Azt már néhány hete is érzékelni lehetett, hogy a kormányok és a befektetők tudatosították magukban a görög csőd tényét, de próbálták az időt húzni, nehogy Spanyolország is a megtámogatandó tagállamok körébe kerüljön. Ám éppen ez a halogató taktika – s persze annak látszata, hogy az eurózóna vezetés nélkül maradt, s hogy a szereplők egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tesznek, és különféle ötletekkel hozakodnak elő a magánszektor bevonására és a közpénzek további elherdálásának megakadályozására – okozta, hogy a válság szele nemcsak Spanyolországot, hanem Itáliát is megcsapta. S nincs az a mentőalap, amibe e két állam együtt beleférne.

A folytonos halogatás másfél éve tartó történetének itt vége is szakad. De az átfogó megoldás kidolgozása még hetekig eltarthat, meglehet csak a hónap végére áll össze az új csomag. Az eurózóna bajainak orvoslásába bevont Nemzetközi Valutaalap (IMF) is megunta a brüsszeli, párizsi, berlini, frankfurti vacakolást, s úgy nyilatkozott, csak azért szabadítja fel a tavalyi hitelkeretből a következő részt a fizetésképtelenség szélén táncoló Görögországnak, mert nem akar olajat önteni a terjedő tűzre. De nyilvánvaló, hogy a görög adósság méretét mérsékelni kell, s ebben a befektetőknek részt kell venniük. Figyelmeztette az IMF az Európai Központi Bankot (EKB) is, hogy lássa el megfelelő likviditással a görög bankokat, mert a részleges csőd elkerülhetetlennek látszik,még ha a frankfurti intézmény erről hallani sem akar. Ezzel az álláspontjával viszont az EKB kezd kínosan elszigetelődni.

A magánbefektetők – bankok, biztosítók, nyugdíjalapok – már adtak ötleteket, s ennek nyomán az eurózóna pénzügyminiszterei hétfőn eljutottak odáig, hogy az európai pénzügyi mentőalap (EFSF) jogosítványait bővítik, vélhetően azért, hogy az vásárolhasson görög papírokat a másodpiacon, vagy hitelt nyújtson Athénnak, hogy ő tegye ugyanezt. De terítéken van a német ötlet is, a görög államkötvények újra cserélése. Mindkét esetben a magánbefektetők lényegében leírnák követeléseik egy részét. Ezzel csökkentenék a görög államadósságot, míg például a francia javaslatnak ez nem lenne része, Párizs tovább hitelezné Görögországot, abban a reményben, hogy majd lesz valami.

A görög államadósság 340 milliárd euró, s a szakértők szerint ennek felét tudná Görögország visszafizetni. Mint korábban már megírtuk, a magánbefektetők a 170 milliárd eurós csökkentésből legfeljebb 95 milliárdot vállalhatnának, ha a technikai és jogi kérdések tömegét rendezni tudják a következő napokban, de inkább hetekben, a többit a kormányoknak, a központi bankoknak és az IMF-nek kéne leírnia, ami viszont politikailag nem látszik egyszerű feladatnak. De az átfogó tervnek része lenne, hogy a megszorítások mellett tényleg nagy hangsúlyt fektetnének a görög gazdaság növekedésének megindítására, a bankok feltőkésítésére, s adnának még hitelt Athénnak alacsonyabb kamat és hosszabb futamidő mellett.

A fertőzésveszély elől menekülő Olaszországban a szenátus csütörtökön jóváhagyta a deficitcsökkentő programot, de a kötvénykibocsátáson az olasz kincstár csak mintegy egy százalékponttal drágábban tudott eladni állampapírokat, mint egy hónapja. Miután a Moody’s az európai huzakodás láttán, de az európai kormányok dühétől kísérve leminősítette a szerinte újabb mentőcsomagra szoruló Portugáliát és Írországot, megfenyegette az adósságplafon emelésén vitázó Egyesült Államokat is, hogy megfosztja elsőrendű besorolásától. Ez egyrészt aláásta azokat a Brüsszelben is hallható elméleteket, hogy az amerikai hitelminősítők Európa kárára spekulálnak, amiből amúgy Kína is hasznot húz, másrészt viszont borús hangulattal árasztotta el a nemzetközi tőzsdéket, még több gondot okozva persze az átfogó megoldást kereső európaiaknak.

Plafonemelés és kiigazítás

A három nagy nemzetközi hitelminősítő közül szerdán utolsóként a Moody’s is negatív figyelőlistára helyezte az Egyesült Államok hosszú távú adósi besorolását, ami azzal a veszéllyel jár, hogy az amerikai állampapírok elbúcsúzhatnak elsőrangú státuszuktól. Egy leminősítéssel megdrágulna az államadósság finanszírozása, magasabb hozamokat kellene fizetni a kötvények vásárlóinak. Ez begyűrűzne a hitelpiacra is, drágábbá tenné a kölcsönöket, egyúttal visszavetné az amúgy is törékeny gazdasági növekedést. A Moody’s akkor szánta rá magát a lépésre, amikor a demokraták és a republikánusok között a törvényben megszabott, 14,3 ezermilliárd dolláros adósságplafon emeléséről harmadik napja folyó alkudozás sem hozott eredményt. Pedig a pártok megegyezési kényszerben vannak, ugyanis ha nem emelik meg legalább kétezermilliárd dollárral az ország eladósíthatóságának gátat szabó mutatót, akkor augusztus elején kiürül a kassza és nem lesz miből kifizetni az akkor aktuális nyugdíjakat és más szociális juttatásokat. A vita a pártok között eldurvult, olyannyira, hogy Barack Obama szerdán gyakorlatilag rácsapta az ajtót az újabb feltételeket szabó republikánusokra.

Az elnök az adósságplafon emelésével egyidejűleg költségvetési kiigazításokról is meg szeretne egyezni a képviselőházi többséget alkotó republikánusokkal. Ám utóbbiak négyezermilliárd dolláros megszorításokba hajszolnák bele a demokratákat úgy, hogy közben mereven elzárkóznak az adóemelésnek még a gondolatától is. Ha ebbe a politikai színezetű játszmába Obama belemenne, elveszítené 2012-es újraválasztási esélyeit. (K. B.)

Görög tüntetők