Nem hivatalos értesüléseink szerint összesen mintegy 5800 hektár kukoricavetést közvetlenül az oda elvetett és az állami laboratóriumban regisztrált GMO-gyanús vetőmag miatt kell betárcsázni, míg további mintegy 4300 hektáros vetésterület úgynevezett izolációs területként vált érintetté az eljárásban – ez utóbbiakon teljes mértékben ugyanazt az aprítási és földbeforgatási munkát kell elvégezni, mint a „gyanús” területeken.

A megsemmisítés előtt a falugazdászoknak termésbecslést kellett készíteniük a kieső hozam várható nagyságáról, amelyre egy múlt heti ígéret szerint teljes körű kompenzációt biztosít a kormány. Kovács Zoltán kormányszóvivő egy hete ugyanis azt jelentette be, hogy november végéig a teljes elmaradt bevételt kifizetik a termelőknek. Mivel információink szerint a regisztrált hozambecslések csaknem minden esetben meghaladják a hektáronkénti tíz tonnát, és az ezután járó árbevételt tonnánként ötvenezer forint feletti összegre becsülték, az állam által kifizetendő teljes kártérítés összege meghaladhatja a tízmilliárd forintot csak az eddig kiszűrt területek után.

Hogy születik-e még intézkedés további, állami megsemmisítésre kijelölt területekről, arról ellentmondásos információkat kaptunk: nem hivatalos, de megbízható forrásból származó értesülésünk szerint a szakhatóság korábban kijelölt fővárosi laboratóriumában az elmúlt hétvégén gyakorlatilag leállították a kukorica-vetőmagok GMO-szűrését, ezt viszont a szaktárcánál lapzártánkig nem erősítették meg.

Azt az információnkat viszont igen, hogy a múlt heti, kártalanításról szóló döntés eljárásjogi lehetőségeit gőzerővel keresik mind a vidékfejlesztési, mind a költségvetési számokat felügyelő gazdasági tárcánál. Előfordulhat, hogy miként a kolontári katasztrófa esetében történt, itt is „célra orientált” törvénymódosítást kell még a nyár végén elfogadtatni ahhoz, hogy a megígért kártérítést ki lehessen fizetni a termelőknek (a parlament alapesetben kora ősszel kezdi meg az új ülésszakot). A probléma lényege az, hogy sem az államháztartási törvény, sem az uniós agrárszabályozás nem teszi lehetővé, hogy az érintett gazdák számára – még ha az eljárásban valóban vétlenül szenvednek is el károkat – a teljes, tehát jövedelmet is tartalmazó kiesést megtérítse a költségvetés. Ez ugyanis burkolt támogatás lenne, azonban a szántóföldi gabonatermelés esetében erre csak a normatív földalapú támogatás, illetve a piaci zavar esetén igénybe vehető intervenciós felvásárlás révén lenne mód.

A beígért kormányzati kártérítés ezek közül egyikbe sem sorolható be, ha viszont vis maiorként kezelné a kabinet az ügyet, akkor a vétkesnek tartott cégek elleni eljárás veszítheti el a jogalapját. Ha az egyébként pénzügyi jogi szempontból szinte kizárólag lehetséges pénzügyi faktorálás (későbbi bevételre alapozott költségmegelőlegezés) lehetőségét választaná a kormány, akkor viszont csak a felmerült és ténylegesen elszámolható költségek megelőlegezésére (vagyis hektáronként csupán mintegy 20-25 ezer forint megsemmisítési géphasználat kifizetésére) lenne mód, ami a teljes hozam megtérítésére számolt hektáronkénti 520–600 ezer forintnak csupán töredéke. A dilemmát bonyolítja, hogy a kifizetéseket annak tudatában indítaná el a kormányzat, hogy a vetőmag-forgalmazásban vétkesnek talált, ám az eljárás ellen bírósági keresetet beadó cégekkel szemben biztosan pernyertes lesz, míg független jogi szakértők szerint ez a nemzetközi akkreditáció nélküli magyar laborháttér ismeretében legalábbis kérdéses.

Ha viszont a kormányzati reményeket egy jogerős bírósági ítélet felülírja, a kártérítésre kifi zetett, s a kedvezőtlen ítélet után kizárólag a nemzeti büdzsét terhelő összegek esetében akár a gondatlan kezelés gyanúja is felmerülhet az eljáró tisztviselők ellen. Ráadásul a közvetlen kártérítésre sem az agrár-, sem a gazdasági tárca nem rendelkezik megfelelő költségvetési kerettel.

Kukoricatábla – Tengernyi akadály hátráltatja a károsult gazdák kifizetését