Agresszív, egyszerre háromfokozatú osztályzatrontással a már rendkívüli befektetői kockázatokra figyelmeztető „CCC” szintre süllyesztette Görögország hosszú futamidejű államadós besorolását a Standard & Poor’s. Történt mindez azzal egy időben, hogy a görögöket megmenteni gyűltek össze rendkívüli tanácskozásra az eurózóna pénzügyminiszterei. A lapzártánk után befejeződött eszmecserét eleve igyekeztek valóban eszmecserének feltüntetni, nehogy a piacok döntést várjanak a görög válság tovagörgetését illetően. Bár Olli Rehn uniós pénzügyi biztos azt mondta, hogy a nézeteltérések nem olyan nagyok, mint amilyennek látszanak, az elemzők többsége úgy véli, hogy hatalmas szakadék tátong a hollandok és a luxemburgiak támogatta németek, valamint a franciák ösztökélte Európai Központi Bank (EKB) között arról, hogy a magánbefektetők miként vegyenek részt a válságkezelésben.

Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter a mind szkeptikusabb közvélemény és törvényhozás miatt azt akarja, hogy a görög állampapírokat felhalmozó intézményi befektetők vállaljanak szerepet az athéni terhek enyhítésében, vagyis menjenek bele valamiféle átütemezésbe. Jean-Claude Trichet, az EKB elnöke ugyanakkor egyértelművé tette álláspontját: szó sem lehet olyan megoldásról, amelynek nyomán ki kellene hirdetni, hogy Görögország teljesen vagy részlegesen fizetésképtelen, s hogy a befektetők veszteséget szenvedjenek el. Azzal érvel az EKB, hogy ha Görögország csődbe megy, az állampapírjait az EKB nem fogadhatná el fedezetül. Ráadásul a tovagyűrűző hatások miatt az összeomlás olyan súlyos következménnyel járna, mint a Lehman Brother bukása 2008 őszén az Egyesült Államokban. Kifejtette: az euró ugyan túlélné a görög pénzügyi csődöt, de a hatások bizonyosan drámaiak lennének.