Orbánék atomzöld nemzeti jövőképet festettek
A tervezet alapján az Orbán-kormány 2030-ig kereteket kíván szabni a magyarországi energetikai fejlesztéseknek. Sőt „kitekintenek” 2050-re is. A kétharmados kabinet tehát máris elvetette az előző kormány alatt által készített, 2020-ig szóló magyarországi „Energiapolitikát”. A három éve elfogadott dokumentum terjedelmében ugyan kissé szerényebb, de a mostanihoz hasonlóan az energetikai alapelvek lefektetésének szándékával íródott.
A Fidesz-féle energiastratégia igen fontos tehát, melynek beruházási vonzata tízezermilliárd forintokban mérhető. A tervezet többek között hat lehetséges jövőképet vázol fel arra vonatkozólag, hogy milyen arányban hasznosítsák a különböző tüzelőanyagfajtákat a hazai áramtermelő erőművek. Ezt nevezik energiamixnek, ami a szakpolitikusok, műszaki és gazdasági szakemberek kedvenc vitatémája. A hat kidolgozott változat közül tegnap a kormány – úgy tudjuk –, az atom- és a zöldenergia jelentőségét kidomborító változatot fogadta el. Ez azt jelenti, hogy 2020–2030 között a jelenleginek megfelelő méretű új atomerőművi blokkok épülnek a paksi telephelyen.
Erre ugyanakkor a közlemény csupán annyiban utal, hogy „az atomenergia jelenlegi kapacitásainak megőrzését” fogadták el. Ez amegfogalmazás kissé megtévesztő: informá cióink szerint inkább arról van szó, hogy az új atomblokkok fokozatosan váltják majd ki a mostaniakat. Ezek élettartamát ugyanis a jelenleg folyó felújítás révén 2030–2040-ig nyújtanák ki. A 2030-at követő „átmeneti” évtizedben ugyanakkor értelemsze rűen előfordulhat, hogy a jelenlegi kétezer MW-s atomkapacitás akár a duplájára is nőhet. A stratégiai tervezet szerint erre azért lesz kereslet,mertMagyarország áramszükséglete 2030-ra harmadával nő, és térségi együttműködésben is gondolkoznak. (Ennek megalapozottságát több szakértő is kétségbe vonja.) Az a változat, miszerint 2030 után egy „új telephelyen” további kétezer MW atomblokk épüljön, egyelőre lekerült a napirendről.
A zöldnek nevezett megújulóenergia-hasznosítás aránya a tervek alapján a jelenlegi 7-ről 15–20 százalékra nőne. Vagyis a nálunk ésszerűen elérhető megújulóenergia-forrásokból (ilyen például a növényzet, a hulladékok, a nap-szél-víz) a legnagyobb erőfeszítések mellett is csak az energiaigények ötöde lesz kielégíthető.
A terv nagy vesztese a szén, noha Magyarországnak a Mátra alatt lévő lignit messze a legnagyobb ismert, kibányászható, több mint száz évre elegendő belföldi tüzelőanyag-forrása. A terv ezt a problémát elegánsan úgy hidalja át, hogy amátrai lignitetMagyarország stratégiai tartalékának nyilvánítja. Vagyis akkor nyúlunk majd hozzá, ha a többi csatorna bedugul. Ráadásul a viszonylag gyenge fűtőértékű lignit a világ jelenlegi technikai színvonalán rendkívül környezetszennyező, vagyis ennek előtérbe helyezése ellentmondana az EU és a világ folyamatainak. Ugyanakkor néhány évenévtizeden belül komoly esély mutatkozik az ilyen egységek teljes széndioxid-kibocsátás mentességét biztosító berendezések gazdaságos alkalmazhatóságára.
A 2020-ig terjedő „átmeneti időben” ugyanakkor az anyag elsősorban a gázalapú erőművek telepítésében bízik. Pedig évek óta szinte minden politikus – így más helyen a most elfogadott energiastratégia is – óva int Magyarország gázigényének további emelkedésétől. Ezt a fűtőanyagot ugyanis döntően külföldről, ráadásul egyetlen forrásból, Oroszországból kapjuk. A gázigények további emelkedése tehát növeli Magyarország gazdasági kiszolgáltatottságát.
Az anyag egyébként meglehetősen általános és a már ismert – sok tekintetben valóban magától értetődő – elveket ismétli: fontos az energiatakarékosság, az épületek felújítása, a hatóságok átszervezése, Magyarország minden, a területén tervezett gázvezeték-útvonalat támogat, illetve az energetikai fejlesztéseket az ország általános gazdasági – így elsősorban foglalkoztatási illetve vidékfejlesztési – céljaiba kell illeszteni. Az előző kormány által elfogadott „energiapolitikához” képest némi hangsúlyeltolódás érzékelhető a takarékosság és a megújulóenergia-források irányába, bár a számszerű célok tekintetében nincs jelentős különbség. Jelentősebb lehet az állami szerepvállalás is. Ezt eddig a Mol ötödének felvásárlása példázza.
Számos további elvi célkitűzés mellett az energiastratégia szokatlanul egyértelműen veti fel annak lehetőségét, hogy – az eddig csak az árampiacon tevékenykedő – állami Magyar Villamos Művek kösse meg a 2014 után lejáró „központi” magyar–orosz gázbehozatali szerződést.
Fordulat
A Nemzeti Energiastratégia tervezete szokatlanul szűkszavúan foglalkozik a lakossági energiaárakkal. Bevezetőjében az „olcsó energiát” egyenesen tévhitnek nevezi, miközben a Fidesz a választások előtt a „rezsiköltségek csökkentését” ígérte, az Orbán-kabinet pedig kőkeményen befagyasztotta a lakossági áram-, gáz- és távhőárakat. A stratégia foglalkozik ugyan az „energiaszegénység” problémájával, de az általa kívánatosnak tartott energiaárakhoz a meglehetősen rugalmas „megfizethető” jelzőt illeszti. A magas rezsiköltségek szociális vonzatáról inkább az előző kormányra illetve az energiaiparra jellemző érveléssel szólnak. Megállapítják, hogy a fogyasztó természetesen olcsó energiát akar. Ugyanakkor szerintük bizonyos rétegek esetén a szociálisan támogatott tarifa „túlzott fogyasztásra” ösztönöz, amitől óva intenek.
LMP: ne bővítsék Paksot
Miután lapunk internetes kiadásában megjelent az energiastratégia mai elfogadásáról szóló értesülés, az LMP sajtótájékoztatón tiltakozott a Paksi Atomerőmű tervezett bővítése ellen. Jávor Benedek LMP-képviselő az MTI tudósítása szerint az áramszükségletek kielégítésére elegendőnek nevezte a meglévő blokkok felújítását. A képviselő a „dráguló atomenergia” helyett az elkövetkező évtizedekre a „zuhanó költségű” megújulóenergiás megoldásokat pártolja. (M. I.)
