környezetvédelmi, az egészségügyi és egyes oktatási beruházásokkal, a vidékfejlesztéssel közeledtünk az EU fejlettségi szintjéhez, de ezek rövid távon nem vezetnek gazdasági növekedéshez.

Nem csökkentek a Magyarországon belüli területi egyenlőtlenségek sem, holott ez is az egyik legalapvetőbb elvárás volt az NFT-től. A regionális operatív program pénzeinek 78 százaléka ugyan a kevésbé fejlett régiókba áramlott, de a sokféle, elaprózott célok miatt összességében nem jól érvényesült a hatásuk. Ráadá sul 2000–2008 között a közép-magyarországi régió 21 százalékkal növekedett, míg a többi hat régió helyzete nem változott lényegesen. Az Eurostat 2008-as adatai szerint, az észak-magyarországi, az észak- és a dél-alföldi, valamint a dél-dunántúli régiók egyenesen felkerültek az EU 20 legszegényebb régiójának a listájára.

Az ellenőrzött projektek háromnegyedében teljesültek a kitűzött célok, ugyanakkor minden negyedik fejlesztés esetében elmaradás volt a célok időarányos teljesítésében. Az ÁSZ ellenőrei a helyszíni vizsgálatok során megkérdezték az érintettek véleményét is, akik szerint azok a fejlesztések tudtak sikeresek lenni, amelyekben a projekt gazdasága felkészült volt, törekedett/törekedtek az intézményrendszerrel való jó együttműködésre. A sikerességet gátló tényezőként említették az ügyintézés és a kifizetések lassúságát, a kifizetési igazolások határidőn túli kiadását, a gyakori szervezeti és személyi változásokat, a jogszabályi és gazdasági környezet változását, a túlzott bürokráciát, valamint a sokszereplős intézményrendszert. A kedvezményezettek a célok részbeni teljesítését 30 százalékban a pénzügyi-gazdasági válsággal indokolták, ezen túlmenően a mezőgazdasági a rossz terméshozamra, a túlzott terménytároló kapacitás létrehozására, az általános iskoláknál átszervezésre, a normatív támogatások csökkenésére és a közoktatási törvény változására hivatkoztak.

Vártak, és vártak...

Egy-egy pályázó pontosan érezte, hogy esetében nem mentek gördülékenyen az ügyek. A számok azt mutatják, hogy sokan lehettek így. Az ÁSZ jelentése szerint a támogatási döntéshozatalra jogszabályban előírt 60 napot egyetlen operatív program esetében sem tartották be. Ha a hiánypótlások idejét is beszámítjuk, akkor a támogatási döntés és a pályázat beadása között 2005-ben 156, 2006-ban 222,77, 2007-ben 155,9, 2008-ban pedig 234,96 nap telt el. Ezek az átlagok, amely mögött jelentős a szórás. Egyébként már önmagukban a kifizetések is sokak életét megkeserítették. Amennyiben nem volt szükség hiány pótlásra, akkor a benyújtott számlát 60 nap alatt kellett kifizetni. Ehhez képest ez 2005-ben átlagosan 66,43, 2006-ban 81,32, 2007-ben 83,58, 2008-ban pedig 73,87 nap volt. Igazán peches pedig az volt, aki szabálytalansági eljárás alá esett, amely elvileg 45 nap lett volna. Gyakorlatilag a teljes időigény a gyanú beérkezésétől a döntés meghozataláig 4–509 nap között alakult.