Ezzel is, meg a korábbi brüsszeli nyilatkozatokkal is magyarázható, hogy az új európai szemeszter keretében az Európai Bizottság a jövő héten a nemzeti reformprogramok nyomán készülő, s a tagországokra szabott ajánlások nyilvánosságra hozatalakor strukturális reformokra ösztönzi majd a kormányt, ideértve például a munkaerőpiacon a nők, a fiatalok és a romák munkába állásának szorgalmazását. Az OECD-ben kérdésünkre azt mondták, hogy a munkapiaci átalakítások még folyamatban vannak, azokról átfogó képe a szervezetnek még nincs. De a szakértők amúgy hosszabb időt töltenek majd Budapesten, mert a jövő év elején jelenik meg a részletes magyar országjelentés. Ám arra a felvetésre, vajon mi célt szolgálhat, s egyáltalán segíti-e az unióban sokat hangoztatott tudásgazdaság kiépítését a tankötelezettség felső korhatárának 18-ról 15 évre leszállítása, az OECD-nél kifejtették, hogy ezzel a törekvéssel nem értenek egyet, mert akik valóban abbahagyják a tanulást ebben a korban, később nagyobb eséllyel lesznek munkanélküliek. Ezt egyébként Brüsszelben is így látják, hozzátéve, hogy számos tagországban ugyan 15 vagy 16 év a felső korhatár, de szó sincs róla, hogy a bizottság ezt tartaná megfelelőnek. A csökkentés pedig kifejezetten szembemegy az uniós célokkal, a 2020-as versenyképességi stratégiával.

A magyar retorika egy részét persze üdvözlik Párizsban és Brüsszelben is. Mint az OECD múlt héten közzétett előrejelzésének magyar fejezetével kapcsolatban a szakértők Párizsban lapunknak leszögezték: a Széll Kálmán Terv céljai – a közpénzügyek rendbetétele, a növekedés serkentése, a foglalkoztatás bővítése és a versenyképesség javítása – egybeesnek az OECD ajánlásaival. De a befektetők bizalma csak akkor térhet vissza, ha a kormány valóban végrehajtja az elképzeléseit, s a tervezettnél hamarabb megszünteti az egyes ágazatokra kivetett különadókat – amelyek amúgy torzítják a versenyt, visszafogják a befektetéseket és fékezik a külföldi működő tőke beáramlását –, valamint felhagy a független intézmények jogkörének gyengítésével. Ez a megközelítés része lesz a jövő heti bizottsági anyagnak is, amely például megemlíti a Költségvetési Tanács körüli ellentmondásokat, s kifejezi reményét, hogy a testület ellátja feladatát, azaz valóban figyelemmel kíséri a büdzsé folyamatait. Az OECD-ben folyosói beszélgetés keretében utaltak rá, hogy a független szervezet érdemi átformálása aggodalmakra ad okot.

Mindkét szervezet világossá tette, s a bizottságtól újabb megerősítés várható, hogy ebben az évben többlet azért keletkezik a magyar költségvetésben, mert a nyugdíjrendszer második pillére megszűnik, s a vagyon visszakerül az állami bevételek közé. Ráadásul ez a többlet úgy jön létre, hogy közben a kormány adót csökkentett, s elfutott a kiadásokkal. Ennek jövőre lesz meg a kedvezőtlen hatása. Akkor kell majd a tehetőseket helyzetbe hozó személyijövedelemadó-csökkentés miatt kieső bevételeket más megszorításokkal pótolni. Az OECD támogatja éppen ezért a tízszázalékos társasági adó bevezetésének halasztását, a kedvezményes nyugdíjazási formák korlátozását, a rokkantsági ellátás felülvizsgálatát és a felsőoktatásnak a munkapiaci igényekhez igazítását. De ezzel együtt azt is látják az elemzők, hogy a második pillér vagyonának felhasználása nem járul hozzá a közpénzügyek fenntarthatóságához, mert az állami nyugdíjellátási kötelezettségek növekedni fognak, miközben a teljesítésüket szolgáló pénzforrások nem, vagyis hosszabb távon a helyzet romlik. E felismerés miatt szorgalmaz az OECD – és a bizottság is – hosszabb távú, a fenntarthatóságot szolgáló fiskális konszolidációt. Ám ha már a kormány hozzányúlt e vagyonhoz, azt legjobb lenne az államadósság törlesztésére fordítani, mintsem kiadásokra, köztük folyó jellegűekre is. Brüsszeli szakértők magánbeszélgetések során többnyire értetlenül figyelik a magyarországi gazdaságpolitikai fejleményeket, s azon töprengenek, hogy miközben rövid távon a pénzügyi egyensúlyt nyilván lehet javítani, hosszabb távon ezek az intézkedések inkább rontják a versenyképességi kilátásokat, mérséklik az ország jelentőségét.

Idetartozik az is, ahogyan az adópolitikáról gondolkodnak: az egykulcsos adónak a fogyasztásra és így a gazdasági növekedésre alig lesz hatása, mert az alacsonyabb jövedelműek nettó fizetése csökken, miközben a magas jövedelmű felső tíz százalék jól jár, de aligha vásárol többet.

Vita az adóalapról

Az európai versenyképességet erősíteni hivatott euró plusz paktumból kimaradó Magyarország álláspontja is vita tárgya. Kérdésünkre az OECD-ben azonban azt mondták, hogy a nemzetközi tapasztalatok alapján nehéz belátni, miért lenne káros hatással a versenyképességre a társaságiadó-alap uniós harmonizálása, miközben az adóráta alakítása továbbra is nemzeti hatáskörben maradna.

José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke pécsi látogatásán – Sok a rejtett kockázat a magyar büdzsében