A valójában a vidékfejlesztési tárca koncepcióját tükröző, hónapok óta készülő tervezet deklarált célja a hulladékgyűjtés és -kezelés teljes finanszírozási rendszerének átalakítása, a tényleges hatás viszont a költségek növekedése, az állami (de nem a hulladékkezelésre fordított) bevételek emelkedése és a hulladékpiac új szereplőinek helyzetbe hozása lesz.

Jelenleg a környezetvédelmi termékdíj rendszere úgy működik, hogy az árakba épített zöldadót végső soron a fogyasztók fizetik meg. A pénz egy része most a koordináló szervezeteken keresztül jut el a hulladékgyűjtés és -feldolgozás magánvállalkozásaihoz. Ezt a szerepet a jövőben az állam, pontosabban a vidékfejlesztési tárca felügyelete alatt működő, százszázalékos állami tulajdonban lévő Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség (OHÜ) veszi át.

A gazdálkodókat, illetve a fogyasztókat a fenti változás feltehetően kevéssé izgatja, azt viszont hamarosan a pénztárcájukon fogják érezni, hogy az átalakítással a hulladékkezelés jelentősen drágul. A termékdíjakból befolyó bevétel ugyanis nagyjából húszmilliárd forinttal nő, ami – változatlan kibocsátás mellett – csak úgy lehetséges, hogy emelik a csomagolóanyagokra, az autógumira, az akkumulátorra, egyéb termékekre kivetett termékdíjat (úgy tudjuk, hogy például a kombinált italosdobozok termékdíja a jelenlegi 17 forint helyettmintegy 40 forintra nőne, aminek sem az élelmiszeripari gyártók, sem a vevők nem örülnének), illetve csökkentik a mentességeket. Ebből adódóan hetek óta vitázott egymással a „zöld” és a gazdasági minisztérium (utóbbi el akarta kerülni, hogy az ipar terhei növekedjenek), és megegyezés híján tegnapig úgy látszott, hogy az egyéni indítványt csak később fogják benyújtani. Végül azonban győzött az „államérdek”, amit az magyaráz, hogy a költségvetésnek nagyon jól jön az a mintegy húszmilliárd forint, amely az emelés nyomán nem a hulladékkezelési szektorba, hanem közvetlenül az államkasszába vándorol.

A lapunk által megkérdezett iparági szakértők szerint a törvényjavaslat két ponton is ellentétesnek látszik az uniós joggal. Egyrészt nehéz ott gyártói, kereskedői felelősségről beszélni, ahol a tőlük elvont pénzt nem a hulladékkezelés céljaira költik (márpedig a felelősség elve az EU hulladékszabályozásának alapja). Másrészt a tervezetben szereplő számokat öszszeadva az derül ki, hogy Magyarország 2012-ben nem fogja teljesíteni azokat a csomagolóanyag-begyűjtési arányokat, amelyeket az EU számunkra előírt (maga a törvényszöveg is elmaradással számol, és ebben még nincs is benne az „átállási veszteség”, ami az új rendszer kialakítása nyomán valószínűsíthető). Ennek pedig akár uniós kötelezettségszegési eljárás is lehet a következménye.

Nyárra felállhat az ügynökség

A tervezet kritikusai szerint az a legnagyobb probléma, hogy a jogszabály nem ott nyúl a szabályozáshoz, ahol valóban indokolt lenne. Szilágyi László, az LMP szakpolitikusa (korábban a Hulladék Munkaszövetség vezetője) úgy látja, a megelőzésre kellene helyezni a hangsúlyt. Az OHÜ-t még nyáron létre akarják hozni, így a szervezet már szeptembertől kiírhatja az új hulladékkezelési pályázatokat, azaz újraoszthatja a hulladékpiacot.