Rosszabbul fogunk élni jövőre, mint idén – mostanában ugyan nem szerepel a nemzet naptárában parlamenti választás, mégis előkotortam a szlogenek ládikájából a klasszikussá nemesedett, ellentmondást nem tűrő kijelentést. Némi átalakítást eszközöltem rajta, hogy úgy mondjam, aktualizáltam.

Két, köntörfalazás nélküli állásfoglalás. Az első igazságtartalma nem volt általánosítható, bárhogy is erőltette azt a Fidesz. Az a gyanúm, hogy a második jóval szélesebb tömeg élethelyzetét írja le pontosabban. És most lehet sorolni a „csakhogyokat”. Öt éve a világgazdaság nem csúszott már-már menthetetlenül az összeomlás felé – illetve dehogynem, csak még nem buktak ki a problémák –, bőségesen rendelkezésre állt a pénz a piacokon. Ott és akkor leginkább a mi belügyünk volt, ki mennyire jutott 2002 és 2006 között.

Most, a tagadhatatlan kormányzati hibák ellenére inkább a globális adósságválság árja sodor minket. Nem tudunk megkapaszkodni a partfalon, s nem csak azért, mert ránk még mindig gyanakvóan néznek. Nem múlt el teljesen az a bizalmi hiány, ami a kétezres évek első tizedében épült ki a fiskális céltévesztés miatt Magyarországgal szemben, de elég körbenézni a világban: olyan országok sem tudnak ellene feszülni a sodrásnak, amelyek – mint Franciaország – eddig biztos alapokon álltak.

A magyarokat persze ez egyáltalán nem vigasztalja, főleg azokat nem, akik az új magyar úttól az Orbán-kormány által beígért boldogulást várták. A „mi majd rendbe tesszük”, meg „a válságra rossz választ adtak az előző kormányok” jelenleg nem tűnnek többnek kiüresedett szólamoknál.

Annál, hogy a tavalyi választás előtt minek tűntek, izgalmasabb azt kutatni, hogy a válságból akkorra már bőséges tapasztalatot merítve egyáltalán fenntarthatóak voltak-e ezek a vállalások. Létezik egyedi, magyar út?

Ha van is ilyen, ma még nem látjuk, mitől jobb, mint az előzőek. Válsághelyzetben legalábbis nem igazolta kiválóságát. Valószínűleg esélye sem volt rá, a fogadkozások ellenére sem. Békeidőben pedig még nem volt szerencsénk kipróbálni. Kemény kutyaszorítóban van a kormány. Az ütemterve alapján mostanra az építkezés szakaszában kellene járnunk, ehelyett csak a romok száma gyarapodik.