Amennyiben valóban a csíráztatott magvak voltak a fertőzés elindítói, akkor a kérdésre viszonylag egyszerű válasz adható: ezeket az élelmiszereket Európában elsősorban a fogyókúra, vagy egyéb ok miatt különösen egészségtudatos nők vásárolják. A csírák kiváló fehérje-, vitamin- és ásványianyag-források, emellett olyan savakat és olajakat is tartalmaznak, amelyek szintén hozzájárulhatnak az egészség megőrzéséhez.

Az is tény ugyanakkor, hogy ezeket az értékes összetevőket csak akkor őrzik meg, ha mindenféle hőkezelés nélkül, nyersen fogyasztjuk a növényt. Ennek kockázataira az SCVPH (a közegészségügyi vonatkozású állat-egészségügyi intézkedésekkel foglalkozó európai tudományos bizottság) 2003 januárjában már felhívta a figyelmet. A bizottság szakvéleménye szerint (amely egy 2005-ös, az élelmiszerek mikrobiológiai kritériumairól szóló kormányrendeletbe is bekerült) kifejezetten a toxikus E. coli-baktériummal kapcsolatban említi veszélyforrásként a csírákat.

A rendelet meghatározza azokat az élelmiszer-kategóriákat, ahol az E. coli veszélyt jelenthet a közegészségre: „nyers vagy nem kellőképpen hőkezelt marhahús és esetleg más kérődzőkből származó hús, darált hús és érleléssel tartósított marhahús, valamint abból készült termékek, nyers tej és nyers tejből készült termékek, friss termények, különösen csíráztatott magvak, valamint nem pasztőrözött gyümölcs- és zöldséglevek”. Az említett szakvélemény szerint „az élelmiszerláncban a fekális szennyezettség csökkentését célzó útmutatások járulhatnak hozzá a közegészséget fenyegető kockázatok csökkentéséhez”.

Első pillantásra talán nem nyilvánvaló, hogy mit keresnek ebben a körben a csíráztatott magvak, és hogyan kerül ide a fekális szennyezettség. Maga a csíráztatás általában zárt rendszerekben, táptalajokon történik (ráadásul a most gyanúba került szója esetében kizárólag nem génkezelt magokból), vagyis itt látszólag minimális a kockázat, mondjuk a szabadföldi zöldségtermesztéshez képest.

Csakhogy a csíráztatás kiindulási anyagaként használt magokat pontosan olyan szabadföldi körülmények között termesztik,mint a konyhakerti zöldségeket. Ebben a technológiában pedig fontos szerepe van az állattartó telepekről, illetve a szennyvíztisztítókból származó hígtrágyának (ezt az európai viszonylatban évi sok százmillió tonnás nagyságrendben keletkező nyersanyagot kizárólag biogáztermelésre és fejtrágyázásra használják).

A magok pedig magukkal hozhatják a csíráztatóba a szántóföldön összeszedett baktériumokat, és a csíráztatással előállított élelmiszer általában semmiféle olyan kezelésben nem részesül (egészen az elfogyasztásig), ami az esetleges biológiai szennyezőket elpusztíthatná.