Legalábbis nemrégiben a 2008-as válságot megjósoló Nouriel Roubini közgazdász úgy látta, hogy a kormányzati élénkítőprogramok megszűnése, az olajár körüli bizonytalanságok és az euróövezet problémái nyomán a válság W alakot vehet fel, azaz újabb mélypont jöhet.

Míg a valutaalap (IMF) és az amerikai gazdasági élet vezetői továbbra is kizárják ennek lehetőségét, s inkább az L mellett teszik le a voksukat, vagyis a nagy zuhanás után most hosszú, évekre elnyúló stagnálásra számítanak. Ben Bernanke, az amerikai központi bank szerepét betöltő Federal Reserve (Fed) elnökének keddi beszédéből is kiderült, hogy az USA gazdaságát jelenleg lassító hatások minden bizonnyal 2012-ben is érvényesülni fognak. Ezzel együtt a Fed a korábbi, áprilisi 3,1 százalékosról 2,7-2,9 százalékra csökkentette növekedési várakozásait. A jelenleg 9,1 százalék körüli munkanélküliségi ráta sem apad le olyan gyorsan, mint korábban remélték, így az év végén is 8,6-8,9 százalék körül lesz az állástalanok száma.

A Fed mindezek ellenére kitart a kincstári optimizmus mellett: így a jelenlegi visszaesést a magas olajárakra, illetve a japán földrengés hatására vezeti vissza, melyek reményei szerint mindenképpen átmeneti hatások lesznek. Tény, hogy Japánban akár meglepetésszerű bővülés is lejátszódhat – elsősorban a felújításhoz kötődő komoly építőipari költések miatt, ami jótékonyan hathat az amerikai nagyvállalatokra is. Keszeg Ádám, a Raiffeisen elemzője szerint azonban az USA-ban a probléma veleje az, hogy míg az ottani nagyvállalatok jó része már kint van a gödörből, addig a jóval több munkavállalót foglalkoztató kis- és középvállalatok körében lényegében tovább tart a válság. Ahogy a 2008-as krízist előidéző magas lakossági hitelállomány leküzdése is jóval hosszabb időt vesz igénybe.

Ugyanakkor kérdéses, hogy az első negyedév jobb amerikai adataiban mennyi szerepe volt a Fed „pénznyomdájának” – azaz amikor a központi bank azzal próbálta élesztgetni a tüzet a gazdaságban, hogy pénzt nyomtatott és abból államkötvényeket vásárolt. Akár ennek köszönhetők a viszonylag jobb korábbi eredmények – amit az amerikai pénzügy vehemensen tagad, ahogy azt is, hogy a mostani olajár-emelkedést is ez gerjesztette volna –, akár nem, mindenesetre a Fed kinyilvánította, hogy inflációs félelmek miatt nem áll szándékában további hasonló akciókat bevetni. Ugyanakkor a mesterséges gazdasági stimulusok hatása rövidesen lecseng vagy már lecsengett, és mint arra az IMF legutóbbi kitekintésében is utalt: kemény, ugyanakkor hiteles konszolidációs programokra, elsősorban adósságcsökkentésre van szükség.

Ezekre azonban eddig hiába vár: az USA-ban éppenséggel sokan párhuzamot vonnak az EU-ban a görög válságmegoldásáról szóló állóháború és az Obama-kormány a piac szemében eddig inkább totojázásnak tűnő kormányzati lépései között. A jelek szerint ezeket a bizonytalanságokat a piac is beárazta, legalábbis az amerikai gazdaság a második negyedévi, várnál gyengébb teljesítménye is közrejátszik a világ tőzsdéinek az utóbbi napokban tapasztalt lejtmenetében. Nem véletlen, hogy ebben a helyzetben az USA-ban is vigyázó szemmel fi gyelnek az eurozóna történéseire.

Bár az amerikai pénzügyi intézmények görög állampapírokban lévő kitettségei elhanyagolhatóak, a görög államadósság bedőlése kiválthat egy a világ pénzpiacain végiggörgő bizalmi válságot, amely rendkívül keményen érintheti az USA-t is.

Ugyanakkor tény, hogy a világszerte érezhető lassulás elsősorban a fejlett országokat érinti. A feltörekvő és fejlődő gazdaságok a válság előtti szinten dübörögnek, az IMF előrejelzése szerint míg a fejlett államok átlaga 2010–2011-ben 1–3 százalék közötti, addig Kínában 9, Indiában pedig 8 százalék fölött nőhet a gazdaság – nem véletlenül igyekszik a magyar kormány is szorosabb kapcsolatot kiépíteni a kínaiakkal. Bebesy Dániel, a Budapest Alapkezelő portfóliómenedzsere szerint középtávon továbbra is megmarad a fejlődő országok növekedési többlete a fejlett országokkal szemben. A fejlődők esetében ugyanis nem fékezi a növekedést az a jelentős adósságteher, ami a fejlett országokat jellemzi.

Az utóbbiak esetében a lakosság, illetve az állam adósságállományának leépítése sok időt vesz majd igénybe, ami a fogyasztás visszafogásával és így alacsonyabb növekedéssel jár majd. A nyersanyagárak ugrásszerű növekedése is inkább a fejlődő országok gazdaságát fűti tovább. Igaz, a kínai piacon az utóbbi időszakban némi visszafogottság volt megfigyelhető, ami azonban tudatos döntés eredménye, a kínai kormány inflációs félelmei miatt adminisztratív eszközökkel próbálja fékezni a gazdaságot.