Ami a piaci hatásokat illeti a génkezelt élelmiszer-alapanyag felhasználása mindenütt a világon, ahol az eredetet kötelező megjelölni, akadályokba ütközik: a kifejezetten az éhezéstől sújtott régiókat leszámítva mindenhol van bizonyos mértékű fogyasztói ellenállás a módosított géneket tartalmazó tápanyagok elfogyasztásával szemben. Ez az ellenkezés az EU-ban a legmagasabb, ahol a különféle felmérések szerint stabilan 60-70 százalék között mozog azoknak a fogyasztóknak az aránya, akik semmiképpen sem vásárolnának génkezelt élelmiszert.

Márpedig ezen az alapvetően kínálati típusú piacon a fogyasztó a király: ha valamit nem szeret, akkor az a termék súlyos hátrányba kerül, az árától szinte függetlenül. Kanadának a burgonya-, Spanyolországnak a kukoricaexportját nullázta le a módosított gének akaratlan kiszabadulása, mindkét érintett országban termelők ezreit hozva kilátástalan helyzetbe (a spanyoloknál egy nemzetközi felmérés szerint ez a hatás nem maradt a kukoricaágazaton belül: a bioélelmiszert előállító gazdák is bajba kerültek, mert ahol a környezet „génszennyezett”, onnan a kereskedők nem importálnak).

A káros környezeti hatásoknak több iránya van. Az egyik a toxint termelő GM-növények „vakságával” függ össze: olyan – esetenként védett – rovarokat is elpusztítanak, amelyeknem számítanak az adott haszonnövény elsődleges kártevői közé. Ráadásul a nagy mennyiségben keletkező mérgek bekerülnek a táplálékláncba, áttételesen további fajokat veszélyeztetve. A másik csapásirány azzal függ össze, hogy a növényvédő szereknek ellenálló GM-növények ezt a tulajdonságukat könnyen átadják más növényfajoknak (például a génkezelt repce a vadrepcének), olyan szupergyomokat hoznak létre, amelyeket már csak nagyon nehezen, rengeteg kemikália felhasználásával lehet elpusztítani. Ez lehet az oka, hogy a totális gyomirtókkal szemben ellenálló génmódosított növények termesztési területein az előzetes ígéretekkel szemben nem csökkent, hanem folyamatosan nő a vegyszerfelhasználás.

Az említett hatások konkrét, forintosítható kár formájában jelentkeznek, és elsősorban a gazdálkodókat terhelik. Fridrich Róbert, a Magyar Természetvédők Szövetségének programfelelőse szerint a mostanihoz hasonló vetőmag-keveredési esetek azt mutatják: a géntechnológiai ipar nem képes ellenőrzése alatt tartani az általa kifejlesztett technológiát. Fridrich szerint a bizonytalan eredetű külföldi import helyett a vetőmagok területén is az élelmiszerönrendelkezés érvényesítése jelentheti a megoldást. „Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy külföldi tulajdonú vetőmag-forgalmazó cégek felelőtlen gyakorlatukkal veszélyeztetik a gazdák megélhetését és a magyar mezőgazdaság nemzetközi hírnevét! Követeljük a bekövetkezett génszennyezésért felelős vállalatok szigorú felelősségre vonását és a szennyező fizet elvének érvényesítését a gazdák teljes mértékű kártalanítása során” – hangsúlyozza a szervezet lapunknak elküldött közleménye.

Jávor Benedek, a parlamenti zöldbizottság LMP-s elnöke szerint a mostani ügynek kétféle olvasata van. Lehetséges, hogy a GM-cégeknél nem működik a génkezelt és a hagyományos vetőmagok elkülönítése, de az is lehet, hogy a magyar hatósági ellenőrzési gyakorlat nem megfelelő (bár egyes álláspontok szerint épp a nemrég átalakított ellenőrzési szisztéma miatt sikerült egyáltalán észlelni a problémát). Ám bármelyik is a valódi ok, olyan kockázatról van szó, amit hosszú távon kezelni kell – egyrészt az észlelés hatékonyságának növelésével, másrészt az utólagos kárenyhítés és kárrendezés szabályozásával.