Magyarországi kihallgatást kérnek az INA-ügyben?
Röviddel ezután Páncél Andrea, a Mol magyarországi kommunikációs vezetője úgy nyilatkozott a távirati irodának, hogy „sem a Mol, sem Hernádi Zsolt (az olajtársaság elnök-vezérigazgatója) nem kapott semmilyen megkeresést a horvát, illetve a magyar ügyészségtől”.
Miután – mint az a közleményből egyértelműen kiolvasható – a jogsegélykérelmet még nem bírálta el a Legfőbb Ügyészség, természetes is, hogy Hernádi Zsolt nem kapott még semmiféle értesítést. (Még az sem zárható ki, hogy a Legfőbb Ügyészség valamilyen okból elutasítja a horvát megkeresést, és az ügy végére, legalábbis Magyarországon, ezzel pont kerül.)
Úgy tudjuk, a horvát ügyészség Hernádi Zsolt kihallgatását kérte. Ezt az értesülést hivatalosan sem a Legfőbb Ügyészség, sem Hernádi Zsolt ügyvédje nem kívánta lapunknak megerősíteni, de nem is cáfolták. Finszter Géza, az Országos Kriminológiai Intézet főmunkatársa lapunknak azt mondta: a jogsegélykérelmet a megkeresett országnak mindenképpen teljesítenie kell, ha az formailag megfelel a nemzetközi egyezményben foglaltaknak.
Ez lényegében azt jelenti, hogy jogsegély csak olyan ügyekben nyújtható, amelyek mind a kérő, mind a megkért országban bűncselekménynek minősülnek. Katonai és állam elleni, valamint egyes pénzügyi bűncselekmények esetében a jogsegély fogalmilag kizárt, illetve a gyökeresen eltérő szabályozás miatt elképzelhetetlen.
Jogsegély keretében jellemzően a nyomozati szakban különböző tárgyi bizonyítékok beszerzését és tanúvallomások felvételét kérik a kérelmező országok. Ilyenkor a Legfőbb Ügyészség – miután döntött a kérelem teljesítéséről vagy annak elutasításáról – kijelöli azt a nyomozó hatóságot, amelyik a jogsegély teljesítéséhez szükséges nyomozati cselekményeket (házkutatás, DNS-minta-vétel, kihallgatás) végrehajtja. Bármely eljárási cselekményről legyen is szó, azt a hatályos magyar büntetőeljárásról szóló törvény (Be.) előírásai szerint kell lefolytatni.
Ebből egyenesen következik, hogy az adott intézkedésnél csak azok lehetnek jelen, akik jelenlétét a Be. lehetővé teszi. Főszabályként elmondható, hogy (például egy tanú kihallgatásán) a jogsegélyt kérő ország hatóságai nak képviselői nem vehetnek részt. A jogsegélykérelem teljesítéséről úgynevezett emlékirat készül, amelyet a kérő ország nyelvére fordítva továbbít a Legfőbb Ügyészség.
Az eljárás nem léphet túl a jogsegély keretein, azaz a jogsegély keretében végrehajtott tanúkihallgatás során az nem történhet meg, ami bármely hazai eljárásban megeshet, hogy a kihallgatást egy ponton a hatóság félbeszakítja, majd közlik a tanúval, hogy az általa elmondottak és a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékok alapján ennek és ennek a bűncselekménynek az elkövetésével gyanúsítják, és attól kezdve már gyanúsítottként folytatják a kikérdezését. Ebből az is következik, hogy az INA-ügyben nyomozó horvát hatóságok Hernádi Zsoltot – vagy az INA-val kapcsolatos horvátországi bűncselekményről információkkal bíró más személyt, személyeket tanúként kívánja kihallgattatni a horvát ügyészség.
Ha gyanúsítottként szerették volna kihallgatni őt (vagy őket), akkor a kiadatásukat kellett volna kérniük, csakhogy Magyarország a nem uniós tagállam Horvátországnak nem adja ki saját állampolgárát.
Így, ha a horvát hatóságok az ügyben – bármi legyen is az – magyar állampolgárt akarnának meggyanúsítani, a hatályos jog szerint két dolgot tehetnek: az egyik, megvárják, amíg az illető elhagyja Magyarországot, és nemzetközi elfogatóparancs alapján elfogatják ott, ahol éppen tartózkodik. A másik, hogy összegyűjtik az ellene szóló bizonyítékokat, és felajánlják az eljárás lefolytatását Magyarországnak.
Esetleg, harmadik opcióként, megvárják, amíg Horvátország is uniós tag lesz, mert akkor az európai elfogatóparancs intézményének alkalmazásával Magyarországon is elfogathatnak magyar állampolgárokat.
