Forrásaink szerint számolni kell a privatizációs szerződés esetleges közös megegyezés melletti módosításával is. A budapesti repülőtér sokáig nem marad a Hochtief érdekeltségében, hiszen – mint tegnap lapunknak nyilatkozták – még azelőtt el kívánják adni hat reptérből álló hálózatukat, mielőtt a Hochtief AG-t megszerezné spanyol felvásárlója. Az ACS ugyanis nem tart igényt a reptérüzletágra.

Ami a magyar repteret illeti, az állami részvénycsomag 36,6 milliárd forintért, 130 millió euró körüli össze gért kerül a Hochtief vezette konzorciumhoz, de hogy a tulajdonosok közül pontosan kik adják a pénzt, az egyelőre nem tisztázott. Az szinte biztos, hogy nem a Hochtief fizet majd, vagyis – ahogy forrásaink fogalmaznak – a konzorciumon belüli tulajdoni hányadok a közeljövőben változnak majd. Legvalószínűbb finanszírozónak a szingapúri kormány tulajdonában álló befektetési alap, a GIC Special Investments tűnik, hiszen nekik van a legközelibb kapcsolatuk a kínai üzleti körökkel, melyekkel a kormány már más közlekedési beruházások kapcsán tárgyalt a közelmúltban.

Az üzlet azon is múlik, hogy a Hochtief Airport AG milyen befektetőt talál, akár egy tőzsdére lépés útján. Annyi biztos, hogy hat repülőtér árát előteremteni nem könnyű, ám az európai terjeszkedésre összpontosító kínaiaknak néhány milliárd eurót kitenni az asztalra nem okozna gondot. Hogy az üzletek létrejönnek-e a kínai államfőnek a következő hetekben esedékes budapesti látogatására, azt egyelőre nehéz volna megjósolni. A váratlan budapesti bejelentés a magánosításról mindenesetre arra utal, hogy a döntéshozók már tudják, hová fog kifutni a tranzakció.

Érdemes megnézni azt is, milyen áron kel el a reptér-üzemeltető negyede. A tulajdonrész jelenleg 18,05 milliárd forintos tételként szerepel az állami vagyonnyilvántartásban, vagyis a vételár ennek a duplája. Ez ránézésre szép eredmény, ugyanakkor az értékesítésért várt bevétel csupán negyede-ötöde annak az értéknek, amit a 2005-ös privatizációs szerződésből (a reptér 75 százalékát adta el az állam 464,5 milliárd forintért) le lehet vezetni. Az ár meghatározásában azonban az Orbán-kormánynak nem volt mozgástere. A privatizációs szerződés szerint ugyanis az idei mérleg beadását követő hatvanadik napig állt az állam rendelkezésére az eladási opció, amit, ha lehív, akkor a többségi tulajdonos a szerződésben kötött áron köteles megvenni a kisebbségi pakettet. Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszternek gyakorlatilag azt kellett eldöntenie, hogy él-e ezzel a lehetőséggel, vagy sem. A tárca közleménye szerint az opciót követően a pakett kötött ára nem lett volna garantált, ezért döntöttek az eladás mellett. A másik érv az volt, hogy a reptér – mivel az utóbbi években veszteséges volt – nem fizetett osztalékot az államnak, amely egészen mostanáig osztalékkompenzációban részesült csak. S mivel rövid távon nem tűnik valószínűnek az osztalékfizetés, az értékesítés költségvetési szempontból racionális döntés volt.

A 36 milliárd ahhoz viszont nem jelentős tétel, hogy az állam emiatt kiszálljon a reptérből. Szakértőink legalábbis azt valószínűsítik, hogy a háttérben megegyezések születhetnek. Ez érinthetné például a privatizációs szerződés azon – hivatalos részről soha el nem ismert – részét, amely a Malév utasszámának jelentősebb csökkenése esetére drasztikus vételár-kompenzációt rendel el. Ebben jöhet változás: amennyiben a Malév is egy baráti befektetőhöz kerül, akkor létrejöhet egy mindkét fél számára előnyös megállapodás.