A Molt már az első Orbán-kormány óta kifejezetten a Fideszhez közel állóként tartják számon. Akkor váltották le a cég éléről Pál László volt MSZP-képviselőt, és jött a helyébe Csák János. Ugyan ő gyorsan távozott – kifejezetten Orbánékkal folytatott vitái miatt –, de szimpátiája megmaradt: most londoni nagykövetként áll ki a második Orbán-kabinet mellett. Csák Jánost kinevezésekor is Fidesz-közeli sztármenedzserként tartották számon. Pedig akkor már csak 25 százalék volt az állam részaránya. (Körülbelül annyi, mint amekkora részt most vásárolt magának az új Orbán-kabinet.)

Csák Jánost 2000-ben a Molt jelenleg is irányító Hernádi Zsolt követte. Ő a pénzemberek világából, a Magyar Takarékszövetkezeti Bank éléről érkezett, de kétségkívül beletanult a magyar olajmulti irányításába, és – az elődei által kitaposott úton – a társaságot erős, terjeszkedő térségi éllovassá fejlesztette. Hernádi Fidesz-közelisége nemcsak azért közismert, mert a polgári oldal számos rendezvényén megjelenik, vagy mert a miniszterelnök oldalán a Videoton FC VIP-páholyának elmaradhatatlan vendége, hanem mert – bankárként – Csányi Sándor OTP-vezér köréhez sorolják, aki szintén közel áll a Fideszhez.

Orbán Viktor és Hernádi Zsolt – Új műsorhoz új férfi kell?

Csányi és Hernádi viszonya egyre szorosabb: előbbi régóta a Mol alelnöke, míg az utóbbi nemrég az OTP igazgatóságába is bekerült. Sem Csák, sem Hernádi pártszimpátiáján nem változtatott, hogy 2002-ben az olajtársaság gázüzletága az akkori, úgymond alacsony állami gázárak miatt a tönk szélére került. Ezután az Orbán-kabinet meg is tette kellően alacsony árajánlatát a cégre. A jól kigondolt tervet csak a 2002-ben elvesztett választás húzta keresztül. (Ezzel a lendülettel a Mol a gáztárolást és a nagykereskedelmet eladta az E.ON-nak, és csak a központi vezetékeket tartotta meg.)

2002 után a Medgyessy-, Gyurcsány- és Bajnai-kormány sem nyúlt a Mol vezetőségéhez. Ennek hivatalos magyarázata az lehet, hogy a szocialisták a Mol megmaradt 25 százalékát is eladták, vagyis formális beleszólásuk megszűnt. Ám számos jel utal arra, hogy a Mol tulajdonosi szerkezetétől függetlenül szorosan együttműködik a mindenkori magyar kormánnyal és parlamenttel. Ez sok politikusban fenntartja a közvetlen beleszólás lehetőségének érzetét. Fideszes rossz nyelvek szerint a szocialisták látványos Mol melletti kiállása inkább arra vezethető vissza, hogy Hernádi a baloldallal is hamar megtalálta a közös hangot. Akkor ezért a Fideszben sokan megorroltak rá, noha ez Hernádién kívül a Mol, sőt végső soron a Fidesz érdekeit is szolgálta. A szociálliberálisok alatt jól ment a Molnak: az állam „liberálisan” visszavonult a központi tarifák megállapításától, amivel az ágazat bevételei meg is ugrottak. Ha pedig az OMV támadott, a Fidesz és az MSZP közös nemzeti ideológiája nyújtott védelmet.

Hernádi ezalatt sem titkolta fideszes szimpátiáját, így örülhetett a párt tavalyi győzelmének, amely a Mol számára is szép jövővel kecsegtetett. Ám Orbán taktikája nem változott: a barátság okán a Mollal lenyelette a több mint 20 milliárdos válságadót, miközben megtartották a Gyurcsány-időkben bevezetett, akkor a Mol és a Fidesz által felváltva csepült „Robin Hood-adót” is, majd csökkentették a gázvezetékek állami tarifáit. Emellett a kabinet a – nevéből következően villannyal foglalkozó – állami Magyar Villamos Műveket (MVM) jelölte ki az AGRI nevű új kelet–nyugati gázterv magyar résztvevőjeként, pedig erre a Nabuccót tervező Mol is alkalmas lett volna. Majd az MVM, mint ha mi sem lenne természetesebb, bejelentette, hogy megépítené a szlovák–magyar gázvezetéket is.

