Mennyi itt egy repülőtér?
A csillagok jelen állása szerint ugyanis a kormány nemhogy a reptér visszavételén nem gondolkodik, épp ellenkezőleg: értékesítik a Budapest Airportban (BA) meglévő állami részesedést – egy tegnap este megjelent kormányhatározat szerint. Eszerint a kabinet jóváhagyta a Budapest Airport Zrt.-ben lévő állami részvénycsomagra vonatkozó eladási opció lehívását, és az állami vagyonról szóló törvény alapján hozzájárul a versenyeztetés mellőzésével történő értékesítéshez. Az eladásról Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszternek kell gondoskodnia, azonnali határidővel.
Az értékesítés azért is megfelelően időzített, mert a tegnap megjelent Heti Válasz-állításaival ellentétben a Hochtief Airport már nem fog a németeket felvásárló spanyol ACS-hez kerülni. A Hochtief ugyanis áruba bocsátotta a divíziót, hogy inkább az abból származó árbevételt vigyék be az üzletbe. – Még a spanyol tulajdonos belépése előtt kívánják értékesíteni a Hochtief Airporthoz tartozó hat légikikötőt, méghozzá egy csomagban – tolmácsolta a Hochtief esseni központjából kérdésünkre érkező választ Hardy Mihály, a Budapest Airport vállalati kapcsolatok igazgatója. A vevőről még nincsenek elképzelések, mindössze annyit tudni, hogy pénzügyi vagy szakmai befektető bevonása éppúgy elképzelhető, mint a cég tőzsdére vitele.
„Július–augusztusra minden csillag együtt állhat ahhoz, hogy a kormány piackonform módon próbálja visszaállamosítani a repülőteret” – írta a Heti Válasz, nyomós bizonyítékként felvonultatva például, hogy a reptér új tulajdonosának feje és Orbán Viktor foci iránti elkötelezettsége még a százmilliárdos üzletekben is közös nevező lehet. A cikk következtetése szerint a spanyolokhoz kerülő 37,5 százaléknyi Budapest Airport-részesedést szerezné vissza a kormány, de ha ez nem menne, akkor a Hochtief konzorciumi partnereit is ki lehetne vásárolni a visszaállamosítás érdekében.
Még 2005-ben az akkori szocialista kormány kétmilliárd euróért (közel 464 milliárd forintért) adta el a reptér üzemeltetési jogát 75 évre, amihez a Budapest Airport 75 százalékos üzletrésze is járt, 25 százalék plusz egy szavazat a magyar államé maradt. Mostanáig.
A privatizációs szerződés értelmében ebben az évben utoljára ezt a részesedést eladhatják valamelyik vevőnek. Kérdés, hogy ki lesz a vevő, s milyen áron. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) tájékoztatása szerint a vonatkozó szabályoknak megfelelően a 25 százalék plusz egy szavazatot adó részvénycsomag nyilván van tartva az MNV könyveiben, ám magasnak semmiképp sem nevezhető, 18,052 milliárd forintos értéken.
Ennél azonban az állami részvénycsomag jóval többet ér: a 2005-ös privatizációs tranzakció értéke alapján számolva akár 150 milliárdot meghaladó bevételt is hozhat a büdzsének, igaz, a pontos árat befolyásolja, hogy a 75 éves üzemeltetési jogból eltelt hat év, ezért a negyedrész értéke mára változhatott.
Kérdés az is, ki lesz a vevő: a Hochtief több mint másfél milliárd euró hitelt is felvett a privatizációra, melyet az ellenkező sajtóhíresztelések ellenére a kellő ütemben törleszt is. Vevőként elméletileg szóba jöhet a (még) német cég, de a Hochtief konzorciumi társai is vagy külső befektetők is. Tekintve a küszöbönálló eladást, jelentős értéknövelő tényező lehet, ha nem 75, hanem százszázalékos üzletrészt kínálnak fel.
A repülőtér összes létesítménye, így az újabban elkészült beruházások is, a tranzakciótól függetlenül állami tulajdonban maradnak, hiszen a reptér privatizációja csak az üzemeltetésre szólt.
Felmerült az is, hogy kínaiakat vonnának be a reptérbizniszbe, esetleg ők is lehetnének „baráti” befektetők. Már csak azért is, mert információink szerint előrehaladott tárgyalások folynak a kínai féllel aMalév kapcsán is, s ez az együttműködés év végén, a jövő év elején révbe érhet.
Az állam kiszállása a reptérből csak erősíti a kínai szerepvállalás valószínűségét, különösen azért, mert iparági és politikai forrásaink szerint keleti partnereink „nem rajonganak az üzlettársakért”, számukra az ideális felállás, ha teljes tulajdonrészük van, és ők „diktálnak”. Pénzük pedig van, ráadásul a jelenlegi, Hochtief vezette konzorciumban ott van egy, a szingapúri kormány tulajdonában álló befektetési alap, a GIC Special Investments. Szingapúr pedig komoly kötődéssel viseltetik Kína s az ottani üzleti lehetőségek iránt. Korábban a reptéri gyorsvasút esetleges beruházójaként is felmerültek kínai befektetők, ám e hírek egyelőre nem többek találgatásnál. Kérdés az is, hogy a kormány hogyan jutott erre a döntésre, hiszen korábbi nyilatkozataik pont az állami szerepvállalásra engedtek következtetni.
Lapunk úgy tudja, hogy a Fidesz megbízásából, még a kormányváltás idején, két nemzetközi tanácsadó iroda is tanulmányozta a privatizációs szerződést, a vállalásokat és a teljesítéseket, de egymástól függetlenül arra jutottak, hogy ha az államnak kell a repülőtér, akkor vissza kell vásárolnia. Egyes lapok felvetéseivel ellentétben ugyanis a Budapest Airport privatizációs szerződésben vállalt fejlesztései teljesültek, eddig több mint 200 millió eurót ruházott be a tulajdonos. Sőt a Malév nehéz pénzügyi helyzete miatt – tulajdonosi szerepé ben – pont az államnak van restanciája, hiszen nemzeti légitársaságunk még mindig tartozik a reptérnek.
A visszavétel esetén persze kérdésként merült volna fel az is, hogy a kormány miből teremtette volna elő a forrást az esetleges visszavásárláshoz – pénze ugyanis nincs. Érdemes belegondolni abba, kinek az érdekét szolgálja egy baráti befektető irányítási joga. A reptérenműködő szolgáltató, biztonsági és esetlegesen ingatlangazdálkodási és fejlesztési vállalkozásoknak azonban jól jöhet egy nagyvonalúbb állami tulajdonos, hiszen ott több nagy ingatlan- és infrastrukturális fejlesztés is várható a nem túl távoli jövőben. (Például áruszállítóközpont- és vasútépítés.) Állami tulajdonos esetén pedig előnnyel indulhatnának a „szövetségesnek” tekintett vállalkozások, különösen ha reptéri tapasztalatot, korábbi koncepciókat és jó nemzetközi kapcsolatokat tudnak felmutatni.
