Az illetékes miniszter, Fellegi Tamás először június végén hozott ki egy rendeletet a lakosság gázdíjainak július 1-jei emeléséről. Ugyanekkor került ki viszont a számlából a korábbi alkukra visszavezethető úgynevezett „importkorrekciós tényező”. Ez a köbméterenként mintegy 140 forintos gáztarifán belül három forint. A miniszter – számításaink szerint – pontosan a kivett tétel mértékével növelte meg a szolgáltatóknak juttatott bevételeket. A gáztarifa tehát így szinten maradt.

Az, hogy a háromforintos, kétszázalékos „tényező” július 1-jétől kikerül a számlából, régóta tudott. Az ezt ellentételező emelés viszont nem illeszkedik a Fidesz eddig hirdetett, a rezsidíjak letörését célzó kommunikációjába. Igaz, a tárca július elején kiadott közleménye e témában már csupán úgy fogalmaz, hogy a kormány igyekszik megfékezni az emelkedést.

Szakértők szerint a szolgáltatóknak juttatott bevételek kétszázalékos növelésével a kormány az orosz gázár júliusi emelkedését igyekszik ellensúlyozni. Ám ez több kérdést is felvet. Az orosz gáz szolgáltatók által fizetendő ára júliustól tíz százalékkal nőtt. Ez a lakossági tarifára elvileg hat-hét százalékos emelésként hat. Eme elv alapján tehát a cégeknek több járt volna. Ám a kormány év elejétől hatályos rendelete alapján idén a világpiaci változások kockázatát már nekik kell viselniük. Cserébe a kormány alacsony nemzetközi olaj- és forintárfolyam esetén önmérsékletet ígér a csökkentésben.

A gázárra ható olajár ugyan emelkedett, de a forint nagy mértékben erősödött a dollárral szemben. Vagyis, bár a két hatás eredője bizonyára nem nulla, a kockázat még kezelhetőnek tűnik. Ha ezt vesszük, akkor a gáziparnak nem járt volna az emelés. A végül megjelent formula minden bizonnyal a kormány és a gázcégek közötti háttéralkuk eredménye. Ennek jól látható sarokpontja, hogy a lakossági gázár semmilyen körülmények között nem nőhet.

Egyes szakértők szerint a miniszter köbméterenként további mintegy 50 fillérrel is mérsékelhette volna a gáztarifát. A fogyasztók köbméterenként mintegy két forintot fizetnek az ország „stratégiai gázkészletének” felhalmozásáért. Ám a miniszter – szintén július 1-jei hatállyal – ennek negyedét felszabadította és a Magyar Villamos Műveknek utalta továbbértékesítési céllal. (Az állami céget helyzetbe hozó intézkedést bírálta a Nemzetközi Energiaügynökség.)

Két héttel a július 1-jétől érvényes gázármódosítás után viszont a miniszter újabb rendelettel rukkolt elő.

Eszerint most a gázár másik, „rendszerhasználati díj” (rhd) nevű tételét módosította. A lakosság által fizetendő végső ár ugyanakkor megint csak nem változott. (Értesülésünk szerint az rhd-módosítás a július 1-jei fordulónappal hozható összefüggésbe, de a jogszabály pontos szövege csak most készült el.) Az rhd a lakosság számlájában havi nettó ezerforintos alapdíjként jelenik meg. A tételt elvileg a gázcégek a vezetékrendszer használata fejében fizetik.

A miniszter az eddig egységes díjat területenként különböző mértékben állapította meg. Ez elvileg az igazságosság irányába hat, mivel az ellátás fajlagos költsége a sűrűn, illetve ritkán lakott térségekben különbözik. Ám szakértők felvetik: a miniszter miért pont most határozott az egységes helyett cégenként különböző díjról: ez egyes szereplőknek nyilván jó, másokat kedvezőtlenebb helyzetbe hoz. Ráadásul elemzők szerint az EU-szabályok szerint a miniszter már nem is hozhatna ilyen rendeletet, hiszen azt Brüsszel a szakhatóságra bízza. Az erről kiadott, a gázdíj „átstrukturálásáról” szóló tegnapi tárcaközlemény –bizonyára eme bírálatokat kivédendő – úgy fogalmaz: az állapot csupán ideiglenes, jövő év elejétől már valóban a hatóság állapítja meg az rhd-t.