Csakhogy ilyen gázcsövet eddig csak a Mol csinált. Hogy ez miért volt így, miért nem volt soha verseny – most sem lesz –, azt kevesen pedzegették. Mindenesetre jelenleg a Mol tulajdonában lévő FGSZ birtokolja, irányítja és fejleszti a központi gázvezetékrendszert. Ennek felelőssége az orosz gázcsapok többszöri elzárása során mutatkozott meg. Az országot Ausztriával, Romániával, Horvátországgal szintén a Mol, illetve az FGSZ kötötte össze. A szlovák vezetéket mind ez idáig szintén az FGSZ tervezte. Igaz, húzódozott a megépítéstől, mivel többszöri próbálkozásra sem mutatkozott rá magyar gázkereskedői igény. Ilyenről továbbra sem tudni, tehát a költségeket a kormánynak minden valószínűség szerint a magyar gázfogyasztók számlájába kell majd beépítenie. Ilyen feltételekkel – mint eddig számtalanszor – az FGSZ is szívesen épített volna. Ám, mint kiderült, a kormány Brüsszelben az MVM-et nevezte meg a vezeték magyar oldali építőjeként. Ezt a hivatalosan be sem jelentett váltást értesülésünk szerint a kabinet és a Mol között komoly, a kormány részéről nyilván szándékos kommunikációs zavarok előzték meg. Az esetről a Mol egyáltalán nem beszél, és az olajcég kapcsán az MVM-nél is csak együttműködési készségüket hangoztatják.

De a sor folytatódott. A kormány az MVM-et bízta meg a – Molhoz köthető – stratégiai gázkészletek egy részének eladásával. Majd pedig részben elvette az FGSZ-től a nemzetközi vezetékek leosztási jogát, az MVM-nek adva a kapós osztrák–magyar kapcsolat használatának harmadát. De az MVM-et bízták meg a magyarországi „gáztőzsde” létrehozásával is, nem zavartatva attól, hogy az FGSZ-nek tavaly óta már van ilyenje, és kettő nem él meg a piacon. A történet része, hogy az Orbán-kormány félezermilliárd forint közpénzből felvásárolta az oroszoktól a Mol ötödét, amivel az előzmények tükrében bizonyára jelentős beleszólást követel magának. Jelenleg azon mereng a piac, a kormány mikor adja oda a Mol ötödét az MVM-nek, illetve az MVM mikor tesz felvásárlási ajánlatot a Molnak az FGSZ-re.

Mindehhez a Mol csupán asszisztál. Hernádi Zsolt örömmel üdvözölte az állami tulajdonos megjelenését, lapunk kérdéseire pedig nem válaszoltak a cégnél. (Zsuga János FGSZ-vezérigazgató a Világgazdaságnak egy más témájú interjú végén a téma kapcsán úgy fogalmazott: „Annak, hogy az MVM beszáll a folyamatba, nem szabad vákuumot okoznia a gázellátásban, bizonyára megtaláljuk az optimális megoldást.”)

Habár a Mol-felszín hallgat, a mély fecseg. Sokan megalázónak és érdemtelennek tartják, amit a kormány a Mollal csinál. Bár állami oldalról ezek a lépések hivatalosan is indokolhatók, sőt a Mol-ellenesség vádja is lerázható, mégis a Molnak küldött selyemzsinórnak tetszenek. Eme olvasat szerint a magyar olajmulti ugyan közel áll a Fideszhez, de azért a Simicska–Nyerges-féle úgynevezett Fidesz-hátországot ebben lehetetlenség überelni. Ráadásul a Mol is önmagához áll a legközelebb, amit számos vitatható ügylet bizonyít. Vagyis a Mol-érdekű zsíros energiaüzleteket Fidesz-érdekű zsíros energiaüzleteknek kell felváltaniuk. A Mollal vagy nélküle. Mivel ezt a kormány láthatólag megteheti, Hernádinak nincs más lehetősége, mint alkalmazkodni. A Mol értéke szerintük ettől még nem csökken, de az olajtársaság szabványos megtérülési számításai alapján a „nemzeti kincs” ezután még kevésbé fektet majd be az anyaországban. És ehhez egyetlen Fidesz-politikusnak sem kellett megismételnie Gyurcsánynak a befektetőket külföldre tessékelő szavait.