– Pénz, tudás és megfelelő hozzáállás együtt kell az öngondoskodáshoz – állítja Bacher János, a Gfk Hungária cégvezetője. Ami a pénzügyi lehetőségeket illeti, a magyar háztartások mindössze 18-19 százalékának volt megtakarítása a legutóbbi kutatásuk szerint. A válság után a megtakarítási célok közül előtérbe került a váratlan eseményekre való takarékosság, de jelentős a gyerekek jövőjére, a nyugdíjas évekre gyűjtők aránya is. Az utazásokat, műszaki cikkeket jóval kevesebben említették. Akiknek nincs megtakarításuk, azok közül 60 százalék mondta, hogy ha megszakad, akkor sem tud félretenni. A többiek úgy vélték, hogy félre tudnának tenni, ha változtatnának a szokásaikon. Többségük csak minimális összeget tudna megtakarítani, de akadt két százalék, aki azt mondta, hogy akár havi 50 ezer forintot is.

Mire költenének egymillió forintot, ha nyernének? – tették fel a kérdést a Napi Gazdaság konferenciáján a kutatók. A válaszadók (akik nem csak egy lehetőséget választhattak) 30 százaléka említette, hogy lakásfelújításra költene, 30 százaléka bankba tenné, 25 százaléka egy rászoruló családtagján segítene, 20 százaléka pedig hitelt törlesztene belőle. – Ez a kérdés azért fontos, mert sokan most fognak magán-nyugdíjpénztári megtakarításaik hozamához hozzájutni, és kérdéses, hogy mire költik majd. Ez lesz az ország nagy öngondoskodási tesztje – tette hozzá Bacher János. (Az átlagos reálhozam természetesen nem fogja elérni az egymillió forintot, valahol százezer forint környékére várják a szakértők.)

Ami a hozzáállást illeti, sokan mondták, hogy ha csak rajtuk múlna, nem lennének egyik bank ügyfelei sem: 22 százalék bizalmatlan, 22 százalék egyenesen ellenséges, 10 százalék pedig érdektelen a bankokkal szemben. A válaszadók 46 százalék azt mondta, hogy nem jól informált pénzügyekben. – Az önbevallás torzít, a valóság valószínűleg ennél is rosszabb – figyelmeztet a cégvezető. Ennek fényében nem meglepő, hogy egy 15 országot vizsgáló tavalyi felmérés szerint a banki megtakarítási termékek elterjedtségét vizsgálva még Macedónia is megelőzi Magyarországot. Hitelfelvétel tekintetében viszont az első helyen végeztünk.

A legfiatalabbakról Bod Péter Ákos, a Corvinus Egyetem tanszékvezetője elmondta, hogy tavaly a 16 évesek pénzügyi kultúráját vizsgálták, középosztálybeli családok gimnazistáit kérdezve. Kiderült, hogy a fiatalok többsége beszél pénzügyekről a szüleivel, tájékozottak az árakat illetően, és igyekeznek félretenni. Hetente átlagosan 3600 forintot költenek, minden második rendszeresen használ bankkártyát. Ugyanakkor például a betéti kamat vagy az infláció fogalmát szinte egyikük sem tudta értékelhetően definiálni. Pozitív eredmény, hogy a pénzügyi boldoguláshoz a kamaszok szerint elsősorban szorgalom kell, csak ezután kapcsolatok vagy szerencse.

A kicsit idősebbekről szólva Bod Péter Ákos megjegyezte, hogy tapasztalatai szerint a jogi egyetemistákat a „teljes számolási képtelenség” jellemzi. Egy másik felmérés a közgazdászhallgatókat vizsgálta. Eszerint több mint 90 százalékuknak van megtakarítása, és fiatal koruk ellenére veszteségkerülő, óvatos pénzügyi magatartás jellemzi őket. A tanszékvezető szerint van egy bizonyos pénzügyi ismeretanyag, amit mindenképpen meg kellene szerezni, minél korában, annál jobb. Egyetemistaként talán már késő, mert ekkorra rögzülnek bizonyos magatartásformák – hangsúlyozza. Hozzáteszi: az idősebbek pénzügyi tekintetben is sokat várnak az államtól, miközben kevésre tartják azt. A fiatalok sem tisztelik az államot, de nem is várnak tőle sokat. – Ők már nemcsak a nyugati fogyasztási, hanem az ottani termelési mintákat is lemásolják – véli.

A Szent István Egyetemen pénzpszichológiát és pénzügyi alapismereteket is oktatnak. Ennek során megkérdezik a hallgatókat, hogy mi jut eszükbe először a pénzről. A tapasztalatok szerint csupa negatív dolgot sorolnak: adósság, csalás, börtön. Az egyetem kutatásaiból az is kiderült, hogy ha a szülők felvettek valamilyen hitelt, akkor a gyerekeik is jó eséllyel hitelfelvevők lesznek. Ugyanígy öröklődnek a hitelkártya-használat szokásai is.

A konferencia eredeti programja szerint Cséfalvay Zoltán és Hoffmann Rózsa államtitkár beszélt volna arról, hogy mit tehet az állam, milyen tervek vannak a pénzügyi analfabetizmus csökkentésére, ők azonban más elfoglaltságaik miatt lemondták a részvételt.

Kié a felelősség?

Szalay György, a Magyar Nemzeti Bank Pénzügyi Kultúra Központ vezetője szerint a pénzügyi ismeretterjesztés terén eddig nem sikerült átütő sikert elérni. A pénzügyi szolgáltatók az oktatástól várják, hogy fejlessze a pénzügyi ismereteket, az állam pedig úgy véli, hogy mivel a bankokkal kerül közvetlen kapcsolatba az állampolgár, a pénzügyi szolgáltató érdeke, hogy tájékozott legyen. Úgy véli, hogy nagy szükség lenne az állam és a szolgáltatók együttműködésére a pénzügyi kultúra fejlesztése érdekében. Ezért jött létre néhány éve a Pénziránytű Alapítvány, amely többek között pénzügyi oktatási programokat indított középiskolákban. Azt is jó ötletnek tartaná, hogy újjáélesszék a tetszhalott takarékbélyeg programot.