Képben a Tobin-adó, lefölöznék a spekulánsok hasznát
Az 1972-ben született elképzelése szerint a pénzügyi tranz akciókat egységes, alacsony adókulccsal sújtanák, ám miután a forró, magának helyet kereső tőke sokkal többször „utazik” a világban, kezelői-tulajdonosai is sokkal több adót lennének kénytelenek fizetni, mint például egy árut rendelő és azt kifizető külkereskedő. Emelkedő költségeik láttán a spekulánsok is megfontoltabbá válnának, ami a pénzügyi rendszer kiszámíthatóságára, az árfolyamok alakulására is jótékony hatással lenne.
A válság kapcsán ismét előtérbe került a Tobin-adó. Nagy felzúdulást keltett ugyanis, hogy a krízisért felelős pénzintézetek megmentését közpénzekből finanszírozták. Társadalmi elvárásként megfogalmazódott, hogy a bankrendszer is vegye ki a részét a költségekből, és hasonló esetek megelőzésére képezzen tartalékot. Egységes álláspont azonban nem született a kérdésben, minden ország a maga elképzelései és lehetőségei szerint lépett. A G20-ak összejövetelein mindig előkerült a téma, de az Egyesült Államok és Kanada ellenállása miatt a globális tranzakciós adó bevezetése eddig rendre meghiúsult.
Tobin ötletének felmelegítéséhez legutóbb az apropót az uniós adósságválság adta. Az Európai Parlamentben már többségi támogatást élvez az új adó terve, erre hivatkozva José Manuel Barroso egy hónapja bejelentette: az általa elnökölt Európai Bizottság eltökélte magát, s az unió a 2014–2020-as költségvetési ciklusban már évi 50 milliárd eurós Tobin-adóval számolna, ez adná a közösség bevételeinek harmadát. A pénzügyi műveletek tranzakciós díja 0,01 és 0,1 százalék közötti lenne. Az Európai Bizottság elnöke azt nem részletezte, hogy a bevételt konkrétan mire költenék. A paletta meglehetősen színes: a gazdaságfejlesztés, a válságkezelés, a zöldcélok megvalósítása, a szegénység elleni harc egyaránt felmerült az idők során.
A Tobin-adó hívei és ellenzői eközben egyaránt aktivizálták magukat. Az Európai Pénzügyi Kutatóközpont (Edhec) független szakértői nyílt levélben hívták fel Michel Barnier belső piaci biztos figyelmét arra, hogy – szerintük – a Tobin-adó kontraproduktív, s az eredeti szándéktól eltérően éppen hogy destabilizálja a pénzügyi rendszert, míg a volatilitását sem csökkenti, hanem szinten tartja vagy növeli. Egyrészt nem tud különbséget tenni az árfolyamokat ide-oda cibáló spekulá ciós célú pénzmozgások és a szokásos tranzakciók között, mindkettőt egyformán sújtja. Másrészt, ha nem vonatkozik a világ valamennyi pénzintézetére, akkor az adó alól kibúvó országokba terelődik át a spekulá ciós tőke, onnan irányítják majd ügyleteiket gyorsan megszerezhető nagy haszon érdekében sokat kockáztatni hajlandó befektetők.
Nem az adókivetés, hanem a szabályozás oldaláról kell a pénzügyi rendszer stabilitását megteremteni – hangsúlyozzák a nizzai kutatóintézet szakértői, akik abban reménykednek, hogy az unió nem hoz elhamarkodott, megalapozatlan döntést az ügyben. Bízhatnak abban is, hogy az adó uniós szintű bevezetéséhez mind a 27 tagállam hozzájárulását meg kell előbb nyerni, és – a francia–német tengely támogatása ellenére – akadhatnak szkeptikusok is. Például a britek, akik a válság idején még javasolták, ma viszont már bőszen ellenzik az adót, mondván, bevezetésével elveszítenék a pénzpiacokon megszerzett privilégiumaikat, s a londoni City szerepét Genf, Zürich vagy Hongkong venné át.
Az adót támogató európai közgazdászok nyílt levelet írtak Barrosónak és saját kormányuknak. A magyar változat 18 aláírója szerint egy 0,05 százalékos tranzakciós adó révén a pénzügyi szolgáltatók versenyképességük érdemi romlása nélkül járulhatnának hozzá a társadalom számára fontos feladatok, így az egészségügy, oktatás, éghajlat- és természetvédelem finanszírozásához.
Az Oxfordban oktató Róna Péter professzor, a levél egyik aláírója lapunknak elmondta: a legfontosabb, hogy végre széles körű támogatottságot szerezzenek az ötletnek, mert ha uniós elvi állásfoglalás születik a bevezetéséről, akkor könnyebb Amerikát és a világ más pénzügyi hatal mait megnyerni. A Tobin-adó ugyanis globális tranzakciós adóként tud hatékonyan, a verseny torzítása nélkül működni. – Nem azonnali bevezetésről és nem egy újfajta bankadóról van szó – húzta alá az évtizedeken át bankárként dolgozó Róna Péter –, és ez a pénzügyi szektor jövedelmezőségét sem befolyásolja negatívan. A fő probléma, hogy a világban felborult az egyensúly, a pénzügyi szféra messze túlterjeszkedik a reálszférán, és már a globális GDP tízszeresét teszi ki. Itt kell újra megtalálni az egészséges arányokat – hangsúlyozta. Róna úgy látja, hogy a pénzügyi rendszer sokkal rosszabb állapotban van, mint azt sokan hiszik, ezért szerinte az adóból származó bevételeket is a szektor stabilizálására kellene felhasználni. Ez a bankok számára is elfogadhatóbbá tenné a Tobin-adót.
A közgazdász sajnálattal tapasztalta, hogy a magyar kormány elvi támogató álláspontjának megszületése még mindig várat magára. Ezzel szemben azMSZP már a tavalyi kampányában a Tobin-adó európai bevezetését szorgalmazta, az LMP is határozottan támogatja az elképzelést.
Az elemzők nem lelkesednek
Nagyméretű, de kétséges kimenetelű kísérletként jellemezte lapunknak a Tobin-adó esetleges bevezetését Kondrát Zsolt. Az MKB Bank vezető elemzője szerint elméleti síkon számos érv szól a Tobin-adó pozitív, a szeszélyes pénzpiaci mozgásokat tompító hatása mellett, de a gyakorlat ezt nem igazolta vissza. A szakértő a svéd példát említi, ahol az adó nyomán a volatilitás nem csökkent, míg a bevétel az adóelkerülés miatt alacsony maradt, holott – Tobin eredeti elképzelése alapján – a devizapiaci tranzakciók megdrágításának a forgalom visszaesésével és ezen keresztül a volatilitás csökkenésével kellett volna járnia. A kevés múltbeli tapasztalat tehát vegyes, és inkább az adó ellen szól, mint mellette.
Kondrát szerint komoly problémát jelent, hogy az adót a lehető legszélesebb körben kellene kivetni az országok körét és a pénzpiaci eszközöket – különösen a derivatív ügyleteket – illetően is, máskülönben az adó kikerülése olyan méreteket ölthet, amely megakadályozza az eredeti célok teljesülését. Török Zoltán, a Raiffeisen Bank elemzője szerint jogi és technikai bonyodalmakkal járna az adó bevezetése. Amennyiben a forrásszerzés, a nyereség megcsapolása a cél, akkor erre sokkal egyszerűbb és olcsóbb módszerek is vannak a repertoárban, példaként a bankadót említette. Az új adó kivetését nem tartja reálisnak, mert a bankrendszerről sok bőrt már úgysem lehet lehúzni.
