A mezőgazdasági bizottság fideszes többsége által jegyzett megoldás révén gyakorlatilag teljességgel megakadályozhatóak a tulajdonostársak egymás közötti üzletei, vagy azok erőteljes állami irányítására nyílik lehetőség. Az intézkedés szervesen illeszkedik ahhoz a korábban meghirdetett agrárkormányzati célkitűzéshez, amely szerint az állami birtokpolitikában kiemelt szerepet kaphat az a mintegy másfél millió darab kiméretlen részaránytulajdon, amit jelenleg zömmel társas vállalkozások bérelnek. Az ilyen birtokok a kilencvenes évek elején alakultak ki, amikor a vagyonnevesítéskor a kisebb tulajdonrészeket nagyobb közös táblákba „mérték bele”. A kormányzati agrárprogram szerint ezek felvásárlásával és célzott továbbadásával erősíthető a földhasználatban jelenleg kisebbségben lévő egyéni és családi gazdálkodói kör.

Az állam mindenkit megelőz a vásárlók listáján

Az állami elővásárlási jognak azonban csak akkor lehet valós birtokpolitikai ereje, ha ahhoz kellő pénzügyi háttér is rendelkezésre áll. Az elmúlt hetekben viszont a Nemzeti Földalap alig egymilliárd forintos, e célra elkölthető kerete is csökkent az intézmény általános büdzséjének kétszázmillió forintos kötelező zárolása miatt, így erre az idén aligha lesz mód.

Nagyobb gyakorlati jelentősége lehet viszont annak a szintén tárgyalásba vett földtörvény-módosításnak, amely szerint a jövőben csak az a személy minősülne „volt haszonbérlőnek”, aki az adott termőföldet vagy tanyát a haszonbérleti ajánlat közlését megelőző legalább egy éven át haszonbérelte. Ez látszólag egyszerű és lényegtelen pontosítás, azonban az állami területek esetén könnyen hoppon maradhatnak azok, akik az idén a földalappal éven belüli használati szerződéseket kötöttek. Az így kiadott mintegy hatvanezer hektár esetében –legalábbis a jogalkotói felfogás szerint – a meghatározott egyéves haszonbérleti idő nem lesz meg, a területet újra lehet tehát pályáztatni.

Ezen pályázatok kiírása és értékelése során az előterjesztés szerint „olyan szempontokat kell meghatározni, hogy a földbirtok-politikai irányelvek szerinti célok (például családi gazdaságok megerősítése) érvényesülhessenek a pályáztatás eredményeként”. Ezen túl a földalapnak az elbíráláskor azt a szempontot is érvényesítenie kell, hogy a pályázó személye alkalmas-e, például van-e szakirányú végzettsége. Az ellenzéki bírálatok szerint ez lényegében semmi mást nem jelent, mint hogy a földalap olyan eszközt kap a kezébe, amellyel a szervezetet irányító politika kénye-kedve szerint válogathat – akár egyes helybeli háttéralkukat is kiszolgálva – az egyes pályázók között, és egyáltalán nem biztos, hogy csak az agrárstratégiában meghatározott célok lesznek mérvadóak. Gőgös Zoltán szocialista országgyűlési képviselő, volt földművelésügyi államtitkár szerint ez a trend már ma is érvényesül. Példaként említett egy idei kabai esetet, ahol egy felszámolás alatt álló agrárvállalkozás által használt állami területre húsz helybeli gazdálkodó szabályosan bejelentkezett a Nemzeti Földalapmegyei szervezeténél, s bár beadványukat ott szabályosnak találták és a szerződéseket is előkészítették, felettes hatalmi szóval négy más vállalkozónak kellett átadniuk a területet. Gőgös szerint ezzel a módosítással lényegében ezt az eljárást legalizálja a kormányhatalom, és hasonló új esetek előtt nyitja meg az utat.

Az előterjesztés egyébként más módon is igyekszik segíteni a családi gazdaságoknak: a termőföld elajándékozásának szabályai úgy módosulnak, hogy erre a polgárjogi értelemben nem közvetlennek minősülő hozzátartozók (az oldalági rokonság, például testvérek) esetében is mód lesz. Ennek azért van jelentősége, mert így az erről kötött ajándékozási szerződés alapján az ajándékozó igényelheti az idén meghirdetett, úgynevezett „gazdaságátadási támogatást” is. Az új támogatási formát azért vezette be a kormány, hogy javuljon a gazdálkodói kör korösszetétele, az idősebb termelők helyét fiatalabbak vegyék át. Az új intézkedéssel mintegy 10–15 ezer családi gazdálkodás számára nyílik meg a támogatás igénybevétele. Ez gyakorlatilag egy sajátos nyugdíjforma, vagyis olyan jövedelempótló támogatás, melynek egyhavi alapösszege a vagyonátadó esetében a legkisebb mezőgazdasági termelőegység átadása után legalább a minimálbér összegének 25 százaléka kell hogy legyen. (Az EUME azt a minimális gazdaságméretet jelöli, amit az uniós adminisztráció már „lát” – jelenlegi értéke 1200 euró, nagyjából 320 ezer forint.) Ehhez minden további 1 EUME-nyi átadott gazdálkodói vagyon esetén a minimálbér további 10 százaléka adódik, de a végösszeg legfeljebb a minimálbér 200 százaléka lehet. Az évente kifizethető támogatás összege nem haladhatja meg a 18 000 eurót (4,7 millió forintot).