Nyugdíjpénztári vélemények szerint ugyanakkor egy ilyen összehasonlításkor nem szabad elfelejteni, hogy a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszert 20–30 éves időszakra találták ki, azaz a költségvetésre gyakorolt kedvező hatásait igazán akkor kezdte volna el „érvényesíteni”. Kérdésünkre, hogy vizsgálták-e, vagy készülnek-e vizsgálni, hogy ilyen időtávlatban milyen hatása lett volna egy működő rendszernek a költségvetésre, Selmeczi Gabriella úgy válaszolt: „Minden elemzőt arra biztatok, vizsgálják, hogyan befolyásolná a kötelező magánnyugdíjpénztári rendszer Magyarország helyzetét. A kérdést mindenesetre rendszerszerűen kell vizsgálni. Ez a felállított intézményi hálózat pedig nemcsak a magyar, hanem több európai ország számára is gondot jelentő demográfiai problémákat nem oldja, nem oldotta volna meg. Azt gondolom, hogy életveszélyes volt a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer” – fogalmazott. A miniszteri megbízott hangoztatta: amennyiben a nyugdíjpénztárak nem jöttek volna létre, akkor ma a GDP-hez viszonyított államháztartási hiány nem 80, hanem csak 70 százalék közelében lenne, miután a bruttó hazai termék egy százaléka került évente a kasszák számlájára.

Mindezekre Bába Julianna, a Stabilitás Pénztárszövetség elnöke közleményben reagált. Kifejtette: a pénztárakat tömörítő érdek-képviseleti szervezet értetlenül áll az elmúlt napok kormányzati megnyilvánulásai előtt, amelyek sok esetben nélkülözik a tényeket, vagy valós tényeket tüntetnek fel hamis színben. Mindez súlyosan aláássa nemcsak a pénztárak, hanem általában a pénzügyi közvetítőrendszer iránti állampolgári bizalmat. A szövetség indítványozza, hogy a miniszterelnöki megbízott hozza nyilvánosságra hétfői kijelentéseinek alapját képező számítások metodikáját és az annak alapját képző adatsorokat. A szövetség ugyanis az elmúlt időszakban már többször jelezte a kormányhoz közelálló kutatóintézeteknek, hogy hibás számítási metodikát alkalmaznak, amikor a magánpénztári rendszer államháztartásra gyakorolt hatását próbálják megbecsülni. Ha ugyanis megvizsgálták volna a pénzügyi felügyelet (PSZÁF) 1998 és 2010 közötti idősorait, látható, hogy ebben az időszakban közel 160 ezren visszaléptek az állami rendszerbe, ami jelentős torzulásokat eredményez a kormányzati számításokban. A tévedés mértékét azonban a Stabilitás Pénztárszövetség a számítás alapját képező tényleges adatsorok nélkül nem tudja megbecsülni.

A közlemény szerint nem ad valós képet a reálhozamban nem részesülő tagok számáról az a kormányzati kommunikáció sem, amely elhallgatja, hogy a kifizetésben nem részesülő volt pénztártagok mintegy negyven százalékának semmilyen befizetése nem volt. Az összkép azonban a pénztárakra nézve így is kedvező, hiszen a tagok 81 százalékánál pozitív reálhozamot értek el 1998 és 2010 között, az egy tagra jutó átlagos reálhozam pedig meghaladta 76 ezer forintot.

Bába Julianna közölte azt is: az elmúlt napokban több félreérthető nyilatkozat jelent meg a sajtóban a PSZÁF-ra hivatkozva. A hatóság azonban a teljes tagság alig 0,05 százalékánál, azaz 1500 embernél tárt fel hibát a reálhozam kiszámításánál, a sajtóban megjelent híradásokkal ellentétben csak ezekben az esetekben rendelt el kifizetési tilalmat a hatóság, a fennmaradó 99,95 százaléknál a reálhozam kifizetése rendben zajlik, vagy már be is fejeződött – fejtette ki. A közlemény ismerteti: az elmúlt napokban – a reálhozamok megérkezésével párhuzamosan – megszaporodtak a panaszügyek a pénztáraknál a reálhozam kiszámításának módjával kapcsolatban. Az érdek-képviseleti szövetség felhívja a figyelmet: a volt tagnak akkor van reál hozama, ha a tag egyéni számlájának egyenlege (piaci értéken) a jogszabályban fordulónapként megjelölt 2011. május 31-én nagyobb a törvényben meghatározott módon számított összegnél. A reálhozam mértéke minden egyes pénztártag esetében eltérő, mivel azt számos tényező befolyásolja. Ezek közül a legfontosabbak: a tagsági jogviszony kezdete; a befizetett tagdíj nagysága; a tagdíjbefizetés rendszeressége; a pénztár- és portfólióváltás időpontja és iránya (az eltérő befektetési politikák, így hozamok miatt); az adott pénztári portfóliók teljesítménye, hozama az elszámolás fordulónapjáig; az infláció időbeli alakulása.