Kvótapénz az ablakban
Az okok között a műszaki szakértelem és információ hiánya éppúgy fellelhető, mint például a gyenge hatásfokkal működő ösztönző mechanizmusok, illetve a beruházással elérhető megtakarítás bizonytalansága – derül ki a Knauf Insulation közreműködésével az Európai Bizottság számára készített BPIE- (Buildings Performance Institute Europe) tanulmányból.
Az Európai Unió összfogyasztásának egynegyedét az épületek energiafelhasználása teszi ki, amelynek 63 százalékáért a lakóépületek felelősek. Így könnyen belátható, miért erre a területre összpontosítanak a tagországok. Bár az energiahatékonysági beruházások felpörgetése a tapasztalatok szerint csak jelentős állami támogatással lehetséges, jelen esetben ez sem akadály, hiszen a hazai szén-dioxid-kvóta értékesítéséből jelentős bevétel származik.
Magyarország tavaly 40 milliárd forintra tett szert az eladásból, amelyet az előírásoknak megfele lően maradéktalanul a Zöld Beruházási Rendszerbe (ZBR) utalták át. Csakhogy a pénz – úgy tűnik – nem kell senkinek. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium által működtetett ZBR négy alprogramja közé tartozó Klímabarát otthon 188 pályázója között például mindössze 379 millió forintot osztottak szét, a rendelkezésre álló összeg alig egy százalékát.
Munkáskéz éppenséggel lenne a feladatra, hiszen a hazai építőipar 40 százalékos visszaesést volt kénytelen elkönyvelni az elmúlt években. Mindeközben a meglévő épületállomány korszerű szigetelése önmagában 80 ezer új munkahelyet teremthetne. A négymilliós hazai lakásállomány közel 70 százaléka családi ház, míg csaknem 800 ezer otthon iparosított technológiával épült. Ezeknek elenyésző hányada – javarészt a 2007 után átadottak – tekinthető energetikailag megfelelőnek.
A gazdaságösztönző hatás mellett fejenként 7,4 tonnával csökkenne a hazai szén-dioxid-kibocsátás, és jelentős energiamegtakarítást érhetne el az ország. Csakhogy az ingatlantulajdonosok érdeklődését nem igazán sikerült felkelteni a program iránt. Az ok egyszerű. A pályázati rendszer még mindig bonyolult, és magasak a járulékos költségek. A tanulmány szerint a meglévő jogszabályok és gyakorlatok inkább akadályozzák, mintsem segítik a vállalkozó szelleműeket. De nagy gond a tájékozatlanság is, ráadásul a támogatott energiaárak konzerválják a fogyasztók energiafelhasználását, hiszen nincsenek rákényszerítve az energiatakarékos rendszerek használatára. Holott a lakóépületek energiafelhasználása egyszerűen csökkenthető lenne, miközben a gazdaság egyik motorját jelentő építőiparnak is bő piacot biztosíthatna.
Az energiahatékonyság növelésére egyébként az Európai Tanács által kidolgozott „20-20-20” stratégia miatt is szükség lenne, hiszen a tagországok között hazánk is vállalta, hogy 2020-ig 20 százalékkal csökkenti az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, 20 százalékra növeli a megújuló energiaforrások részarányát, és 20 százalékkal növeli az energiahatékonyságot.
