A sövények hálásak a metszésért
Az igazi konkurenciaharc a sövényeknél látható. Ha az ingatlan tulajdonosa jól választott növényt, s ismeri a nyírás szakszerű módját, akkor a sövény szépen meghúzódik a kert belsejében, természetes átmenetet képez a kert épített és élő elemei között. De a kordában tartott telekhatároló zöld fal az utca díszévé válhat.
A sövénymetszésnek számos trükkje van, amire a sokat nyíró kertészek jöttek rá. Érdemes az ötleteket annak ismegfogadni, akimaga veszi kézbe az ollót, sövényvágót. Az alacsony belső sövényekhez már eleve alig növő, törpecserjéket kell választani. Ha mégis a kívánatosnál jobban növekednek, akkor 2-3 évente ki kell őket ásni és a gyökerüket is meg lehet metszeni.
De a legtöbb kertészkedőnek inkább a kopaszodó, nyurguló, girbegurbán álló sövény okoz problémát, s az, ha egy-egy sövénytag kidől, s valami miatt elpusztul. A leveles cserjenövényeket az első pillanattól kezdve nyírni kell, és szabályos, a sövény belsejében jól eloszló vázrendszert kell kialakítani. Lényeges, hogy a sövény palástját viszonylag hamar elérjék a gyökér által felszívott tápanyagok.
Nem ördöngösség a vágásmértékét megtanulni, csak meg kell vizsgálni a sövénynövény rügysűrűségét: ha sok a rügy, ahogy a spireánál, fagyalnál, akkor 2–5 centis csonkokat kell hagyni. Ha viszont a hajtások rügyei ritkábban követik egymást, akkor 5–10 centis legyen a meghagyott csonk.
Sok felkopaszodás okozója a hibásan választott keresztmetszet is lehet. Ha ugyanis a sövény felül szélesebb mint alul, akkor alulra kevesebb fény jut, s az ilyen sövény néhány év alatt felkopaszodik. Csak úgy lehet teltté tenni, ha egészen az alapokig visszavágják. Létezik egy ritkítótrükk is, de ennek alkalmazásához már komoly gyakorlatra van szükség. Ezért jobb, ha eleve alagút, vagy alul szélesebb trapéz formát választanak.
Sajnos gyakorta elpusztul a sövénysor egyik tagja. Ilyenkor választani kell a gyors pótlás és a helyrenövesztés között. Ha nem kerül a sorba új növény, akkor az elpusztultat minél előbb ki kell venni, vagy legalább a gyökércsonkig kell metszeni. A társak hamar benövik az űrt, s ha szerencsénk van, akkor alul sem látszik a hiány. Ha viszont pótlásra kerül sor, akkor érdemes lehet azonos, vagy más változatot, netán fajt választani.
Egyszerűbb a helyzet a szabad sövényeknél, ilyenkor nem kell egy sorba ültetni a cserjéket, fákat, pusztán azt kell figyelni, amint elérik teljes nagyságukat, a kerítés felőli részük egy vonalban legyen. Az ilyen növénysor általában a nagyobb telkekre való. A kert szélének beültetéséhez legalább két méter magasra növő cserjék alkalmasak: aranyvessző, fehértarka-levelű som, hortenzia, japánbirs, japán rózsa, jezsámen, korai nyári orgona, korai tamarix, kerti bajnóca, mályvacserje, orgona, ostorménbangita, rózsalonc, sárga levelű hólyagvessző, gyertyán, vagy mezei juhar.
A jövő héten a júniusi metszések fontosságáról írunk.
Metszési aranyszabályok
A kívánt magasság eléréséig a sövényt évente 2-3 alkalommal nyírjuk. Érdemes úgy időzíteni, hogy minden tízcentiméteres hajtásnövekedést kövessen metszés. A nagyobb sövényeket, amelyekben madarak is szoktak fészkelni, csak költés után ajánlott metszeni. Az örökzöldeket csak egyszer, kora tavasszal szabad metszeni, ugyanis sövénybe ültethető fajok általában áprilisban növekednek, ha ezután vágnak, akkor egy évig eléggé foghíjas lesz a zöld fal. Ajánlott a metszést követően csekélyke nitrogénutánpótlás, hogy kedvet kapjon a növény a növekedéshez.
