Ellenkező előjelű tranzakciókra viszont annál inkább számítani lehet. A miniszter – ahogy ő fogalmazott –egy titkot osztott meg hallgatóságával, amikor elárulta, hogy a kormány a Molhoz hasonlóan más, korábban privatizált stratégiai cégek esetében is tervezi az állami tulajdonrész viszszaszerzését. A tárcavezető szavai szerint akár már idén sor kerülhet ilyen ügyletekre. Ami azt sejteti, előrehaladott állapotban lehet az ügy.

Fellegi Tamás fejlesztési miniszter

Azt azonban nem árulta el, hogy mely cégekről lehet szó, és milyen formában, milyen forrásból, mekkora mértékben történhet meg a kivásárlás. Átgondolva az elmúlt húsz év privatizációs folyamatát, valamint beazonosítva a kormány által stratégiainak tartott ágazatokat, arra lehet következtetni, hogy elsősorban az energiaiparban, az áram- és a gázszolgáltatók körében, például az erőművek környékén sem lenne meglepő az állam felbukkanása. Tekintve, hogy az egészségipar is stratégiainak számít, nem lenne meglepő, ha a gyógyszergyártás területén is jelezné érdeklődését a kormány. A Richterben ugyan már most is van 25 százalékot meghaladó részesedése, de például az Egis is egykor állami cég volt, ma viszont minimális az állam tulajdoni hányada. Felvetődhet még a Chinoin visszavásárlása, ami ma a francia Sanofi tulajdonában van.

Érdekes kérdés a bankszektor, amit nyilván stratégiainak kell tekinteni, ugyanakkor itt nehéz elképzelni az állam megjelenését, hacsak nem új szereplőként lép be a piacra. A gondolattal eljátszva, piaci súlyánál, méreténél fogva adódna az OTPmint potenciális célpont, ám a tőzsdei társaság tulajdonosi szerkezete annál szórtabb, hogy sem az állam egyetlen tranzakcióval házon belül kerüljön meghatározó szereplőként (a Mol esetében az oroszok 20 százalék feletti tulajdonrésszel rendelkeztek, az OTP-nél viszont senki sem birtokol 10 százalék feletti hányadot).

A távközlési szektorról sem lehet egy kézlegyintéssel lemondani, de az egykori Matáv, ma Magyar Telekom közel 60 százalékát birtokló Magyar-Com Holding GmbH-t (ami mögött a Deutsche Telekom AG áll) bajosan lehetne kivásárolni. A közlekedésben a Malév sorsa vár rendezésre, de az eddig megismert tervekben nem a tartós állami tulajdon kapott elsőbbséget.

Eggyel hátrébb lépve a stratégiainak tartott területektől, nem lehet kizárni, hogy az építőiparban is erős pozíciókat szerezne a lakásépítésekben, nagyszabású infrastruktúra-fejlesztésekben gondolkodó kormány. A cementipari privatizáció, ha nem is teljesen visszafordíthatatlan, de bizonyos részeit visszakívánhatja a kormány. Az élelmiszeriparban is vannak értékes, egykor az állam által működtetett társaságok. Ilyen például a Pick Szeged Zrt., de a reprivatizáció esélyét csökkenti, hogy a húsipari cég (illetve a cégbirodalom, amelynek részese) Csányi Sándorhoz, az OTP elnökéhez köthető, aki biztos nem szívesen válna meg a cégtől.

Ez tehát a kínálat, de kérdés, miből tud megvalósulni a tulajdonszerzés. Forrás erre a költségvetésben nincs. Az MNB-nél még van mintegy kétmilliárd eurónyi az IMF-hitel el nem költött részéből – ez jelentette a forrást egyébként a Mol negyedének megszerzéséhez is. És ott van még a magán-nyugdíjpénztári vagyonban meglévő részvénycsomag, ami azonban az igazán fontos cégekben nem biztosít jelentős részesedést. Tíz százalék feletti tulajdonos lesz viszont az állam a Rábában. Itt érdemes emlékeztetni Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter egy korábbi nyilatkozatára, amelyben az iparpolitika alapját 4-5 magyarországi nagy cégre – köztük a Richterre, a Molra és az OTP-re –alapozva látta lerakhatónak. Ezek egyikeként egy járműipari cégcsoportot jelölt meg, név nélkül. A Rába éppenséggel megfelelne ennek, viszont a miniszter a cégjellemzéshez azt is hozzátette, hogy nincs külföldi tulajdonban. A Rábában egy maláj befektetői csoport viszont 10 százalék feletti részt tulajdonol.

A 4-5 vállalattal kapcsolatos koncepcióról megtudtuk, a magyar menedzsment dolgát a kormány gazdaságdiplomáciai eszközökkel kívánja megkönnyíteni. Tehát nem feltétlenül egyedi kedvezményekről lenne szó, hanem a piaci terjeszkedésük diplomáciai támogatásáról. Az ebben is közreműködő diplomatáknak a délelőtt folyamán Matolcsy György vázolta a követendő külgazdasági politikát: annak középpontjában a tőke, a piaci lehetőségek felkutatása áll. Cél továbbá a kis- és közepes vállalatok támogatása, illetve az import várható felfutásának ellensúlyozása, a fizetési mérleg egyensúlyának megőrzése. A tárcavezető nem csinált titkot belőle, hogy a beruházások, a fogyasztás várható felpörgése miatt emelkedhet az importhányad, s ennek ellentételezésére kell exportösztönző offenzívába kezdeniük a diplomatáknak.

Összevonások

Összevonják a belgazdasági és a külgazdasági államtitkárságot a Nemzetgazdasági Minisztériumban – jelentette be ma délelőtt Matolcsy György tárcavezető külgazdasági diplomaták előtt. Az új államtitkárságot Szatmáry Kristóf, a belgazdaságért felelős államtitkár vezeti majd. Arról nem esett szó, hogy mi lesz Becsey Zsolt külgazdaságért felelős államtitkár sorsa.

Lapunkban egyébként már korábban beszámoltunk arról, hogy Becsey távozni fog a minisztériumból.

Új gyárak az Alföldön

Két, egyenként több mint ezer embert foglalkoztató feldolgozóipari beruházás létesülhet az Észak-Alföldön, európai cégek beruházásával – értesült a Népszabadság. Jelenleg a gyártás helyszínéhez köthető előkészítő munkálatok folynak. Az idén 6-7 olyan beruházás bejelentésére lehet még számítani, ami kiemelt állami támogatásban részesülhet.