Nem kétséges, az adósok népes tábora is pártolja a pionírokat, akik bíróságra viszik a bankokkal kötött hitelszerződéseket. Naná, ha egy halvány esély megcsillan, hogy szabaduljanak a törlesztés fogságából, vagy legalább lazuljon a kötél, hogyne ne várnák reménykedve, mit dönt a bíróság!

Azzal a helyzettel most nem foglalkoznék, mi van akkor, ha a bírák nem találják megalapozottnak a kereseteket. Az adósok szempontjából ez fájdalmas lenne, viszont tiszta helyzetet teremtene. Jóval érdekesebb, mi történik akkor, ha tömegesen nyernek a felperesek. Ez már nem csak a bank és az ügyfél viszonyára hatna ki, annál sokkal többről lenne szó. Arról, hogy ha egy nyilvánvalóan jogellenes, a lakosság széles rétegeitmegkárosítómagatartásra évekig nem reagáltak az állam pénzügyi ellenőrzést végző szervei, akkor ott valami nagyon súlyosműködési zavar van.

Akkor ilyen szervre nincs szükség. Vagy nem tudta, vagy nem akarta ellátni feladatát – mindegy is, alkalmatlansága bebizonyosodik. Egyértelmű, hogy a PSZÁF-ot (vagy az áttételesen érintett MNB-t) felszántani, helyét sóval behinteni nem lehet. Ezekre az intézményekre, illetve bármilyen, a pénzügyi felügyeletet ellátó szervezetre szükség van. A probléma az, hogy a bizalom alapjaiban rendülne meg az intézményrendszer iránt. Jogosan tehetnék fel a kérdést a csalódottak: ki tudja garantálni, hogy nem fogják az ügyfeleket kizsákmányolni, s a pénzvilág más, a pénzügyi felügyelet alá tartozó területein nem történnek csalárdságok?

Erre nehéz lesz megnyugtató választ adni, attól tartok, kevés lesz a politikai bűnbakkeresés. Szijjártó Péter azért már megkezdte az alapozást egy tegnapi nyilatkozatában, de a kétségkívül meglévő politikai felelősségnél sokkal több forog kockán, amin csak józan, racionális kommunikációval lehet úrrá lenni.

Mindezek a kérdések persze csak akkor vetődnek föl, ha a bírósági ítéletek megágyaznak nekik. Ma még nagy bátorság lenne kijelenteni, hogy a felperesek útja sima lesz a győzelemig, mindenesetre több minden utal arra, hogy a bozótharcot vállaló katonák nem elszigetelten kezdtek háborúba, akadályokat nem ismerő komoly politikai támogatóik vannak. Nem kell ezt direkten csinálni, elég, ha jó időben jó helyen hangoznak el a bátorító szavak. Abból érteni fog, akinek az a dolga, hogy értsen belőle – nehéz eztmáshogy értelmezni. Smég az sem kizárt, hogy a jogvitában jól választott a kormány, amikor az adósok mellett kezdett kampányolni, a döntés helytállósságát visszaigazolhatja a bíróságok ítélete. Ám egy ilyen helyzetben a kormánynak jobb lenne semleges álláspontot képviselnie, különben élni fog a gyanú, hogy a bíróságok miatta, és nem a jog alapján adnak igazat a felpereseknek.